A Varázslatos állatok szakvezetést, ami nem ugyan az, mint a Budakeszi Vadaspark Halloweeni programja, amit október 31-én tartanak majd, Jóba Kati állatgondozó és állat-tréner tartotta. Ő vezetett minket végig a kisragadozó és apróvad körletben, de megmutatta nekünk a nagyvadakat is. Látunk gyönyörű farkasokat, hatalmas agancsát büszkén viselő gímszarvast, aki nem a mi kedvünkért, de a legnagyobb örömünkre még bőgött jó néhányat a sötét éjszakában, hogy jelezze, ez a vadaspark bizony az ő területe.

Zseblámpával a kézben jártunk a hiúzoknál, a rókáknál, ahol megcsodálhattuk, hogy Katinak micsoda jó kapcsolata van Gerry-vel a rókával (de persze szigorúan csak a rácson keresztül, mert Gerry-nek nem Kati a hivatalos trénere), voltunk a nyestkutyáknál, akikről a Pompoko című varázslatos Miyazaki animefilm is szól, és a legkisebb odúba is bepréselik magukat, mint a macskák. 

Természetesen láttunk a zseblámpánk fényénél hatalmas testű, éjfekete hollót, akinek a neve Vader nagyúr. Hogy miért? Mert, ha éppen olyan kedve van, utánozni szokta a Csillagok háborújában hallható lézerfegyverek "piú, piú" hangját. És ameddig őt figyeltük, a távolból (20 óra körül lehetett, tehát már korom sötét volt a vadasparkban) felhangzott egy kétségbeesett kiáltás: "Apa, Apa!" Ha Kati nem jelezte volna, hogy nem kell az elveszett gyerek segítségére sietni, többen is a hang irányába szaladunk. Hát persze, hogy egy beszélő csóka volt az, aki bizony nem most először hozta a frászt a látogatókra.

Az esti szakvezetés alatt láttunk még szépséges bagolyféléket (füles-, macska-, hóbaglyok és kuvikok), valamint az út elején találkoztunk Mucikával, az aranysakállal, akinek viszont már Kati a trénere és a kedvünkért megmutatták, hogyan tudnak együtt vonyítani, miután elhangzott a vezényszó: "Mucika vonyítunk".

Nekünk látogatóknak csöndben kellett maradnunk, nem szabadott becsatlakozni a vonyításba, mert, ahogy Kati is elmesélte, ennek a cselekvésnek is feladata és jelentése van, valamint jutalom jár érte. Ezen kívül, az őszi szakvezetéseket és látványetetéseket, tréningeket is tartó állatgondozó és állat-tréner rengeteg érdekes információval várt minket az este folyamán. Pár érdekességre pedig külön is rákérdeztünk. A Jóba Katival készült beszélgetést alább olvashatjátok.

Ez számomra nem munka - hanem hivatáshely

Ha feltűnik a tévében vagy újságban a Budakeszi Vadaspark, akkor a legtöbb esetben te
képviseled a helyszínt. Mióta dolgozol a Budakeszi Vadasparkban, és mik a feladataid, miért
(kiért) vagy felelős?

A Vadasparkban idén 10. éve, 2013. április óta dolgozom, és elég összetett, sokrétű és izgalmas a munkám: állatgondozó és állat-tréner vagyok az un. Kisragadozó és apróvad körletben. Tartok látványetetéseket, valamint szakvezetéseket is, mint pl. a tavaszi és őszi éjszakai szakvezetéseket, amiknek egyben én vagyok a koordinátora is. De benne vagyok a Vadasparkos rendezvények szervezésében és lebonyolításában, illetve a sajtós kolléganő, Nagy Ingrid mellett én is szoktam szerepelni a média megjelenésekben. És nagyon büszke vagyok arra is, hogy a Vadaspark központi
telefonszámán a tárcsázók az én hangomat hallhatják a menüben - mondta Kati mosolyogva.

A Vadasparkunkban az 1979-es alapítása óta az a koncepció, hogy Magyarországon élő állatfajokat (honos, betelepített, illetve betelepült (invazív)) mutatunk be. A körletünkben – két másik kolléganőmmel, Juhász Dórival és Helber Lilivel együtt – jelenleg 25 faj közel 70 egyedét látjuk el, akik (a teljesség igénye nélkül): galambfélék (parlagi galamb, örvös galamb), varjúfélék (vetési és dolmányos varjú, holló, szarka, csóka), nagy pelék, vadászgörények, bagolyfélék (füles-, macska-, hóbaglyok és kuvikok), vörös vércsék. De a vadmacskák, hiúzok, aranysakál, róka, nyestkutya, mosómedvék is hozzánk tartoznak. Közülük több állatot is tanítunk, un. tréningezünk. Kolléganőim dolgoznak pl. a hiúzokkal, vadmacskákkal, rókával, hollóval is (megvan, hogy ki melyik állatot tanítja). Ehhez un. pozitív megerősítést alkalmazunk: klikkert, illetve sípot és finom jutalomfalatokat használunk a tréningek során.

