Egyedülálló leletegyüttest, egy római kori, a Kr. u. 1. században működött orvos sírját és teljes felszerelését tárták fel a Jászságban. Az ásatáson együtt dolgoztak az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Jász Múzeum és az Eötvös Loránd Kutatóhálózat régészei.

Samu Levente, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet tudományos segédmunkatársa elmondta, az avar kori temető sírsorai között találtak egy korábbi objektumot is, ebből a viszonylag sekély sírból pedig több fémeszköz is előkerült.

Az eszközök vizsgálatából hamar felismerték, hogy ez egy római kori leletegyüttes, mégpedig egy korabeli orvos sírja, akinek felszerelését a lábai mellé, két faládikában helyezték el. A sír szinte teljesen ép állapotban megmaradt, leszámítva egy állatjárást, amely miatt az egyik szike átkerült a lábtól a fej mellé - tette hozzá.

A sírból fogók, tűk, csipesz, valamint sebészeti beavatkozásokra alkalmas, csúcsminőségű szikék, valamint gyógyszermaradványok láttak napvilágot.

A rézötvözet szikéket ezüst tausírozással díszítették és cserélhető acélpengékkel látták el. A halott térdénél egy dörzskövet helyeztek el, amely a kopási nyomok alapján gyógynövények és egyéb gyógyszerek egybedolgozására alkalmazhattak, közölte Samu Levente.

Ezek az eszközök a korszak csúcsminőségét képviselik, és a korabeli viszonyok között kifejezetten komplex orvosi beavatkozások elvégzésére is alkalmasak voltak.

Borhy László régész, az ELTE rektora kiemelte, hogy a Római Birodalom határain belül és kívül is párját ritkítja egy ilyen, teljes orvosi készlet. A radiokarbon kormeghatározás szerint a sír a Kr. u. 1. századra keltezhető, Pannonia tartomány megszervezésének időszakából. A folyamatban lévő genetikai vizsgálatok remélhetőleg fényt derítenek majd a római kori orvos származására is.

Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója "világszenzációnak" nevezte egy ilyen leletegyüttes előkerülését az 1. századból az akkori Barbaricumból.

A korból ugyanis mindössze egyetlen hasonló orvosi készletet tártak fel eddig, a birodalom leggazdagabb települései közé tartozó Pompeiiből.

A, sírban egy 50-60 év közötti férfi maradványai feküdtek, melyeken trauma, betegség nyomai nem fedezhetők fel. Mint hozzátette, a genetikai kutatás mellett tervezik a csontváz izotópos vizsgálatát is, ez is segít ugyanis meghatározni, hogy helyi származású volt-e az egykori orvos.

Gulyás András, a Jász Múzeum régész muzeológusa arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az időszak a Jászságban egy átmeneti periódus lehetett, a kelta kori és római kori szarmata népességek között.
A jelenlegi adatok alapján nem eldönthető, hogy a sírba helyezett orvos egy helyi, magas presztízsű vezető gyógyítására érkezett, vagy a római légiók egyik hadmozdulatát kísérhette.