Ne higgyenek neki, a BMI becsapós!

Közismert, hogy a testtömeg index (BMI) kiszámítása önmagában nem elég jól jellemzi azt, hogy valakinek milyen a tápláltsági állapota: sovány, normál, túlsúlyos vagy elhízott – és ha utóbbi, akkor milyen mértékben. A BMI ugyanis nem veszi figyelembe, hogy a testtömeg miből adódik össze. Vagyis, ha valaki izmosabb, és a mérleg emiatt mutat többet, akkor a BMI-je is magasabb, így a számokat tekintve kövérebbnek tűnhet egy „puding" testalkatú, kevésbé fitt egyénhez képest.

Ezért a rendszeresen, elsősorban versenyszerűen sportolók esetében a BMI kevésbé alkalmas mutatószám annak megállapítására, hogy milyen is a testösszetétel. Hiszen pont utóbbi számít leginkább. A mért testtömegen belül az izom, a zsír, a víz és a csontok által nyomott tömeg arányát értjük a testösszetételen. Ezt nem lehet pusztán két számból eredő egyenlettel, ránézésre megállapítani, inkább különféle módszerekkel megközelítő becslésekkel lehet meghatározni a kilóink eloszlását.

Mérleg, mérleg, mondd meg nékem!

A testösszetételt otthon nem igazán tudjuk meghatározni egy sima fürdőszobai mérleggel. Ehhez komolyabb, akár milliós nagyságrendbe kerülő, professzionális műszer szükséges (ilyen például az InBody és ez nem a reklám helye), amit elsősorban sportkórházakban, felszereltebb fitnesz-wellness központokban, ill. sportegészségügyi intézményekben találhatunk meg.

A mérés a bioimpedancia (BIA) elvén működik. Mivel a test különböző szöveteinek (izom, csont, zsír) eltérő a víztartalma és ezáltal a vezetőképessége, így a „testösszetétel-mérő" készülék fém elektródáival (amit megfogunk vagy zokni és harisnya nélkül ráállunk) a testbe vezetett gyenge, veszélytelen erősségű áram révén meghatározható a szövetek közötti ellenállásbeli különbség is. Ebből pedig megállapítható az izom-zsír aránya. Az, hogy valaki az eredményei alapján mennyire „zsíros" vagy éppen szikár, függ a nemtől, valamint a kortól is. Ezért itt most konkrét értékeket nem adunk meg, mivel a mérés eredményeinek értelmezése minden esetben egyénileg történik. 

Ez a mérés a fogyás-hízás szükségességének megítélése mellett alkalmas lehet arra is, hogy az egyes testfelek, végtagok közötti izombeli eltéréseket is felfedje. Jellemzően a domináns oldal az erősebb, izmosabb, amit az egyoldalú terhelés (a munkából, sportból eredően) tovább ront. De ezen ismeretek birtokában akár az edzésmódszert is módosítani lehet. Ezen kívül arra is fény derülhet, ha több a felesleges, szövetek közti folyadék (ödéma) a szervezeten belül, ami akár keringési zavarra is utalhat. Vagyis orvosi célokat is szolgálhat ez a mérés.

Hogyan történik a mérés?

Az a kis kézbe vehető készülék, amit jellemzően egészségnapokon látunk, valójában szakmailag inkább megmosolyogtató – és remélem, hogy ezzel nem sértek meg senkit. Sajnos ezek a készülékek többnyire nem mérnek pontosan, elsősorban a felső testfelet érintően végzik a mérést (ami igencsak ronthatja az eredmény értékelését). Ráadásul, ha például izzadósabbak vagyunk, vagy a nők, mondjuk menstruáció alatt állnak, esetleg nem vesszük le a méréshez a fém gyűrűt, karórát, karkötőt, akkor az is befolyásolhatja a mérési eredményt. Éppen ezért ezek a kis kézi készülékek inkább csak a figyelemfelkeltést szolgálják. Javasolt a fent már említett komolyabb műszereket keresni és szakemberhez fordulni.

