A járvány alaposan átírta a mindennapjaink forgatókönyvét: beszűkült a fizikai mozgásterünk, az edzés lehetőségei pedig sokaknak a négy fal közé korlátozódtak. Az oktatók, edzők, jóga- és tánctanárok rákényszerültek, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez, és csoportos óráikat a fitnesstermekből a virtuális térbe helyezzék át. Igaz, nem mindenkinek volt ez kényszer, mert többen rutinosan mozogtak már korábban is az online órák világában, és úgy tűnik, a távoktatás nemcsak nehézségekkel, hanem bizonyos előnyökkel is járhat.
Különböző területeken tevékenykedő mozgástanárokat kérdeztünk arról, hogy milyen tapasztalataik vannak az online oktatásról, mennyire nyitottak az emberek az ilyenfajta tanulásra, milyen nehézségekkel találkoztak, és milyen előnyei lehetnek a virtuális óráknak.
„A figyelemmel együtt végzett mozgás nagyon tápláló"
Mihályi Patrícia meditatív, önismereti táncórákat tart a Movement Medicine nevű irányzat keretében. Mint mondja, sokat hezitált, hogy átevezzen-e a virtuális világba, mert egyrészt úgy érezte, az online tér már így is sokat kiharapott az emberek életéből, ugyanakkor egy ilyen szükséghelyzetben a kapcsolódások különösen gyógyítóak tudnak lenni, és segítenek egyensúlyba kerülni még akkor is, ha ezek csak a monitoron keresztül valósulhatnak meg.
Az online kommunikációs platformok már ismerősek voltak előtte, rendszeresen vesz részt maga is ilyen órákon, találkozókon, de azt nem tudta, a résztvevők mennyire lesznek nyitottak az új helyzetre. „Nagyon kellemesen meglepődtem, hogy az első órára annyian jelentkeztek be, amennyien amúgy is el szoktak jönni. 12-16 fővel szoktunk gyakorolni, és az első órán 14-en voltunk. Jöttek olyanok is, akik még sosem voltak az órámon. Talán őket korábban a szégyenlősség tartotta vissza, talán az, hogy messze laknak az órák eredeti helyszínétől. Most viszont sokkal nagyobb kontrollja van a résztvevőknek afelett, hogy mennyit láttatnak magukból, és, hogy mennyit akarnak látni. Erre például egy teremben nincs lehetőség, és ezeket a dolgokat most ki lehet használni."
Persze, mindebből nehézségek is adódnak. Patríciának például kihívást jelentett, hogy nagyon keveset lát az emberekből, mert kevesen kapcsolják be a kamerájukat. "Kicsit olyan ez, mint az éjszakai repülés, nincs közvetlen visszajelzés arról, hogy mi történik a túloldalon. Az órák után ugyanakkor több visszajelzés érkezik, ami alapján változtatni tudok, például, hogy több és pontosabb fizikai instrukciót adok" – fogalmazott a táncoktató, majd hozzátette, ebben a helyzetben a legnagyobb felismerés számára, hogy sokkal többet kell készülnie az online órákra.
"Nem tudom azt mondani, hogy 80%-ban elkészültem, és 20%-ot majd ott hozzáteszek a helyszínen az alapján, amit látok. Ilyenkor az órákat 110%-ra el kell készítenem, ötször le kell táncolnom a koreográfiát. És nagyon esetleges az is, hogy a túloldalon milyen a technikai minőség, hogy mit lát, mit hall a résztvevő, fel tud-e csatlakozni az internetre. Ez egy nagyon más tér, ahol mindenkinek tanulnia kell, hogy hogyan kell benne közlekedni. De én azt látom, hogy minden, figyelemmel együtt végzett mozgás, nagyon tápláló az embereknek, és ezekkel a lehetőségekkel sokan élnek" – összegezte az online órák legnagyobb előnyét Mihályi Patrícia.
„Teljesen meg voltak lepődve, hogy otthon is le lehet izzadni"
Marton Eni személyi edző úgy látja, hogy aki eddig is mozgott, az továbbra is fontosnak tartja, hogy megmaradjon életében ez a rendszeresség. Sokaknak azonban nincs meg a kellő motivációjuk az otthoni környezetben ahhoz, hogy önállóan edzzenek, és azt érzik, hogy nem tudnak összeállítani maguknak egy mozgássort. Ugyanakkor, miután már pár hete otthon vannak az emberek, nem kizárt, hogy azokban is igény támad a mozgásra, akik korábban semennyit nem sportoltak.
