Nincs új a nap alatt. Így egyes divatdiéták néhány évnyi tündöklés után, vagy egy azt követő újabb őrület lecsengése miatt, egyszer csak visszatérnek: általában más néven, kis módosítással vagy csak leporolva. Dietetikusunk az alábbiakban segít tisztán látni abban, hogy miért ez a ciklikusság, és miért lehetetlenség minden évben új diétát kitalálni.
Bár egy világjárvány közepén nem a legégetőbb igényünk, hogy kipattintsuk magunkat a strandra és bikini alakot villantsunk, azért lesz még nyár, és nem kell eltunyulni otthon, bezárkózva sem. Amúgy sem jó megközelítés, ha csak azért figyelünk magunkra, mert közben azzal vagyunk elfoglalva, hogy "mit szólnak" és „miket gondolnak" mások a csak fürdőruhával fedett testünkrek. Sokkal fontosabb, hogy mi magunk elégedettek legyünk korra, nemre való tekintet nélkül, és elsősorban a saját egészségünk védelme, megőrzése lebegjen a szemünk előtt, amikor alakot formálunk. Ettől még természetesen fontos az esztétikum, és az arányos, egyéni alkatnak megfelelően fitt, tónusos, edzett test – de csakis a túlzások kerülésével és a realitások talaján maradva.
Ahhoz, hogy elérjük a számunkra ideális és fenntartható csúcsformát, természetesen nem elég évente csak néhány hétig, hónapig odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszünk, vagy mozgunk – mindez folyamatos szorgalmat és türelmet igényel. Akik télen vagy a karantén idején kevésbé voltak sportosak és/vagy a kelleténél többet áldoztak a gasztronómia és a hedonizmus oltárán, azok most a naptárra tekintve könnyen pánikszerű diétázásba kezdhetnek.
Bár nem biztos, hogy idén nagyon sok időt fogunk a strandon, tóparton vagy a tengernél tölteni, azért készülni ettől még lehet. És itt van a kutya elásva, mert az évről évre felbukkanó újabbnál újabb csodadiétákat figyelve könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy voltaképpen mindig ugyanazok ismétlődnek, csak más köntösben. Valójában nagyon egyszerű okai vannak ennek, ezeket gyűjtöttem össze az alábbiakban.
Az energia nem vész el, csak a makrotápanyagok aránya változik
A legtöbb csodadiéta, vagy egyszerűbb nevén fogyókúra, valamely energiát adó tápanyagunknak a normál ajánlástól eltérő arányú megváltoztatását írja elő. Ehhez némi háttér: az energiát adó tápanyagok, vagyis a makrotápanyagok (fitnesz berkekben simán csak makrók) közé a zsír, szénhidrát és a fehérje tartozik. Ezek grammonként eltérő mennyiségű energiát biztosítanak a számunkra, aminek a mértékegységét kilojoulban (1 kJ = 1000 Joule) vagy kilokalóriában adják meg. A kilokalória rövidítése a kcal, ez terjedt el a köznyelvben is, és röviden kalóriának hívjuk. És bár 1 kilokalória 4184 joule-lal egyenlő, ezt az átváltást nem kell minden nap elvégezni, mert a csomagolt termékek címkéjén mindkettő fel van tüntetve.
Amiért fontos ezt tudni, az az, hogy a fehérje és a szénhidrát (kerekítve) kb. 4, míg a zsír kb. 9 kcal-t biztosít grammonként.
Könnyű ebből azt a következtetést levonni, hogy akkor elég például csak a zsírok mennyiségét csökkenteni az étrendben, máris fogyni fogunk, mert kevesebb energiát eszünk. Így pedig megvan a zsírszegény (low-fat) diéták alapvetése, vagyis viszlát, vaj, zsír, olaj, sajt, tejföl, tejszín...!
Míg a másik megközelítés szerint a finomított (egyszerű) szénhidrátok okolhatók a túlsúlyért, elhízásért, ezért a szénhidrátok mennyiségét kell csökkenteni, és így akkor a low-carb diéták kapnak nagy szerepet és töretlen sikert. Vagyis viszlát cukor, édességek, kenyér, liszt, tészta, krumpli..., és néha még a gyümölcsök is!
Igen ám, de mi van közben a fehérjékkel?
Ha a napi energiafelvételt 100%-nak vesszük (bár ez egy fogyókúra esetében általában kevesebb, mint az a mennyiség, amivel a túlsúly, elhízás kialakult), akkor az egyik tápanyag arányának eltolása a többi kettőre is kihat. Így történhet, hogy a zsír- és/vagy szénhidrátszegény diéták egyben fehérjedúsak is (a szénhidrátszegények pedig zsírdúsak, hogy teljes legyen a kép). Ugyanakkor ez becsapós is lehet, mert számos, fehérjében gazdag alapanyagunk (pl. hús, sajt, túró) nemcsak fehérjét tartalmaz, hanem zsírt is. Vagyis ha ezek mennyiségét növeljük például egy testépítő típusú, fehérjedús diétában, akkor a zsírfelvételt is fokozzuk – kivéve, ha odafigyelünk, hogy ezekből a sovány, csökkentett zsírtartalmú vagy zsírtalanított változatot fogyasztjuk.
