A festői kisközség: Bajna

A Budapesttől alig 45 kilométerre, észak-nyugati irányban, Komárom-Esztergom-vármegyében fekvő festői Bajna kiváló úti cél egy rövid hétvégi kirándulásra. A környék számtalan nevezetességet, látványosságot kínál, de mind közül a legnagyszerűbb a hatalmas kastélyparkkal körülvett Sándor-Metternich-kastély.

A települést már a XI. században is említik a krónikák, előbb egyházi hely, majd királyi és főúri birtok volt, Szent Adalbert tiszteletére szentelt, szép történelmi gótikus temploma a XV. századból maradt fenn.

A környék – amely a Duna–Ipoly Nemzeti Park területe – kirándulások szempontjából is ideális helyszín, itt található Magyarország egyik megkülönböztetetten védett barlangja, a Bajnai Öreg-lyuk, de elsétálhatunk a község szélén található csimai kápolnaromhoz és kálváriához, mely az egykor itt található Csimaszombat utolsó megmaradt műemléke.

A Sándor grófok

A község legismertebb épülete, a klasszicista stílusú Sándor-Metternich-kastély azonban csak a XVIII. század első felében épült meg.

A bárói ranggal rendelkező Sándor Menyhért, Esztergom vármegye alispánja 1696-ban vásárolta meg Bajnát a Both családtól, majd a települést uradalma központjává tette, noha először csak egy kisebb vadászlak és egy vadaskert épült meg a mai kastély helyén.

A vadászlak első átalakítása 1776-ban történt meg, amikor a grófi címet megszerző Sándor Antal császári és királyi kamarás (Sándor Menyhért unokája) elegáns kúriává építtette át az épületet, amelynek házi kápolnáját Batthyány József, kalocsai érsek szentelte fel.

A kúria ma is látható formáját Sándor Antal unokája, Sándor Móric idején nyerte el, aki Hild Józsefet kérte fel az épület átalakítására. A kor felkapott építésze – akinek olyan épületek köthetők a nevéhez, mint az esztergomi bazilika, vagy a budapesti Szent István bazilika – elegáns, letisztult klasszicista stílusban álmodta meg a különc gróf hajlékát, aki egy évvel házassága előtt kezdte azt átépíttetni egy 59 szobás kastéllyá, mellyel feleségének, herceg Metternich államkancellár leányának, Leontinának akart kedveskedni.

A különc Ördöglovas, Sándor Móric

A Sándor család a kor arisztokratái között nem megszokott különcségéről volt nevezetes, Sándor Móricot pedig a lovakhoz, a lovagláshoz kötődő szenvedélye tette híressé, mi több, hírhedtté.

Pedig egészen nagykorúságának eléréséig még csak nem is ült lóháton, a vézna, beteges alkatú kisfiút, akit szinte semmi olyanra nem tanítottak, amely a korban elvárt volt a nemes ifjak körében, apja a széltől is óvta. Amint azonban Móric lett a család feje, egyetlen szenvedélye fűtötte csak: a lovak. Sosem tanult lovagolni, ő az első pillanattól meg tudta ülni a lovat.

Szenvedélye odáig fajult, hogy a Várba vezető lépcsőn – budai rezidenciája a mai Köztársasági Elnöki Hivatalként is ismert Sándor-palota – rendszeresen lóháton, vagy négylovas kocsival közlekedett, de a különböző főúri kastélyok báltermeibe is lovon érkezett, gyakran látták saját palotája erkélyén is lóháton nézelődni, pipázgatni.

 A legenda szerint feleségét is egy lovas produkcióval, egy fogadás teljesítésével nyerte el: állítólag fogadtak abban, hogy egy teljesíthetetlennek tűnő idő alatt, megadott időre lovával megérkezik Bécsbe. Senki sem hitt abban, hogy képes lesz teljesíteni a fogadást, ő mégis megnyerte.

Vesztét is a kockázatos bravúrjainak köszönhette, egy alkalommal, amikor leesett a lováról, beütötte a fejét és ekkor kezdődött szellemi hanyatlása. A híres Ördöglovas elméje 1850-re teljesen elborult, s előbb egy prágai elmegyógyintézetbe szállították, később, élete hátralévő idejét a döblingi elmegyógyintézetben töltötte, akárcsak Széchenyi István.

A bajnai kúria

Elkészülte után a grófi pár igen sok időt töltött a gyönyörű kastélyban, mely termeinek belső dekorációjáról a milánói Scala díszlettervezője, Alessandro Sanquirico gondoskodott. A művész – akit az etruszk és pompeji művészet, valamint Raffaello festményei inspiráltak – itáliai stílusú enteriőrt álmodott meg a kastély belsejébe.

A vadasparkot a kor stílusa szerint egy 30 holdas angolparkká alakították át, a kastélyhoz – melynek környezetében virágoskertek kaptak helyet – egy gyönyörű orangerie, vagyis narancsház és a gróf lovai számára egy fűtött istálló is épült.

Sándor Móricnak csak egy lánya, Paulina élte meg a felnőttkort (Fia, Leó 7 éves korában meghalt), ezért az Ördöglovas halála után ő örökölte a bajnai kastélyt. A hercegasszony – aki férje, Richard, Metternich-Winneburg zu Beilstein 2. hercege révén hercegi címet viselt – idején vezették be a gázvilágítást, illetve ekkor újult meg a kastély konyhája is.

Paulina hercegnő halálát követően a kastélyt az ő lánya, Clementina hercegnő örökölte, aki végül 1947-ben volt kénytelen megválni magyarországi birtokától. De addigra a második világháború már elvégezte a dicstelen pusztítást, az addig teljes pompáját megőrző kastély előbb tábori kórház és szükséglakás lett, majd a szocializmus köztulajdonaként termelőszövetkezeti iroda, végül gépállomás lett.

Belső berendezését szétverték, a gyönyörű bútorokat és berendezési tárgyakat széthordták, a freskókat és stukkókat leverték a falakról. A XX. század végére már az egész épület omladozott, a kert elburjánzott, a helyi gyerekek játszótere lett.

Egy kastély újjászületése

Talán a legutolsó pillanatban a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram részeként megújulhatott az egykor gyönyörű napokat megélt bajnai kúria. 2018-21 között 1,5 milliárd forint európai uniós, illetve csaknem 240 millió forintos hazai forrásból a Sándor Metternich-kastély végre visszanyerhette eredeti szépségét.

A fejlesztés során megújult a kastélyépület és parkja, az épület látogathatóvá vált, melynek gyűjteményében a kisebb gyerekek számára is érdekes formában, interaktív kiállítás keretében megismerkedhetünk az "Ördöglovasnak" és leányának, Sándor-Metternich Paulinának élettörténetével. 

Ismerd meg a különc arisztokrata, Sándor Móric gróf életét: