Nap mint nap fontos választás elé kerülünk: mit, mennyit iszunk és milyen forrásból. A kérdés egyre feszítőbb, mivel a környezetszennyezés és a rohamos mértékben növekvő hulladékhalmaz mellett egyre nagyobb kincs a tiszta ivóvíz. Hazánkban szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel a hazai csapvíz minősége a legtöbb régióban megfelelő.

Alkalmanként vagy gyakrabban azonban előkerülnek a palackozott vizek is, amelyekhez többnyire akkor nyúlunk, ha a csapvíz nem elérhető, nem iható vagy, mert egészségügyi okokból az ásványvíz fogyasztása mellett döntünk. Persze lehet, hogy csak szimplán lustaságból, megszokásból tesszük ezt. Bárhogy is legyen, a választás ez esetben sem egyszerű.

A hazai és a külföldi forrásokból származó ásványvizek repertoárja is igen széles, így gyakran inkább csak érzésre vagy a csomagolás alapján nyúlunk valamelyik flakon után, döntően csak arra hagyatkozva, hogy szénsavas vagy szénsavmentes vízre vágyunk-e.

Mi az ásványvíz?

A természetes ásványvíz a hivatalos definíció szerint a természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt, hivatalosan elismert víz, amelynek ásványianyag- és nyomelemtartalma, valamint egyéb összetevői révén egészségi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, összetétele és hőmérséklete közel állandó.

A korábbi meghatározások szerint az ásványvizek literenként legalább 1000 mg oldott ásványi sót tartalmaznak. Azonban jó tudni, hogy az 500-1000 mg/l oldott összes szilárd ásványi anyagot tartalmazó víz is lehet ásványvíz, ha valamely benne oldott anyag, illetve biológiailag aktív anyag elér, vagy meghalad egy bizonyos, előírt határértéket. Ezzel szemben a legújabb előírás nem ír elő kötelező minimális összes ásványianyag-tartalmat, csak azt követeli meg, hogy a víznek ásványianyag- és nyomelem-tartalma, valamint egyéb összetevőinek következtében egészségre kedvező hatása legyenEllenben kitér arra, hogy a természetes ásványvíz védett, felszín alatti vízadó rétegből - egy vagy több természetes vagy mesterségesen feltárt forrásból vagy kútból – származzon, eredendően szennyeződésmentes legyen, összetétele és hőmérséklete közel állandó, vagy a természetes ingadozás határain belül legyen.

Miért jó az ásványvíz?

Sokan csak divathóbortnak tartják az ásványvizek fogyasztását, azonban számos előnye lehet a szervezetünk számára. Bár elsősorban a folyadékpótlást szolgálják, számos, a vízben oldott ásványi anyaggal is ellátják a testünket könnyen feldolgozható, beépíthető formában. Ezek közé többek között a kalcium, magnézium, kálium, nátrium, klór, vas, cink, foszfor, fluor, jód és a szilícium tartozik. Jelenlétük, mennyiségük és arányuk ásványvizenként különbözik, ami miatt mindegyik víz kicsit más ízű is. Bizony, a víznek is van íze, nem véletlenül érezzük egyes ásványvizeket, vagy éppen akár a csapvizet is néha selymesebbnek, máskor karcosabbnak. Az a szép ebben, hogy idővel mindenki megtalálhatja azt a vizet, amit szívesen fogyaszt, akár önmagában is, ízesítés nélkül, hiszen ez lenne a cél.

Milyenek lehetnek az ásványvizek?

Az egyes ásványvizeket összetételük és az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk szerint szokás csoportosítani. Az ásványvizek összetételük erősen befolyásolja a származási helyük földrajzi környezete, az ott található kőzetek elhelyezkedése, összetétele, szerkezete, a víz hőmérséklete, széndioxid-tartalma, sebessége, és az az idő is, amíg a víz a kőzettel érintkezett.

Ásványianyag-tartalmuk alapján megkülönböztetünk csekély (ásványianyag-, szárazanyag-tartalom: kevesebb, mint 500 mg/liter), nagyon csekély (kevesebb, mint 50 mg/liter), valamint ásványi anyagban gazdag (több, mint 1500 mg/liter) ásványvizeket. A jellemző összetételük alapján pedig hidrogén-karbonát tartalmú (több, mint 600 mg/liter), szulfáttartalmú (több, mint 200 mg/liter), kloridtartalmú (több, mint 200 mg/liter), kalciumtartalmú (több, mint 150 mg/liter), magnéziumtartalmú (több, mint 50 mg/liter), fluoridtartalmú (több, mint 1 mg/liter), vastartalmú (kétértékű vastartalom több, mint 1 mg/liter), savas (szabad széndioxid-tartalom több, mint 250 mg/liter), nátriumtartalmú (több, mint 200 mg/liter), nátriumszegény (kevesebb, mint 20 mg/liter) ásványvizeket különböztetünk meg.

Mikor melyiket?

