Hazánk időjárási viszonyai mellett, a legtöbb vadon élő állat számára a tél az év legviszontagságosabb időszaka. Ilyenkor a túlélés érdekében különböző viselkedésformák alakultak ki. A nyílt, pusztai környezetben élő állatfajok közül többre is jellemző, hogy míg nyáron magányosan, vagy párban mozognak, addig a tél közeledtével nagy létszámú csapatokba verődnek és tavaszig együtt maradnak. Ez a viselkedés jellemző az alföldi területeken élő őzekre, melyek sokszor akár 40-60 fős csapatokat, úgynevezett rudlikat alkotnak. Az őzekhez hasonló viselkedést mutat a túzok is - írja a Körös-Maros Nemzeti Park

A repcetáblákon jellemző a különböző állatfajok, például a mezei nyulak, őzek és túzokok közötti asztalközösség, ahol az egymásra utaltság harmonikus összhangja figyelhető meg. Míg a túzokok éberségükkel figyelmeztetik a többieket az esetleges veszély közeledtére, addig az őzek a hóborította repcetáblákon a kaparásukkal segítenek a túzokoknak, hogy ők is hozzáférjenek a repcelevelekhez.

Egyes jó adottságú területeken akár száznál több túzok és ugyanennyi őz is alkothat ilyen táplálkozási közösségeket.

Dévaványa térségében a dúsan kelő repce megalapozta a kedvező telelőhelyek jelenlétét a túzokok számára, melyek már december elején megkezdték a gyülekezést. A Csanádi puszták túzokjai idén télen egy 25 fős csapatot alkotnak, amely tojókból és fiatal kakasokból áll. 

A Mezőgyán – Zsadány – Nagyszalonta térségében élő túzokcsapatok szokás szerint a Nagyszalonta környéki repceföldeken telelnek. A természetvédelmi szakemberek a közelmúltban 44 példányt számoltak, melyeknek többsége tojó. Vésztő mellett november derekán még 15 kakast figyeltek meg. A néhány hét múlva esedékes országos túzokszinkron pontosabb képet ad majd arról, mennyi túzok telel a térségben.