Virágzik a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) Szentendre környékén. A címben említett láthatatlanná tevő képesség természetesen csak a babonák körébe tartozik, de mindenképp legyünk óvatosak, ha piros hunyorral találkozunk, mivel ennek a védett növénynek minden része mérgező! A pirosló hunyorok bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, patakparti ligeterdőkön, hegyi réteken virágzanak márciustól májusig, írja az MTI.

A hunyorok többségét a virágokat kedvelők már ismerhetik a kertészetekből, de azt talán kevesebben tudják, hogy nálunk őshonosan is előfordulnak hunyor-fajok. Jelen ismereteink alapján 20-22 hunyorfaj ismert a világon, melyek elterjedése Eurázsiára szorítkozik. Csak pár fajuk fordul elő Távol-Keleten, a többségük Kelet-Európa, a Balkán és a Mediterrán térség hegyvidékeinek a lakói. A faj tudományos nemzetségneve (Helleborus) az ógörög 'helléboros'-ból származik, melynek első tagja ('elein' ) sérülést, míg a második ('bora') ételt jelent. Ez már utal valamelyest a fajok mérgező voltára.  A hunyorok elsősorban egy szívre ható, digitálisz-szerű glikozidot (un. helleboreint) tartalmaznak.

A láthatatlanná tévő növény

A hunyorok használata az i. e. 1400-ig nyúlik vissza, amikor tisztítószerként használták arra, hogy „megtisztítsa az elmét minden perverz szokástól", írja a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Az ókori görögöktől kezdve a középkoron át dokumentálták a hunyorok felhasználását. Használták állati betegségek esetén, állatok megáldására és a gonosz szellemektől való megóvására. De "a melankóliától való megtisztításra és a szív felvidítására" is szolgált, sőt egy babona szerint még arra is, hogy láthatatlanná tegyék az embert! A hunyorfajok itt leírt „háziorvos és gyógyszerész által nem ajánlott" felhasználását természetesen senki sem javasolja az olvasóknak!

E mérgező növények mindhárom hazai faja védett, és elterjedésük jelentős része is védett természeti területhez köthető. Az illatos hunyor a (Helleborus odorus) Dél-Dunántúl keleti részén, a kisvirágú hunyor (H. dumetorum) a Dunántúli-középhegységben, valamint a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Dunántúl nyugati felén él, a pirosló hunyor (H. purpurascens) pedig csak az Északi-középhegységben és a Pilisben él.

Se magunkat, se a hunyorokat ne veszélyeztessük azzal, hogy leszakítjuk őket. Inkább vegyük elő a fényképezőgépünket és gyönyörködjünk az őket látogató rovarokban!