Az, hogy kinek melyik ásványvíz alkalmas a rendszeres, hosszabb tartalmú fogyasztásra, részben a fentiek is múlik. Csak néhány példa: az orvosilag igazolt vashiány esetén a vasban gazdag, csontritkulás esetén a kalciumban gazdagabb, menstruáció, várandósság, szoptatás és aktív sportolás esetán a magnéziumban dús ásványvizek az előnyösebbek, míg magas vérnyomás, vesebetegség esetén egyértelműen a nátriumszegény ásványvíz a kedvezőbb (az erre vonatkozó javaslatot jellemzően már a palackon található csomagoláson is elolvashatjuk).

A szinte népbetegségnek számító reflux esetén a szénsavmentes, hidrogén-karbonátban gazdag, alkalikus ásványvizek ajánlottak, míg a gyomorsav csökkent termelődése esetén éppen, hogy kerülni célszerű ezeket. Székrekedés, emésztési panaszok esetén pedig a szulfátos vagy keserű ásványvizek (szulfát > 200 mg/l) ajánlhatók. A jódtartalmú ásványvizek kifejezetten előnyösek lehetnek a várandósok számára, azonban a pajzsmirigyproblémákkal küzdők csak az orvosukkal egyeztetve fogyasszák ezeket, mivel a pajzsmirigy túlműködése esetén a külső jódpótlás már ellenjavallt.

Sokszor felmerül, hogy csecsemőknek milyen ásványvíz adható a tápszerek hígításához (a kizárólagos szoptatott babáknak nincs szükséges külön vízpótlásra az anyatej mellett). Részükre mindenképpen a csekély (500 mg/liter alatti) ásványianyag-tartalmú ásványvizek, a kereskedelmi forgalomban babavízként megnevezett vizek adhatók, amelyeket a gyártók forralás nélküli figyasztásra ajánlanak. Ez előnyös lehet akkor, ha nem otthon készül a tápszer, bár adott esetben a jó minőségű, felforralt és lehűtött csapvíz is helyettesítheti a babavizet az otthoni, jobban kontrollálható környezetben.

Fontos!

Ne csak az ár alapján vásároljunk! Olvassuk el a címkén az ásványvíz jellemzőit! A hazai palackok címkéin hivatalosan fel kell tüntetni az ásványvíz eredetét, forrását, ásványianyag-tartalmát és összetételét, esetlegesen a szén-dioxiddal való dúsítását (vagy éppen szénsav-mentesítését), továbbá a minőség megőrzési időt, ami általában 12 hónap. Talán már a könyökünkön jön ki, de időről-időre célszerű váltogatni a rendszeresen fogyasztott ásványvizet típusát, márkáját! Mindegyiknek kicsit más az ásványianyag-összetétele, így semelyikből sem lesz túl sok, ha a változatosságot is szem előtt tartjuk.

Ne dőljünk be a reklámnak! Az ízesített, vitaminnal dúsított ásványvizek helyett a szénsavmentes, cukormentes ásványvizeket válasszuk és szükséges esetén magunk ízesítsük citrusfélékkel, egyéb friss vagy fagyasztott gyümölcsökkel, menta-, bazsalikomlevelekkel, stb.! Az édesített ásványvizek esetében, ha mégis ilyet innánk, figyeljünk arra, hogy mi az édesítőszer (cukor és/vagy édesítőszer), s az egyéni étrendünk, céljaink fényében válasszunk ezek közül is!

Bármilyen sok jó tulajdonságot felsorolhatunk az ásványvizek fogyasztásának előnyeit dicsérve, nem mehetünk el azon kínzó kérdés mellett, hogy mekkora környezeti terhelést jelent a műanyag palackok előállítása, vagyis inkább a használatot követő eldobása (amennyiben nem a szelektív szemétgyűjtőben landol). Emiatt már nem is tűnik annyira vonzó választásnak az ásványvíz, főleg, ha olyan helyen élünk, tartózkodunk, ahol a szomjunkat akár csapvízzel is olthatnánk.

A másik megfontolandó téma, az a vízbe a palackokból kioldódó mikroműanyagok mennyisége, amiről már egyre több szó esik. És bár a WHO jelenlegi álláspontja alapján az effajta műanyagdarabkák fogyasztásának nincs egészségügyi kockázata, kétlem, hogy a hosszú távú hatásaikat bárki is szívesen megtapasztalná.

Gondoljuk át környezettudatosan is!

Ha csak lehet és biztonságos, igyunk csapvizet (vagy akár szereljünk be otthon vízszűrőt, aminek a rendszeres, alapos tisztítására kényesen ügyeljünk), ezzel nem kevés palackot spórolunk meg! Ha ez nem megoldható, akkor gondosan válasszuk meg az ásványvizünket (egyéni egészségi állapotunk alapján), a palackot használjunk újra vagy hasznosítsuk fel, ha pedig már felesleges, dobjuk a szelektívbe. A kupakokat felajánlhatjuk adományként az ezt gyűjtő szervezetek, közösségek, iskolák számára!

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.