Én a mosómedvéknek, a nyestkutyának és az aranysakálnak vagyok a trénere. Mindegyik tréninges állatom nagyon okos és ügyes, de a mosómedve tréningemre külön büszke vagyok, pl. egyik mosómedvénkkel, Salamonnal kisebb táncot is tudtam már járni (a dogdancing, azaz „kutyatánc" mintájára „raccoon dancing", azaz mosómedve táncot tanítottam neki: piruettezett, szlalomozni is tudott a lábam között. Sajnos ő tavaly „átkelt a szívárványhídon", de a mostani mosómacival, Gordonnal is gyakorlom már mindezt. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy az elmúlt évek során ott tartok, hogy mosómedvék tanításával, viselkedésével kapcsolatban a többi állatkerti kollégák is engem keresnek.

A tréningek nagyon fontosak minden állatnál. Hasznos az állat számára, hiszen mindig történik valami, gondolkodnia és figyelnie kell, így elkerülhetők a sztereotip viselkedések, illetve a depresszió is.

De a tréning kis szegmense a munkánknak, munkámnak, hiszen állatgondozóként első körben az egyes fajoknak megfelelő takarmányok összekészítése, a kifutók (és a körlet) tisztántartása, a vízcserék az itatókban (télen a jég cseréje vízre), az állatok belső- és pihenőhelyén a szalma rendszeres cseréje, a látványetetések megtartása, látogatók tájékoztatása is többek közt a feladat. De én vagyok pl. a felelőse, hogy figyeljem, hogy mikor melyik táp, takarmány, eszköz van fogyóban épp, és ezeket időben jelezzem a beszerzéssel foglalkozó kolléganőm felé.

És azt azért meg kell említeni, hogy nagyon komoly fizikai munkával is járnak az állatgondozói feladatok, sok a pakolás, cipekedés, hajolgatás. És, mivel nálunk hazai, „négyévszakos" állatok vannak, így télen-nyáron kint vagyunk, a +36 foktól a -10-ig, és főként a téli hideg nagy kihívás tud lenni.

Sok fiatalnak az álma az, hogy állatokkal foglalkozzon, neked hogy alakult ki ez a vonzalom, és hogy lett végül a vadaspark az életed része?

Két éves korom óta van valamilyen háziállatkám itthon, ékszerteknős, kanári, hullámos-, illetve rózsásfejű papagáj, dzsungáriai törpehörcsög, achát csiga... Jelenleg egy házi nyuszim, egy mór teknősöm és egy szakállas agámám van, tacsi kutyusunk pedig Édeasnyámnál lakik.

Aztán jött a „felfedezős" korszakom, amikor pl. sünit találtunk és őt figyeltük, vagy a csigákat gyűjtöttem és vittem át az út másik oldalára (akár arra tartottak, akár nem), hernyókat tettem befőttes üvegbe, hogy mi lesz belőlük, de volt, hogy pár bábot találtam a Duna parton és azt vittem haza (azokból legyek lettek), vagy pókpetecsomót is vittem haza, abból keresztespókok keltek ki, és volt, hogy egy évig tavi kagylókat tartottam egy salátás tálban vízben-iszapban, majd a következő évben visszavittem őket a Balatonba.

Aztán az egyetemi tanulmányaimat is ehhez mérten választottam: Sopronban végeztem 2002-ben okleveles környezetmérnökként, és vadgazdamérnökként 2003-ban. És, mivel az állatok mellett a növények is érdekeltek, illetve, mert egy ideig növénytelepítési független műszaki ellenőrként is dolgoztam, így az okleveles kertészmérnökit is elvégeztem, 2009-ben kaptam a diplomám az akkor még Corvinus Egyetemen. Ezek mind jól is jöttek, nemcsak a tudás, hanem a végzettség miatt is, hiszen az un. 'Állatkerti törvényben' foglaltak szerint ezek alapján is megfelelek az állatgondozói munkakörnek.

