"Különösen az utóbbi esztendőkben érett be a Gyere ide lakni! nevű mozgalmunk gyümölcse, hiszen 40 állandó lakossal lettünk többen, és jelenleg is három magyar család és számos külföldi nyugdíjas kezdett öreg házak felújításába" – dicsekszik irodájában Gulácsi Erika polgármester egy csaknem mázsás közép-ázsiai juhászkutyával az oldalán, amely jószág ránézésre is visszatartóbb, mint a falu teljes biztonsági kamerarendszere. Megnyugtat, a gazdi jelenlétében nem szokott harapni, sajnos nem volt kire hagyni, mert a gyerekek 40 kilométerre innen, még a dombóvári iskolában vannak, a férje pedig 64 húsmarhával foglalatoskodik a családi gazdaságban – olvasható a Szabadföld interjújában. 

Azt mondja, a Gyere ide lakni! mozgalom ötlete előtt már 280 alá esett a lakosságszám, a valaha majdnem 1000 lelkes gazdag és tekintélyes sváb faluban, ezért a leendő tulajdonosokat „Ha idegenként is érkezel, baráttá fogadunk!" szlogennel igyekeztek a jó vásárról meggyőzni. Gondolni sem merték, hogy idén tavasszal elkel az utolsó elhanyagolt ingatlan is, miközben a lélekszám 327-re emelkedik úgy, hogy ebből csaknem 60 külföldi: holland, belga és német tulajdonos.

Szalatnakot 1725 után Frankfurt mellől ide vándorló 20 katolikus német család alapította. Alig 75 év múltával templomot szenteltek, tanítókat alkalmaztak, és 84 házban már 582-en laktak. Az első világháborúban 80 katonát adtak az országnak, közülük 22-en hősi halált haltak, emlékükre 22 gesztenyefát ültettek a templomuk köré. A következő világégés során 200 bevonulója közül 29 halottja volt a falunak. Akkoriban az adatok szerint minden második szalatnaki magyarul is beszélt, és állattartásból, szőlőművelésből, a komlói bányából, illetve a vasútnál betöltött pozíciókból tartották fent magukat. A cikk folytatása ide kattintva érhető el!