A Balaton vára az elmúlt években teljesen megújult. Épületrészeket építettek vissza, a turisták igényeit kiszolgáló helyiségek épültek, új attrakciók létesültek, és új kiállításokat is berendeztek a történelmi várban, hogy mi látogatók még több érdekességet megtudhassunk róla és környékéről.

A reblog szerzője nemrég a helyszínen járt és egy részletes cikkben számolt be az élményről. A vár történetéről így ír: „A kalandos történetű vár históriája a 13. század első felében kezdődött. lV. Béla a tatárjárás szörnyű pusztításai után elhatározta, hogy szerte az országban kővárakat építtett, mert csak ezek foghatják fel egy hasonló támadás erejét. Ez a vár azonban a ma is látható romoknál sokkal kisebb volt, a későbbi századokban hozzáépítésekkel bővítették a mostani méretére. A vár gyors felépítéséhez valószínűleg nagymértékben hozzájárultak a helyi kőfejtők, mészégetők, kőművesek, a környező bencés birtokokon élő kézművesek és jobbágyok."

Ha autóval érkezünk, több helyen is leparkolhatunk, de a legjobb, ha valahol a Tourinform iroda környékén tesszük le a kocsit. Innen ugyanis végigmehetünk azon a lépcsőn, amelyet Eötvös Károly: Balatoni utazás című versének sorai díszítenek.

"A várhoz vezető ösvényt két irányból is megközelíthetjük: egyik a vendéglő/kávézó/fagyizó udvarán keresztül, ahol egyébként egy fegyver kiállítás is megtekinthető, a másik a templom mellől. Onnan indul felfelé a kék L jelzés, ami a várhoz visz."

A vár területére egy zárható kapun kell belépnünk, majd a jegyünk megváltása után az alsóvár védelmi rendszerének legfontosabb pontja, a Török Bálint kapu következik. A valamikor felvonóhidas, emeletes kaputorony 530 és 1550 között Török Bálint és családjának tulajdona volt. 

Az alsó várban találunk még egy rekonstruált kemencét is láthatunk, az udvar hátsó részében lévő nagy épületben pedig már a vár történetével ismerkedhetünk. Az itt talált malomkövekről is megtudhatunk ezt-azt, és egy berendezett kovácsműhelyet is láthatunk. Ha pedig felmegyünk az északi-toronyba vezető lépcsőn, a Tapolcai-medencére és a körülötte emelkedő tanúhegyekre láthatunk rá. Tiszta időben még a Bakony vonulatai is látszanak.

Kilépve a tető alól, szembe találjuk magunkat a várral és a várszínházzal, aztán indulhat a lépcsőzés a legjobb rész felé, a felső várba. Egy boronafalas lakóház maradványai, majd az 1530-as években a tűzfegyverek általános elterjedése miatt épült Martonfalvay rondella következik, de az igazi kaland csak akkor kezdődik, amikor a szárazárok feletti felvonóhídon keresztül belépünk a várba. 

A kaputoronyhoz a 17. században hozzáépült egy toldalék épületrész, mely az őrség szállása lehetett, itt ma az öt balatoni végvárat ismerhetjük meg: Keszthely, Szigliget, Csobánc, Nagyvázsony és Veszprém.

Az őrszobával szemben, az udvar másik oldalán található háromosztatú ház áll, ahol a vár legizgalmasabb kiállítótere rejtőzik. Itt a végvári élet mindennapjait ismerhetjük meg apró figurákkal berendezett diorámákon keresztül. Életképek a konyhából, a pincéből, a vár vízellátásáról, némi humorral fűszerezve. A konyhán például egy kisgyerek éppen szidást kap, a kutyának meg sikerült valami jó falatot lopnia. A lakószobában pedig éppen az évente mindössze néhány alkalommal ajánlott fürdés jelenete látható.

Olvashatunk a közékori higiéniai szokásokról is, az apró figurák mellett pedig életnagyságú reknostrukciókat láthatunk a vár helyiségeiről. Hogy mi minden látható még a várban, arról a reblog élménydús cikkében olvashatsz bővebben.

Nyitókép: www.szigligeti-var.hu