Később is vissza-vissza jártam önkénteskedni az Állatkertbe, és egy emlékezetes 2013-as februári napon ott futottam össze a mai főnökömmel, Szabó Péterrel és családjával. Péterrel már az Soproni Egyetemről ismertük egymást. Régóta nem találkoztunk, sokat beszélgettünk, kiderült, hogy ő az évtől a Vadaspark igazgatója, én meg épp munka nélkül vagyok, a Vadasparkba pedig pont keresnek állatgondozót - Péter ismerte a végzettségeimet, képességeimet, elhivatottságomat, a többi már történelem. A sors úgy alakította ki, hogy itt kössek ki.

Én úgy szoktam fogalmazni, hogy nem a munka-, hanem a hivatáshelyemen dolgozom. Szeretem az állatokat, de az embereket is (ami fontos, hiszen látogatók is vannak a Vadasparkban, nem csak állatok), és nagyon szeretek mesélni, beszélgetni az állatokról, a természet- és környezetvédelemről és vagyok olyan közvetlen, hogy mindezt gond nélkül megteszem.

Milyen állatokat nézhetnek meg nálatok a látogatók?

Az említett Kisragadozó- és apróvad körletünkben állatfajain felül még van a Nagyvad körletünk állatai, ahol vaddisznók, őzek, gím- és dámszarvasok, heck marhák, muflonok, barna medve, szürke farkasok láthatók, illetve a Parasztudvarban hazai fajok, mint pl. gyimesi rackák, mangalica, magyar óriás nyulak, kecskék, parlagi szamarak, hucul ló, valamint rengeteg baromfi: tyúkok, pulykák, kacsák, libák sok hazai képviselői. Van két remek állatsimogatónk is, az egyikben kecskéket, a másikban pedig muflonokat és dámszarvasokat is lehet simogatni a nyitvatartási idejükben.

Az ősz a kedvenc évszakom, így idén nem maradhatott ki a Varázslatos Állatok éjszakai szakvezetésetek a programból. Az itt megismert állatokat (hollók, farkasok, baglyok) miért tartják félelmetesnek? Miért ők ennek az őszi ünnepkörnek az ijesztő, boszorkányos állatai?

A hollót halálmadárnak is hívták, hívják máig is, mert, bár sok mindent megeszik (a magvakon át, gyümölcsökön és rovarokon keresztül az apróbb rágcsálókig), de a frissen elhullott dögbe és tetembe is beleeszik, ezért akasztották rá ezt a nem épp kedves nevet. És persze a színe és a károgó hangja sem tette népszerűvé sokaknál, illetve rendkívül intelligens madár, képes hangokat utánozni, felismeri és megkülönböztetni színeket, formákat, de az emberi arcokat is. Mindez még félelmetesebbé tehette őket a régi korok embere szemében, így lett aztán az istenek madara (pl. Odin két hollója) és egyben boszorkányok félelmetes házikedvence is.

A farkasok szintén félelmet keltettek régen (néha ma is) az emberben, hiszen csodálatos ragadozók, fantasztikus együttműködéssel és hierarchiával a falkán belül, és az ilyen ragadozók valóban veszélyesek is lehetnek, ha valaki nem tiszteli a természetet és nem ismeri annak rendszerét, „törvényeit". Hozzátettek persze a mesék, legendák is, mint a Piroska és a farkas, a Kismalac és a farkasok, vagy a vérfarkasos rémtörténetek, illetve mondjuk a Jókai: Kőszívű ember fiai regényében is megjelennek, ahogy emberre támadnak.

Ezzel szemben mégis farkasok nevelték a római mitológiában Romolust és Remust, vagy Mauglit a Dzsungel könyvében, de akár említhetjük Lupin professzort a Harry Potterből, aki vérfarkas volta ellenére egy pozitív karakter. Ahogy én szoktam mondani, a farkas előbb eszik pockot, mint Piroskát, de azért tisztelni kell őket.

A baglyok pedig, mint az 'éjszaka madarai' a hangtalan repülésükkel, az éjszaka sötétjében fel-fel hangzó furcsa hangjukkal szinte adták magukat, hogy félelmetes „halloween-i" és egyéb legendák állatai legyenek. Közben ők is csodálatos és érdekes állatok, nem csoda, hogy a bölcsesség istennőjének, Athene-nek is kuvik a kedvenc madara, de a Micimackóban is a bölcs Bagolyhoz fordulnak tanácsért a Százholdas pagony lakói.

Egyébként ezekről, és sok más állatos érdekességről szoktam mesélni az éjszakai szakvezetéseim során, amikre minden évben tavasszal és ősszel, általában 4-4 péntek esti alkalomkor szokott sor kerülni.

Érdemes követni a Vadaspark Facebook-oldalát és és figyelni a honlapját, ahol mindezek részleteiről és még sok egyéb érdekességről is lehet olvasni.