Folytatódtak a már egy ideje zajló feltárások a bélapátfalvi apátsági templomban,a napokban a szakértők ismét bejárták az épületet. A felújítási munkák előrehaladtával a régészek is kutatják a ciszterci templom történelmét.

Március elején még arról számolt be a heol.hu-nak Rákóczi Gergely, a Dobó István Vármúzeum régésze, hogy a benti kutatás során találtak egy, a XVIII. századi felújítás második vagy harmadik fázisára keltezhető gödröt, amely valószínűleg építési állványzathoz tartozott. Ott találtak két, korábbi sír megbolygatásából származó koponyát. Ezek érdekessége, hogy úgy tűnik, a halál beálltát megelőző sérüléseket is viselnek magukon, ezek nem gyógyultak, a halál beálltával vagy közvetlen megelőzően keletkeztek, vágásoknak tűnnek. A sírok kora kérdéseket vet föl.

Rákóczi Gergely az előbukkant koponyákról elmondta, egyelőre az antropológus szakvéleményére várnak.

"Vannak források arról, hogy a tatárjárás, illetve az 1289-es belháborúk idején voltak itt harcok, így ezzel lehetne magyarázni az idekerülésüket" – magyarázta a régész.  "A testek valószínűleg a nyugati oldal falán kívül lesznek. Az északi mellékhajófal teljesen barokk építésű, akkor megsemmisíthettek sírokat, amelyekből ezek a koponyák származhattak. Két bélyeges téglát is találtunk T. S. monogrammal. Ez alighanem a Telekessy püspöksége idején létesített papnevelde monogramja. Tudni lehet, hogy 1732-ben létesített itt egy téglavetőt és égetőkemencét, így elégítették ki a barokk kori helyreállítások téglaigényét".

 Egy hónappal később, Rákóczi Gergely újabb érdekességről mesélt a heol.hu-nak.

A szakemberek a déli keresztházban ismét meglepő felfedezést tettek. Buzás Gergely régész-művészettörténész a falat vizsgálva észrevette ugyanis, hogy abba egy nevet és egy évszámot véstek. Utóbbi 16-tal kezdődik, de a második két számjegy elmosódott. Ez azért is figyelemre méltó, mert ekkor a templom még romos volt, a helyreállítások csak 1732-ben kezdődtek meg.

Az ásatásvezető régész szerint a rejtélyes feliratot az 1600-as évek végén véshette bele Holló János, aki nevét latin formában, „Johannes Hollo"-ként írta.

A több száz éves névjegy azért is szenzációs, mert az írott forrásokból a feliratot készítő személy is azonosítható. Borsod vármegye 1696-os dikajegyzékében (azaz a jobbágytelkenként kirótt adóösszeírásban), majd 20 évvel később, az 1715-ös országos „népszámlálásban" is találkozunk nevével. Az illető helyi volt, lent, a faluban lakott, s négy mérő földdel rendelkezett.