Sokak szerint Szentendre már egy kissé elturistásodott, így inkább más opciók után néznének, ha egynapos kiruccanásra vágynak Budapestről. Mi most a lebilincselő múzeumokban és kiváló gasztro-helyekben bővelkedő Duna-parti várost, Vácot mutatjuk be, amelynek plusz izgalmat ad, ha szárnyashajóval érkezünk.
Vác legjavával egy május 19-én újságíróknak szervezett sajtóút keretében ismerkedhettünk meg, amelyre a Vác és Környéke TDM Képviseletétől kaptunk meghívást.
Mint megtudtuk, az említett Vöcsök névre keresztelt, 80-as években gyártott szárnyashajót a Mahart üzemelteti. Úgynevezett "szárnyait" a hajótest vízvonal alatti részén kell keresni, ezeknek köszönhető, hogy a jármű kissé kiemelkedve a vízből képes akár 60 kilométer/órás sebességgel is száguldani. A Vigadó tértől mindössze 40 perc alatt Vác belvárosában lehetünk, ami jóval rövidebb, mint a kirándulóhajó kettő és negyed órás menetideje. Cserébe azonban a szolgáltatás árát is alaposan megkérik: a retúr teljesárú jegy 8000! forint (egy irányba 5000), ami igencsak borsos, tekintve, hogy a vonat már 24 perc alatt odaér, és csak 650 forint. Az azonban mégiscsak a szárnyashajó mellett szól, hogy az élménynek a budapesti városnézés is a része; valószínűleg nem minden nap láthatjuk a Parlamentet vagy a budai várat a Duna kellős közepéről, ami garantáltan maradandó élmény. A járművön egyébként büfé és mosdó is van.
A szárnyashajó minden pénteken, szombaton és vasárnap 9:30-kor indul a Vigadó térről, Vácról pedig Visegrádra, majd onnan Esztergomba megy tovább. Visszafelé 18:30-kor indul Vácról, tengernyi időnk van tehát a város felfedezésére. Ha ezt a közlekedési módot választjuk, érdemes előre helyet foglalni, de amíg a hajó meg nem telik, a helyszínen is lehetőségünk van jegyet váltani.
Az ideális nap egy melange-zsal indul
A váci belvárosba tehát 10:10 perckor érkezünk, ez az időpont pedig éppen alkalmas arra, hogy igyunk egy finom kávét valamelyik kávézóban. A sajtóúton az Addullám kávézóban kóstolhattuk meg a város signature kávéját, a Mária Terézia Melange-ot.
A magyar királyné 1764 augusztusában Vácra látogatott, és ennek köszönheti a város barokk belvárosának mai képét. Ekkor épült az ország egyetlen diadalíve is, amely alatt a legendárium szerint a fenség soha nem ment át. A királyné látogatásának Kolodko Mihály is emléket állított egy aprócska Mária Terézia szoborral, melyet a Kőkapunak nevezett diadalív közelében találunk.
Az említett melange Mária Terézia tiszteletére, a Vác és környéke TDM kezdeményezésével, Veres Ildikó barista szakmai tudásával készült el. A kávékülönlegesség a királyné kedvenc édessége, a mézes mandulás, fahéjas alma alapanyagainak felhasználásával készült. Ezt egyébként nem csak az Addullámban, hanem 13 további vendéglátóhelyen is megkóstolhatjuk.
Ha ezzel végeztünk, vegyük az irányt a város egyik legnagyobb kulturális nevezetessége, a 18-19. századból származó váci múmiákat bemutató Memento Mori kiállítás felé. Ez egy kissé hátborzongatóan hangzik, de annál érdekesebb élmény leereszkedni a föld alá, és díszes barokk koporsókat és spontán módon mumifikálódott, korabeli ruhákba öltöztetett testeket nézegetni.
A váci múmiáktól a Dining Guide által díjazott cukrászdáig
A váci múmiákra 1994-ben, a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során bukkantak rá a templom alatti kriptában. Szám szerint 262, színesen díszített koporsót találtak, amelyben a 18. század középső harmadától kezdődően, illetve a 19. század elején elhunyt váci polgárok testei nyugodtak; férfiak, nők, gyermekek, mesteremberek, szerzetesek, papok, katonatisztek, hivatalnok. A különleges klímának köszönhetően a holttestek spontán mumifikálódtak, így jó állapotban maradtak fenn. Ezek közül nézhetünk meg hármat a számos, gyönyörűen díszített koporsó, és a koporsókban talált többnyire szakrális tárgy és ruhadarab mellett.
Aki rajong a Zsolnay kerámiákért, most szeptember 30-ig a váci főtéren lévő Elefántos-házban is találkozhat velük a pécsi Janus Pannonius Múzeum vendégkiállításán, ahol azt tekinthetjük meg, hogy a kiállításon látható főkötők magyar népművészeti motívumai hogyan tükröződnek vissza a bemutatott kerámiákon. Ha pedig teljes képet szeretnénk kapni Vác történelméről és nevezetességeiről, akkor érdemes felszállni a főtérről induló kisvonatra, amely a város összes látnivalója előtt elhalad.
A sajtóúton ebédünket a Remete Pince Étterem teraszán fogyasztottuk el: a menü egy isteni fahéjas szilvalevessel kezdődött, főételnek egy Duna-parti városhoz méltó módon rántott szürkeharcsafilét választottunk, végül pedig egy mennyei, vaníliafagyival kísért csokoládélávával koronáztuk meg az ebédünket - mind jó szívvel ajánljuk. Ha a délelőttünkből kimaradt a Mária Terézia Melange, akkor itt még bepótolhatjuk, mivel ez az étterem is azon 14 vendéglátóhely között van, ahol kapható.
Mivel az étterem a Duna-part közelében van, az ebéd levezetéseként sétáljunk egyet az ország leghosszabb Duna-korzóján, majd a városka Duna-illatú macskaköves utcáin keresztül vegyük az irányt az egyik legpatinásabb épület, a Pannónia-ház felé. Itt egy jó hangulatú kiállításon tekinthetjük meg a Pom Pom, a Gombóc Artúr, és A Nagy Ho-ho-ho Horgász grafikáit is rajzoló karikaturista, a 92 éves Sajdik Ferenc műveit. Mielőtt a 18:30-kor induló hajóra visszaszállnánk, a Dining Guide Étteremkalauz által díjazott váci Mihályi Patisserie-be is térjünk be egy egyedi süteményre, mint például a házi kekszmorzsa, francia vaj és házi narancs-barack lekvár hozzáadásával készült Dunakavicsra.