Az idén lefogyok, meghízok, izmos leszek, nem nassolok, és a hasonló újévi fogadalmak sikeres betartásához nagyon fontos, hogy testileg és lelkileg is jó passzban legyünk. A kettő nem megy egymás nélkül. Ha valami lelkileg nem stimmel, akkor hiába a jó tanács, a jó edző, a tuti étrend – egyik sem lesz igazán hatékony. Az alábbiakban dietetikusunk évkezdő lelki intelmeit olvashatják, hiszen az evés is fejben dől el!
A megfelelő lelki állapot legalább annyira fontos a sikeres életmódváltáshoz, mint maga a tudás, hogy mit kellene pontosan másképpen csinálnunk. A változásnak ugyanis előbb lelki szinten kell megtörténnie. Az erős belső elhatározás, vagyis a motiváció hiánya nélkül hiába vettük meg az egész éves fitnesz bérletet, és hiába feszül rajtunk az új sportruházat, ha az egészhez már eleve semmi kedvünk, lelkierőnk. Márpedig erő és kitartás nemcsak az első lépés megtételéhez, de a folytatáshoz is kell. Még akkor is, ha idővel tényleg érezzük a boldogsághormonok ficánkolását az ereinkben, és eljutunk oda, hogy mélabússá válunk, ha épp kimarad egy edzésnap.
Készüljön fel, lesznek nehéz napok!
Sőt, akár hetek is, amikor majd nem akaródzik kikelni az ágyból, és amikor a sport puszta gondolatától is rosszul leszünk. Ez is része a projektnek. Ha erre nem készülünk fel előre, akkor könnyen megtorpanhatunk, és bizony nehéz lesz egyedül folytatni. Lehet, hogy kell majd hozzá egy kitartó edző, egy lelkes coach, vagy csak az a helyes srác/lány a teremben, akiért mégis hajlandóak vagyunk mozdulni. De persze az a legjobb, ha elsősorban a saját indíttatásunk lendít át a küszöbön.
Motiváltság kell az étrend változtatásához is
Ha nincs bennünk vágy a céljainkat támogató étrend megváltoztatásához, akkor az akarásnak csak nyögés lesz a vége. És mindegy, hogy ez a cél fogyás, szálkásítás vagy hízás, esetleg az, hogy egy betegségből, műtét utáni lábadozásból teljesen felépüljünk. A kellő önmotiváció még fontosabb is, mint a tápanyagtáblázat pontos ismerete.
El kell fogadni, hogy ha nem is drasztikusan, de kevesebbet, esetleg többet, többször vagy másképp kell majd étkeznünk, új ízekkel, elkészítési módokkal fogunk megismerkedni. Mert ha nem vértezzük fel magunkat lelkileg, akkor a testünk is hamar ellenünk fordulhat, és könnyen visszaeshetünk, már akár az első rossz élménynél, kudarcnál.
De leginkább azzal kezdje, hogy elfogadja a testét!
Azzal is tisztában kell lennünk, hogy milyen a személyiségünk. Ettől függ, hogy mi válik be: a mindent vagy semmit elve, vagy a fokozatos, kis lépésekben történő haladás. Az arany középutas megoldás messze a leghatékonyabb, de ha valakit például lelomboz az, hogy nincs látható eredménye a szenvedéseinek már az első héten vagy hónapban (ami persze nem feltétlenül baj, hiszen nem a kínlódás a cél), az könnyen feladhatja idő előtt. És ez elkerülhető, ha már eleve felkészíti magát arra, hogy a tartós sikerhez idő kell.
Fontos, hogy érzelmileg is elfogadóbbá váljunk a testünkkel szemben – azt nem ellenségnek, hanem partnernek tekintve. Ha igazán figyelünk magunkra, már akkor érezni fogjuk a változást, amikor azt mások még nem is látják.
Tűzzön ki reális és pontos célokat!
Minél jobban körülhatároljuk a célunkat, annál könnyebb elérni az odavezető utat. Legjobb, ha elsőre ez valamennyire kézzelfogható vagy számokban mérhető. Bár ez is csalóka lehet. Mint tudjuk, a zsír könnyebb, mint az izom. Így lehet az, hogy bár sikerül kilóban mérni a változást, és a kihízott farmerünkbe is beleférünk, az még sem úgy áll, ahogy szeretnénk. Persze, mert közben elfogytuk az izmainkat. Vagyis a lényeg, hogy a változást mindig magunkhoz képest mérjük. Ne a szomszéd, a munkatárs vagy a barát, barátnő legyen a mérce, pláne ne mondjuk egy híresség a címlapokról!