„Az én tanítványaim, hála az égnek, lelkesek, és amint berendezkedtek erre az új helyzetre, ráálltak az online edzésre velem együtt. Jó előre, még március elején jeleztem nekik, hogy ha úgy alakul, akkor online tartom az edzéseket. Ők lelkesen fogadták, nekem ugyanakkor problémát jelent, hogy nincs meg a fizikai kontaktus, és pl. így sokkal nehezebb korrigálni egy kezdőt. Új tanítványokkal az első alkalommal mindig FMS mozgásminta szűrést végzek, melyhez egy speciálisan erre kifejlesztett eszköz szolgál. Ennek segítségével tudom felmérni az állapotát, és elkezdeni vele a közös munkát, a sérülések elkerülésével és a rögzült mozgásmintái javításával. Ezt persze ki lehet váltani egyszerűbb gyakorlatokkal, de úgy gondolom, hogy ehhez is kell a szakmai tudás, rutin."
Marton Eni ebben az időszakban leginkább mégis attól tart, hogy az is edzést fog tartani online, akinek nem lenne szabad. "Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a testünk terhelése mekkora problémát tud okozni, ha helytelenül végzünk gyakorlatokat, vagy olyanokat, amit az adott esetben nem lenne szabad. Szaktudás hiányában ez egy edzőteremben is veszélyes, de így, hogy nincs jelen az óraadó, még több kárt lehet tenni, mert nem látja minden szögből az adott gyakorlatot".
A kihívások kapcsán Eni az eszközhiányt is említi, amely megakadályozhatja, hogy a megkezdett fejlődést folytatni lehessen. Mint mondja, most sokkal kreatívabbnak kell lennie a gyakorlatok összeállítását illetően. „Kértem a tanítványaimat, hogy fotózzák le, milyen eszközeik vannak otthon, hol tudnak otthon mozogni (nappali, terasz, kert stb). Mindenkinek adtam tanácsot, hogy milyen eszközöket érdemes még beszereznie, de sok esetben improvizálok az eszközhasználatot illetően. Nekem is alkalmazkodnom kellett a helyzethez. Egy külön területet kellett kialakítani az otthonomban, ahol én is edzhetek és tarthatom az edzéseket. Ehhez még falat is kellett festenem, de igazából ez kapóra jött. Időközben sok opciót találtunk az eszközök pótlására, a gyakorlatok kivitelezésére, tehát színesedik a gyakorlattár, ez pedig hozzáad a munkámhoz is".
Az online oktatás legnagyobb előnyeként említi, hogy akkor is tud edzeni a tanítványokkal, ha nincsenek egy időben egy helyen. A netre feltöltött videók majd akár a nyaralások, utazások, esetleg költözések alatt is jól jöhetnek. „Egy-két otthoni online edzés után megkaptam a tanítványaimtól, hogy erősebbek, mint az edzőtermi edzéseim, és teljesen meg voltak lepődve, hogy otthon is le lehet izzadni. Az egyik anyuka most a kislányával együtt edz, mivel mindketten otthon vannak, így anya-lánya idejük is van. És vannak páran olyanok is, akik korábban eleve együtt edzettek nálam, mert egy szinten vannak, ők most is tudnak egy időben mozogni. Ez is egy plusz motiváció a számukra, és a hangulatuknak is jót tesz. Örülök, hogy így ki tudtuk ezt alakítani".
„Nem pótolja a személyes jelenlétet"
Török Blanka Csilla női jógát oktat, mint mondja, összeszokott csoporttal folytatja az órákat a megváltozott térben is. Ahogy fogalmazott, a kezdeti lelkesedés még kitart, ugyanakkor rövid idő telt el még ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le belőle. Ami biztos, hogy hiányzik neki az egy légtérben levés tapinthatósága. „Hiába ismerjük egymást régebbről a gyakorlókkal, mindannyian valamiféle szokatlan hiányérzetről számoltak be. Ez nálam is megjelent, a relaxációnál főleg. Az volt az érzésem, mintha egyedül lennék, és magamnak mondanék mindent, hiába voltak a képernyő túloldalán mások is".
Hozzátette, hogy az elején a technika megtanulása, összehangolása és helyes használata majdnem mindenkinek okozott némi problémát, de végül sikerült megtanulniuk mindazt, amire most szükségük van. Ugyanakkor ez sem pótolja a személyes jelenlétet. „A technikát használom, azonban azt gondolom, hogy a jóga más műfaj. Persze lehet online is gyakorolni, de oktatóként nagyon hiányzik a gyakorlók közvetlen jelenléte".
