Amint leértünk a faluba, rögtön a település gyönyörű templomával találtuk szembe magunkat. A leírások szerint, amit az épület mellett találtunk, a templom megépítésére 1907-ben  friss építészdiplomás Kós Károly és Jánszky Béla kaptak megbízást. A berendezési tárgyak (oltár, szószék, padok, színes üvegablakok) is az építők elképzeléseit tükrözik.

A tervezők, valamint a munkákba később bekapcsolódó Györgyi Dénes, és a gazdag belső díszítést készítő gödöllői iskola tanára, Kőrösfői-Kriesch Aladár és tanítványai együttesen, egy közös gondolat szellemében hozták létre a XX. századi magyar templomépítés egyedülálló alkotását.

Mikor ott jártunk, csak a belső üvegajtón keresztül tudtunk bepillantani, de a különleges díszítés és a tetőszerkezet kialakítása tényleg elképesztő látvány. 

A történet másik része a Sziklakápolna, ami a Kálvária-domb alján a szerpentin mentén található. A legenda szerint egykor egy remete is élt itt. Az ő munkája a barlang jobb oldalán látható gyönyörű kő dombormű, amely Szűz Mária megkoronázását és a Szentháromságot ábrázolja. A remete halála után kibővítették a barlangot, és templommá alakították át.

Az 1770-es évek végén már álló templom szentélyeként használták a barlangot. Az Öregtemplom lebontása után évtizedekkel később, 1938-ban Jékey László és Bartóky Magda építtette a jelenleg is látható díszes, címeres homlokzatot a kovácsoltvas kapuval Hendrich Antal tervei alapján.

A kápolna mellett a hegybe mélyedve található a remete sírja. Augusztus 5-én, búcsú napján tartanak itt litániát. Adventkor pedig életnagyságú betlehemet csodálhatunk meg a kápolnában.

Napraforgó házak

Elhagyva a Kálvária-dombot és tovább sétálva a templom mögötti utcába a falu egykori főútjára térhetünk át. Itt pilanthatjuk meg a Dunára néző Napraforgó-házakat, melyekben gr. Károlyi Lászlóné sz.gr.Apponyi Franciska gyermekparadicsoma működött. A házakat 1936-ban alakították ki és "Virágnyaralókként" váltak ismerté. A házak ma utcakép és helyi védelem alatt állnak. Jellemzőjük az encián kék szín, melyet idővel néhány házon már átfestettek.

A mi utunk ne a Napraforgó házak felé, hanem egy belső úton vezetett, de szép házakat és kerteket, teljes nyugalmat és lelassult időt ott is találtunk. Az út végén pedig várt ránk a Rétesház (Gödöllőn is találni egyet), ahol az egyik legfinomabb rétest, vaníliás túrósat kóstoltunk, házi teával kísérve.

Monarchia stílusú állomás és Duna part

A Budapest-Pozsony vasútvonalat 1846-ban kezdik építeni; ennek a Vác-Párkánynána közötti szakaszát 1851-ben adták át a forgalomnak. Ez a vonal Zebegényt is érintette. Ekkor épült meg a hétlyukú zebegényi vasúti boltozott völgyhíd, ami a maga nemében hazánkban kiemelkedő ipari műemléknek számít. Zebegény vasútállomást kapott. Az állomás épülete a monarchia stílusában épült, és eredeti formájával turisztikai látványosság.

Zebegény, Budapestről nézve, az egyik legtávolabbi, a Dunakanyarban fekvő település. Ami nem éppen probléma. Körülbelül egy óra alatt eljuthatunk ide vonattal a Nyugatiból, és legalább tovább gyönyörködhetünk a magával ragadó tájban, a széles Duna felett fodrozódó felhőkben.

Források: zebegeny.org; ilovedunakanyar.hu