Kövér Lászlót, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék adjunktusa már gyerekkorában is imádott utazni, elmondása szerint olyannyira, hogy hétévesen könnyes szemekkel jött haza szüleivel egy görögországi nyaralásról, mert annyira jól érezte magát, hogy alig akarta elhagyni a hellászi tengerpartot – olvasható a HAON oldalán.

Utazási élmények

Később, egyetemi évei alatt, különböző ösztöndíjaknak köszönhetően (Erasmus, CEEPUS, Campus Hungary, DAAD) számos, nem csak európai, hanem vízumköteles országokba is eljutott. 

"2008 őszi félévemet egy holland egyetemen (University of Wageningen) töltöttem, először voltam egyedül. Komfortzónámból kikerültem, saját magamért feleltem, azonban mindez jó hatással volt rám, megízleltem, mint anya „kicsi fia" az önállóság fogalmát. Ennek hatására egy utazási lavina indult el az életemben, jártam többek között Alaszkában kétszer is, de Vietnám, Kína, Brazília, Japán, Nicaragua, sőt Pakisztán pecsétje is szerepel az útlevem lapjain." - mesélte László.

Utazásai során számos autentikus élménnyel, emlékkel, tapasztalattal és emberi kapcsolatokkal gazdagodott, ilyenkor asszimilálódik a helyi kultúrához, piacokat és helyi kis utcákat látogat, és inspirációkat, új érzéseket gyűjt. László Norvégiában tett látogatásakor próbálta ki először a couch surfing-et is (kanapé szörfölés), amiért cserébe magyar pálinkát vitt ajándékba vendéglátójának, de többször volt példa rá, hogy ő fogadott be különböző nemzetiségű embereket az otthonába.

Irány a hegycsúcs!

2021 decemberében egy vadbiológiai konferenciára utazott a Tanzánia északi-keleti részén található Arusha városába, és örömmel látta, hogy Afrika legmagasabb hegycsúcsa, a Kilimandzsáró elérhető távolságra van tőle.

Az Egyenlítőtől körülbelül 300 kilométerre délre található vulkanikus hegy legmagasabb pontja majdnem 6 ezer méter magas, ahova csak engedéllyel rendelkező túravezetők vihetnek fel oda embereket. László abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem egy komplett csoporttal, hanem egymagában vágott neki az egyhetes kalandnak szakavatott vezetőjével, illetve a hozzájuk tartozó szakáccsal és négy hordárral. László elmondta, hogy fizikálisan minden rendben volt, jól bírta a menetet, hét nap hat éjszakára fizetett be, de végül hat nap öt éjszaka alatt teljesítették a távot, oda-vissza.

Mikor közel hét óra araszolás után felértünk a csúcsra, elégedett voltam ugyan, de nem éreztem különösebb „csúcsérzést."

Lefelé jövet, viszont jött a fekete leves, amire egyáltalán nem számított. A túravezető észrevette, hogy László tekintete üveges, az ereszkedésnél többször elvesztette egyensúlyát, majd a földön ülve találta magát. Egy amolyan idült részegség érzés ragadta magával, sem fejben, sem testben nem volt tiszta. Arra már pontosan nem emlékszik, mennyi ideig tartott, de számára egy örökkévalóságnak tűnt, amíg a túravezető segédletével lementek az alaptáborba, ahol azonnal a sátrába dőlt és aludt egy órát.

Abban a pillanatban nagyon csalódott voltam, hogy ennyit bírtam, de később megnyugtatott a tudat, hogy „csak" a hegyi betegség kapott el és lett úrrá rajtam. Egy biztos, én aznap megéltem a poklot és a mennyet is.

– emlékezett vissza László a Kilimandzsárón történtekre.

László elárulta, hogy bakancslistáján olyan állomások szerepelnek még, mint Szibéria, Pápua Új-Guinea, Peru vagy Chile, de ahogy mondta, az Antarktisztól Grönlandig még számtalan hely várja, hogy megismerje.

A debreceni adjunktus kedvenc országairól és további kalandjairól a HAON oldalán olvashattok..