„Nincs több kifogás"
Szmolinka Eszter Mahasti hastáncot tanít, aki már korábban is vett fel koreográfiákat oktató videókat, és ahogy mesélte, ezután is lesz lehetőség arra, hogy aki nem tud személyesen eljönni egy órára, az online is bekapcsolódjon. Ez kedvez azoknak is, akik például vidékiek, vagy bármilyen módon akadályozva vannak a mozgásukban, az utazásban. És bár kevesebben járnak órára azok közül, akik az offline csoportokhoz szoktak hozzá, újabban megjelent néhány régi tanítványa, akik most kihasználják az online oktatás adta lehetőségeket.
„A legnagyobb problémát a szokás hatalma jelenti. Aki megszokta, hogy a csoportba jár, és ezt tekinti ideális megoldásnak, az nehezen vált, vagy talán nem is vált, inkább kivár. Nekem a legnagyobb kihívást a technika jelenti, az appok, szoftverek, eszközök használata, de szerencsére van segítségem: a tanítványaimon kívül a nagyfiamhoz fordulhatok, aki informatikai iskolába jár. Sajnos egyes appok adatvédelem szempontjából igencsak aggályosak, ezen a téren meglehetősen bizalmatlan vagyok. Nehéz a testi érintkezés hiánya is, hiszen az offline óráimon mindig körbejárok, és egyesével javítok mindenkit. Energetikai kapcsolódás azért létre tud jönni így is, a technikai eszközökön keresztül is. Örülhetünk annak, hogy a karantén ellenére mégis van lehetőségünk találkozni, kapcsolatot tartani, táncolni, örömködni."
Azt mondja, sokaknak ezentúl már nem lehet kifogás, hogy nincs ideje elmenni edzeni, táncolni vagy tornázni. Aki mozogni szeretne, az megtalálja a módját minden körülmények között. "Nagyon örülök, hogy így a legjobb barátnőmet is be tudtam vonni az óráimba, és külön ajándék a számomra, hogy a külföldön élő (ukrán) barátaimmal is tudunk hetente akár többször is együtt táncolni. Én ebben óriási lehetőséget látok" – utalt Eszter egyben arra is, hogy az interneten már szerveződnek az online hastáncversenyek, az online konferenciák és fesztiválok is. "Bízom abban, hogy egyre többen látják meg, hogy az online tanulás/tanítás révén mennyire kinyílik a világ. Hogy egyre többen rájönnek, hogy nem kifogásokat kell keresni, hanem eldönteni, hogy mit szeretnénk, és utána erre megtalálni a hogyant. A lehetőségek száma végtelen".
"Így a gyerekek is tanulnak egy kis felelősséget"
Pásztor Zsófi gyógypedagógus, mozgás- és manuálterapeutaként gyerekekkel foglalkozik, talán ezért is ijedt meg elsőre az online órák gondolatától. Mint mondja, a szülők nagyon nyitottak voltak az ötletre, ugyanakkor nagy kihívást jelentett számára, hogyan tudja benn tartani a gyerekeket a különböző feladathelyzetekben, és hogyan motiválja őket ezeken a fórumokon keresztül is. Ez a legtöbb esetben ugyanis személyesen sem könnyű, így online azonban még nehezebb. Zsófi erre egy jutalmazási rendszert talált ki.
Szerinte is nagyon nehéz, hogy nincsenek vele egy térben a gyerkőcök, hogy nem simogathatja meg őket, a jutalmakat nem személyesen adhatja át nekik, és nem tudnak elmélyedni egy-egy beszélgetésben. „Igyekszem megteremteni a bensőséges, terápiás légkört online is, de meg sem közelíti mindez azokat az alkalmakat, amikor velem vannak bent, a teremben".
Ugyanakkor kiemeli, hogy a helyzetnek előnyei is vannak: „A legjobb szerintem az, hogy így a srácok is tanulnak egy kis felelősséget, önfegyelmet, hiszen bármikor felállhatnának és elsétálhatnának a kamera elől, mégsem teszik. Mindezt persze szabályként is lefektettük már az elején. Fontos volt tisztázni, hogy a rendkívüli helyzet ellenére a munka folytatódik. Természetesen ők is elmondták, hogy mit várnak tőlem, emellett a szülőkkel is megbeszéltem, hogy ez hogyan működne, milyen segítséget kellene nekem nyújtaniuk. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy olyan családokkal dolgozhatok együtt, akik ennyire nyitottak, segítőkészek, és szeretetteljesek".