Ha nincs lehetőségünk mondjuk az InBody-s mérésre, akkor már sokkal jobban járunk, ha olyan mérleget használunk (akár otthon, ha beruházunk erre, akár a személyi edzőnél vagy dietetikusnál), ami 4 ponton mér. Ez azt jelenti, hogy nemcsak rá kell állni a mérlegre, hanem kézbe is kell venni a plusz elektródákat, így mind a négy végtagunkra jut egy-egy elektróda (így jön ki a 4 pont).

A kiló mellett a centi is számít

Tegyük fel, hogy nem jutunk el mégsem testösszetétel-meghatározásra. Mit tehetünk? Semmiképpen se elégedjünk meg kizárólag a mérleg által mutatott adatokkal, hiszen már tudjuk, hogy ez nem elégséges. Persze nagyon motiváló lehet a gyors fogyás, de egyrészt nem egészséges, másrészt fals eredményt mutathat, tekintve, hogy a rövid idő alatt is kilókban mérhető fogyás többnyire még csak a vizelettel, székletettel eltávozott súlymennyiségből ered, és nem a kellemetlen hájrétegből.

Rosszabb esetben a koplalásos kúrák az izomtömegünk „megcsappanásával" járnak, és ez nemcsak a kilóink számát, de az erőnlétünket, fittségünket is rontja. Jobb, ha a kilók mellett a centiket is nézzük: a derekunkat, csípőnket, combunkat, karunkat méregetjük inkább. Ez praktikusan a ruháinkon is meglátszik. Láthatjuk, mi az, ami lötyögni kezd, beljebb kell-e húzni az övet, stb. Persze, ha erősítő jellegű edzéseket végzünk egy megfelelő étrend mellett, akkor akár nőhet is a körfogatunk, csakhogy feszesebb, izmosabb lesz a testünk. És ez kilóban mérhető növekedést, vagy stagnálást is jelenthet (a zsír-izom arány változásával). Egy szó, mint száz: a mérleg hazudhat is, ne frusztráljuk magunkat csak azzal, hogy a kilókat figyeljük!

Tippek a mérlegeléshez

♥ Nem kell kidobni a mérleget sem, csak használjuk okosan!

♥ Ha mérlegre állunk, mindig reggel, WC-zés után, ruha nélkül, és lehetőleg csak heti egyszer mérjük meg súlyunkat! A gyakoribb, napközbeni, ruhában, cipőben mért, evést követő eredmények, mondanom sem kell, de igen hamisak lehetnek (többnyire plusz irányban).

♥ Vegyük számításba, hogy nem feltétlenül cél, hogy a kamaszkori, huszonéves súlyunkat újra elérjük, mert ez néhány évtized különbséggel, esetleg gyerekszülés után, már többnyire nem reális. Persze, nem lehetetlen, hogy akár sokkal jobb formába hozzuk magunkat, mint mondjuk amilyenben a szalagavatón voltunk. Csak sokkal több idő és erőfeszítés szükséges hozzá.

♥ Habár a kiló nem minden, azért ne törődjünk bele abba, hogy évente 1-2 kilogrammal többet mutat a mérleg! Ez már 5 év után is olyan mértékű felesleget jelenthet, amit utána nehezebb ledolgozni. Nem szükségszerű, hogy középkorúan, idősen túlsúlyosak legyünk. Valamennyi plusz persze belefér, de a fitt, feszes test minden életkorban cél lehet (ez véd meg később például az elesésektől, balesetektől). Viszont ehhez követni kell az életkori változásokat (lassuló anyagcsere, nőknél menopauza), és az étrendünket, életmódunkat, testmozgási szokásainkat is ehhez kell igazítani.

♥ Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz! Mindenkinek más az alkata, mások a testi adottságai, eltérő az izomzata és az erőnléte! Kisebb és nagyobb testtömeg mellett is lehet valakinek rosszabb vagy jobb a testösszetétele.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.