Ráadásul ma már fogyásra a zsírdús diéták is elterjedtek (lásd ketogén diéta), mivel a megnövelt zsírtartalom drasztikusan csökkentett szénhidráttartalommal jár, és ez az össz-energiamennyiséget is csökkenti annak ellenére, hogy a zsír közel kétszer annyi energiát tartalmaz, mint a másik két tápanyagunk. Persze itt azért egyéb tényezők is hatnak, ezeket korábban részleteztem.
Most, hogy már végképp belekavarodtunk az egyes makrotápanyagok arányaiba, azt a következtetést szeretném levonni,
hogy valójában nincs túl sok variáció a fogynivágyók számára, mivel a csodadiéták többsége lényegében csak ezen három makrotápanyag arányában tér el. Emiatt idővel csak önmagukat ismétlik, új szerzői névvel, más körítéssel, újrahangolt termék- és étrend-kiegészítőkínálattal, némileg frissített kerettörténettel (lásd light - zsírszegény - termékek, szénhidrátcsökkentett vagy fehérjével dúsított lisztek, kenyerek, sütik, porok...). Mivel azonban az alapélelmiszereink köre valamilyen szinten adott, csak ezeket tudjuk kombinálni, elhagyni vagy nagyobb adagban fogyasztani: tej, tejtermékek, növényi italok és termékek (bár ezek már a helyettesítő termékek kategóriába tartoznak), húsok, húskészítmények, halak, halkészítmények, tenger gyümölcsei, olajok, zsírok, olajos magvak, zöldségek, hüvelyesek, gyümölcsök, gabonák, gabonatermékek és alternatív gabonák. (A rovarokat kihagytam, bár azok közül is vannak ehetők, de a mi kultúrkörünkben ez nem igazán jellemző, még.)
Nagyon kevés olyan élelmiszert, nyersanyagot találunk, amelyik csak egyetlen tápanyagot tartalmaz – ide lényegében csak az olajok tartoznak. Ez tehát azt is jelenti, hogy ha valamiből többet vagy kevesebbet eszünk, azzal nem csak egyetlen tápanyag mennyiségét változtatjuk meg. Persze, az újfajta igények és így a kereslet változása időről időre újfajta termékcsoportok létrejöttét szüli, így ma már a valamitől mentes termékek palettája is nagyra nőtt, amelyekben a kihagyott összetevőt a gyártók egy másikkal helyettesítik, hogy az eredetihez ízben, állagban hasonló terméket kapjanak a fogyasztók (lásd tejfehérje-, glutén-, cukor-, tojásmentes vagy éppen vegán termékek). De ez már egy másik történet.
Hogy könnyebb legyen a fenti eszmefuttatást követni, íme egy rövid animáció, ami vizuálisan is bemutatja az egyes módosított tápanyagtartalmú diéták jellemzőit és hátrányait.
A biológiai, anatómiai alapok hiányoznak
A másik fő oka annak, hogy egyes divatdiéták időről időre visszatérnek és teret hódítanak, túl a sikeres és hatásos marketingkampányon (hiszen a fogyókúra az egyik legnagyobb üzlet), az sajnos a fogyasztók biológiai és anatómiai tudásának hiányosságaira vezethető vissza. Elég csak ott megragadni ezt a témát, hogy vajon hányan képesek pontosan visszaadni, hogy mi is az a szénhidrát és miben található – mert ugye a zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, gabonák szénhidráttartalma is létezik, nemcsak a cukoré, liszté.
Vagy például ott, hogy a zsírok alapvetően nem rosszak a szervezet számára, de nem mindegy a forrásuk, összetételük és a mennyiségük (lásd vaj-margarin, vagy zsír-olaj vita), mégis sokan egy kalap alá veszik az állati és növényi eredetű zsírforrásokat is. Arról már ne is beszéljünk, hogy az emésztés élettani folyamatai mennyire ismertek úgy általánosságban. Itt persze lehet hibáztatni az oktatási rendszert, a tankönyveket, de alapvetően nem lehet csak erre fogni, ugyanakkor ezek a problémák is okozhatják azt, hogy sokakat könnyű becsapni, félrevezetni áltudományos, orvosinak tűnő okfejtésekkel, magyarázatokkal arról, hogy például adott termék, módszer miért fogyaszt vagy miért „egészséges". Így aztán végképp nehéz kiszűrni a pusztán csak a pénztárcánkat csökkentő kuruzslókat.
A megoldást itt mégis alapvetően az oktatási rendszerben látom, hiszen a biológiai alapokat gyerekként tanuljuk meg, ahogy jó lenne azt is fejleszteni, hogy mit, hol és hogyan keressünk, hiszen a lexikális tudásunk véges. És bár az internet tudásbázisa végtelen, komoly művészet (bár nem lehetetlen) megtalálni benne a hiteles, megbízható forrásokat, tananyagokat, szakcikkeket, ismeretterjesztő kiadványokat, amelyek segíthetnek eloszlatni a kételyeinket.
Márpedig, ha fogyni szeretnénk, és az álomalakra törekszünk, akkor megéri egy kicsit mindig szkeptikusnak lenni az interneten, közösségi médiában (ki tudja mióta) keringő információkkal, hatásvadász szalagcímekkel, látványos előtte-utána képekkel kapcsolatban. Mert amíg egy önjelölt táplálkozásguru bátran, minden szakmai felelősség nélkül kijelenthet szinte akármit, addig egy okleveles dietetikus, diplomás orvos a szakmai hitelét, működési engedélyét/kamarai tagságát, hippokratészi esküjét viszi a vásárra minden megnyilvánulásával.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.