Kutassa fel a rossz szokásai eredetét!
Ebben lehet, hogy egyedül nem jutunk sokkal előbbre, hiszen kevesen szeretnek a saját hibáik elemzésével foglalkozni. Ilyenkor egy külső, semleges szemszög, egy, a témában jártas, szakavatott ember (például egy pszichológus) segíthet abban, hogy összerakjuk a saját kis puzzle-unkat: hol és hogyan akadtunk el eddig, milyen belső hiedelmek, félelmek, gátlások akadályoztak meg abban, hogy elérjük azt a testet, életmódot, amit már akár évek óta csak kergetünk.
Ilyenkor kiderülhetnek olyan rejtett dolgok, amikkel elég csak szembesülni, máris megvan a megoldás a saját képletünkhöz. De lehet, hogy épp az segít, ha nem egyedül kell nekilátnunk a gordiuszi csomónk megoldásához (például hibás családi minták, megküzdési stratégiák...). Ugyanez a módszer alkalmas arra is, hogy végleg leszámoljuk a kifogásainkkal. Hiszen egy külső szemlélődő rávilágíthat arra, hogy mi az, amit csak lustaság, halogatás vagy a még nem fáj eléggé elv miatt nem tettünk meg, miközben minden szükséges testi-lelki-fizikai eszközünk megvolt hozzá. Innentől már aztán könnyen kitisztul a kép, jöhet a megfelelő edzésterv és étrend.
Vezessen naplót!
Nem mindenki szereti, és nem is mindenki alkalmas az effajta adminisztrációra, de a változás nyomon követéséhez és ez által az önmotiváció fenntartásához hasznos segítség lehet, ha monitorozzuk a fejlődést. Ez lehet valódi, kézzel írt napló, ami kiterjedhet az érzelmi életünk történéseire, vagy éppen szorítkozhat csak az étrendünkre vagy csak az edzésmennyiségre – kinek, melyik életterület a fontosabb.
Az okostelefonok, okoseszközök korában a naplónkat vezethetjük online is, külön applikációval, webes felületen, esetleg a közösségi média profilunk segítségével. A látványos grafikonok, előre kitűzött, majd el is ért mérföldkövek mind hozzájárulnak a sikerünkhöz.
Fontolja meg, kinek hisz!
A végére hagytam az egyik legfontosabb intelmet. Az alábbi sorok ugyanúgy érvényesek az edzésre, mint a pszichológiai tanácsadásra, de most az étrend oldaláról közelítem meg a témát. A legtöbb szokásunkat, így a táplálkozásunkat is, nagyban befolyásolja a lelki habitusunk és a mindennapi hiedelmeink, tévhiteink szerteágazó világa. Mindezekre rárakódik a naponta ránk zúduló információhalmaz, amiben nehéz naprakésznek lenni.
Ezért mindig nézzünk utána, hogy mennyire hiteles az az információ, amivel mondjuk egy új diéta követésére vagy szuperélelmiszer, csodaszer megvásárlására biztat egy lelkes „tanácsadó"! Az is kérdés, hogy egyáltalán van-e ehhez szakképzettsége, s ha van is papírja, azt hol szerezte, és mikor. A pár hetes, napos, órás (!) workshopok egy kisebb részterületen akár megfelelő tudásanyagot is átadhatnak, de nem lehetnek annyira átfogók az emberi egészség, anatómia, élettan területén, mint egy több éves szakmai képzés.
A végzettség mellett az sem mellékes, hogy az illető mennyire független, vagyis véletlenül nem egy adott cég vagy termék mellett kampányolva osztja-e az észt. Az sem mindegy, hogy az okosság, ami elénk kerül, mikorra datálható: lehet, hogy már rég meghaladta a tudomány, és egy elavult, megcáfolt nézettel találjuk szembe magunkat. Igen, ez mind plusz idő, de megéri rászánni, hiszen a saját egészségünk a tét.
És ha meg is van a megfelelő szakember, még mindig ott a kérdés: elfogadjuk-e a tanácsait, emberileg fel tudunk-e rá nézni? Lehet bármennyire képzett és elismert a szakember, ha valamiért nem tudunk ráhangolódni, vagy éppen ő ránk (mert ilyen is van). Ilyenkor ne az egész szakmát (ld. dietetikát, pszichológiát) vessük el, és forduljunk az „okkult tudományok" és a különféle alternatív guruk világához! Inkább keressük meg a személyes alkatunkhoz legmegfelelőbb szakembert: akiben megbízunk, és akit elfogadunk. Persze csodákra ő sem lesz képes, ha mi magunk nem teszünk mást, csak befizetjük a konzultációs díjat.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.