Japán egy termálgőzös álom, csak náluk egy kicsit másként működnek a fürdőzési szolgáltatások és illemszabályok, mint Magyarországon. Míg mi otthon fürdünk, az élményparkban szórakozunk, a termálfürdőben pedig gyógyulunk, addig a japán fürdők egy kicsit más hagyományok szerint rendeződnek. Ha otthon vesznek meleg fürdőt, azt ofuronak, vagy furonak hívják; de az ország bármely részén találunk nyilvános fürdőket is, amik sok esetben éjszakai szállásként is használhatóak; ezt nevezik sentonak.

A relaxációs, pihentető termálfürdőzés pedig az onsen-ben történik. Mivel Japánban kevés olyan hely van, ahol ne bugyogna fel valamilyen meleg vizű forrás, ezért az onseneknek is sok fajtája van; sőt sok olyan kisváros van országszerte, ami egy az egyben fürdővárossá alakult egy nagy központi fürdőházzal és sok apró szálláshellyel és étteremmel körülötte. A már említett Tokióhoz közeli Hakone Kowakien Yunessun fürdőkomplexum is egy onsen, csak egy kicsit csavart a forrásvizek tartalmán, hogy méghívogatóbbá és egyedivé tegye a szolgáltatásait.

 A létesítményben különböző „tematikus medencék" találhatók, úszkálhatunk például egy sötét barlangban, ahol csak a világító halak foszforeszkálnak, de megmártózhatunk zöld teában, kávéban és vörösborban is. A tulajdonosok szerint a különböző vizekben olyan antioxidánsokat találni, amelyek jótékonyan hatnak a bőrre, enyhíthetik a ráncokat és tisztító hatással is bírnak. Hogy a tésztaleves (ramen) medence milyen hatással van a vendégekre, valószínúleg az éttermek statisztikái tudják megmondani. A gyógyhely egy hatalmas szórakoztató park is, nem hiányoznak belőle a különféle szaunák, csúszdák és úszómedencék sem.

De mindezen érdekességek ellenére, a Hakone Nemzeti Park legkedveltebb része az a szabadtéri, panoráma medence, mely 40 méter hosszú, így akkor is találni benne egy nyugodt helyet, ha éppen sokan ülnének a meleg vízben és élveznék a csodálatos kilátást az őszi színekben játszó, vagy éppen hó- és ködfedte hegyekre és erdőre.

A hagyományos forrás-fürdőkben (onsen) is be kell tartani bizonyos szabályokat, ha maximálisan jól szeretnénk érezni magunkat. Érdemes tudni például, hogy sem a fürdőruha sem a nagy törölköző nem megengedett a medencében. Mindenki osztozik a fürdővízen, így mielőtt beszállunk alaposan le kell mosakodnunk. Mivel ez a relaxálás helye, így nem megengedett az ugrálás, az úszás és a hangos beszéd sem, viszont halkan beszélgetni szabad, mivel a medencék szocializációs közegek is. Ha végeztünk, alaposan törölközzünk meg, mert nem illik végigcsöpögtetni az öltöző padlóját.

A forrásvizek Japán egész területén fellelhetők, gyógyító hatásuk pedig már évezredek óta ismert. Japán számos híres onsenje gyógyítási központként vált ismertté, így nem meglepő, hogy sokféle onsennel találkozhatunk, ha a szigetországban járunk: a homatsuyoku pezsgőfürdőt jelent, az utaseyu lezúduló vízoszlopot, amelynek kiváló masszírozó hatása van a fájdalmas testrészekre, a rotenburo pedig a nyitott fürdő, mely általában a fürdőház hátsó részében kap helyet, és csodás kilátást biztosít a környező hegyekre, vagy dombokra. Így miközben kint a téli szelek fújnak, mi a forrás-fürdő meleg vizében relaxálhatunk. Ezek mellett találunk azonban még olyan onseneket is, melyek szaunára emlékeztetnek, ezek a mushiburo jellegű fürdők, illetve iszapfürdő jellegűek is vannak.

A forrás-fürdők használata az Edo periódus idején vált egyre kedveltebbé, ma pedig virágkorát éli – a legszebb fürdőket a Tohoku régióban találjuk. Érdekes lehet még azoknak, akik először találkoznak a japán gyógyvizekkel, hogy különféle színűek lehetnek, például zöld, fekete, piros, fehér vagy éppen barna. Mindegyik víz, mint ahogy hazánkban is, más más problémára nyújt megoldást.