A fürdőépítészetet aligha lehetne jobban csúcsra járatni: a szivárvány minden színében felváltva világító spa hotelek, trópusi tengerpartot imitáló volt repülőgép-hangárok, metróalagútban berendezett wellnessrészlegek és infinity pool-ok versenyeznek a figyelemért. A drámai szeparékat és/vagy megkapó designinstallációkat is magukba foglaló épületeket elnézve azonban nem árt néha eszünkbe juttatni a fürdés elemi funkcióját és a spiritualitását, és megnézni, egy-egy épület milyen viszonyt ápol ezekkel az alapvető igényekkel.

Ehhez egy olyan fürdőt hívunk most segítségül, amelynek emblematikus építészete a fürdőszertartásból indul ki, és az egyén belső harmóniáját helyezi a középpontba. Peter Zumthor híres valsi termálfürdőjén és néhány kontrasztos példán keresztül mutatjuk be, mi minden hozható ki a fürdőélmény és az építészet találkozásából a forgószél-csúszdákon túl.

Elegancia és játék

Az első sztárépítész + fürdő párosítás egy olyan korszakból, mikor Zumthor még egyáltalán nem is volt sztárépítész, ma is állandó hivatkozási pont. Jövőre lesz húsz éve, hogy a félig a hegyoldalba vájt svájci Therme Vals új fürdője megnyílt a látogatók előtt, akik a fürdőzés ősi tapasztalatát és jótékony hatásait egy időtlennek ható, egyúttal abszolút nyugati, 21. századi közegben élhetik itt át.

„A szaunán és sehol máshol sincs ajtó odabent, szabadon mászkálhatsz, a külső és a benti medence között ki-be úszhatsz. A szaunában a kő nem forrósodik át" – mondja egy ismerős, akinek pár évvel ezelőtti tapasztalatai elsőre nem tűnnek egetrengetőeknek, ha nem ismerjük Zumthor érzékekre ható építészetének jellegzetességeit. Az élménybeszámoló további elemei azonban egybevágnak vele: a látogatóból előbújó gyermek-én a rejtekajtók és kis zugok láttán egyértelmű kézjegy, olyan, a puritán környezetben rejtőzködő meglepetésekkel együtt, mint a néhány fő számára élvezhető virágszirom-fürdő, a zene, amelyet a fürdő köveinek megszólaltatásával komponáltak, vagy egy jókor, jó helyen felbukkanó zuhany. A kilátás a hegyekre zavartalan odabentről, miközben a fürdőt füvesített tetejével alig látni máshonnan. 

„Vals nem a külsőségekről szól" – idézi az építészt a New York Times egy 2011-es portréban. – „Arról szól, ami belül történik, a rituáléról, ahogy az Keleten is szokás. A vízről szól, a kőről, a fényről, a hangról és az árnyékokról."

Mindennek tiszteletét tükrözi a helyi kvarckő alkalmazása, a minden érzéket megcélzó játék a víztükörrel, akusztikával, nyitott és zárt terekkel, a langyos vagy hűvös felületekkel, plusz a felfedezés szabadságával és örömével. Az azóta többek között Pritzker-díjjal kitüntetett építész a tervezési folyamat részeként budapesti és törökországi fürdőket is használt előtanulmányként.

Sztárépítészek fürdőköpenyben

Ellenpontként két, újabban átadott svájci fürdőt mutatunk. Közös bennük a jelenlegi trendeknek megfelelő grandiozitás és túlzás, ugyanakkor a legkifinomultabb svájci tradíciók továbbvitele – na meg a totális luxus atmoszférája.

A bad ragaz-i Tamina-forrás közelébe épített fürdő története több évszázadra tekint vissza, és ezt a tényt a Grand Resort Bad Ragaz 2009-ben átadott új fürdőépülete kissé ellentmondásosan tükrözi. Kívül-belül hófehér, 20 méter magas struktúráját 115 kecses, íves fehér faoszlop tartja, összhangban a tájat keretbe foglaló óriási, ovális ablakokkal.

Joseph Smolenicky alkotásának oszlopai és a környező park fái, illetve a svájci erdők közti párhuzam is erős, de nehéz eldönteni, hogy a mindeközben historizáló és egy enyhe sci-fi vonalat is képviselő objektum jó, vagy rossz értelemben hat földöntúlinak. Nekünk végülis tetszik.

A Tschuggen Grand Hotel fürdőrészlegét, a Bergoase Spa-t Svájc egyik legelismertebb építésze, Mario Botta neve fémjelzi, és vitorlákhoz (a koncept szerint fákhoz) hasonló tetőablakairól vált ismertté. A „fák" nappal a fürdő természetes bevilágításáról gondoskodnak, éjjel pedig betekintést engednek a hangulatvilágítással díszített terekbe, és meseszerű, színes sziluettekké lényegülnek át.

A Zürichtől két órányira, Arosában található fürdőközpont medencéivel és pihenőivel együtt szintén nagyrészt egy hegyben, föld alatt van, ezért is a tetőablakok. Az élménykínálat azonban inkább a kihívásmentesség és a trendi drámaiság irányába mozdul el, főleg, ami a célközönség pénztárcáját illeti. Magyarul luxus, luxus, luxus, kanadai juharba és fehérgránitba burkolva, kültéri szaunával és egy üveghíddal.

Sokatmondó adalék, hogy a hotelkomplexum vendégei a kizárólag nekik fenntartott privát siklót, a Tschuggen Coastert használhatják síliftnek – nemrég összeállított siklóvasutas anyagunkban sem mutatott volna rosszul a téma.

Két érdekes fürdőprojekt Svájcon kívül

A spiritualitás, filozófia és funkcionalitás jegyében érdemes kitérőt tenni két Svájcon kívüli példára, melyek közül az egyik éppen a szomszédos Ausztriában tett szert hírnévre, és egyidős a valsi Zumthor-projekttel.

A különc bécsi képzőművész, építész és gondolkodó Hundertwasser a megálmodója a Stájerországban fekvő wellnessfalunak, pontosabban az 1996-ban Bad Blumau forrásai fölé épült fürdő- és rekreációs komplexumnak.

A művész ezer közül felismerhető organikus épületei itt komplex építészeti tájként funkcionálnak, a természeti környezettel összhangban. Vagyis szabadon benövik őket a növények, szemgyönyörködtetően színesek, és szokás szerint nélkülözik a szögletes vonalakat. A létesítmény a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetett a fenntarthatóságra, áramból például már 15 éve önellátó, fűtését geotermikus energiából biztosítják. 

Az utolsónak hagyott kakukktojás nem termálfürdő ugyan, de a funkcionalitása és a természetessége miatt mindenképp érdemes egy szót szólni róla. A helyszín Koppenhága, ahol a lakosság mintegy magától értetődően használja a parti sétányok mentén található, mólókon nyugvó szezonális kikötői fürdőket. A városban összesen négy ilyen szabadtéri hely működik, ezek közül a legismertebb a Havneparken (Kikötőpark) mentén található Islands Brygge strand két gyerekmedencével, 50 méteres úszómedencével és három- és ötméteres tornyokkal rendelkező ugrómedencével.

A népszerű fürdőhely téliesítésére 2012-ben Vinterbad Bryggen címmel izgalmas terv született, amely alapján fedett szárnyban szaunázva is élvezhető lesz a kilátás a kikötőre, ráadásul egy HuskMitNavn nevű dán street art művész római ihletésű életkép-mozaikjai díszítik majd a belső tereket.