Eger közelében, 17,2 millió éve tört ki az a vulkán, amelynek magmája beterítette és máig megőrizte az ősmaradványokat Ipolytarnócon – derül ki a kitöréssel foglalkozó, magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport legújabb tanulmányából, amelyet a Nature Scientific Reports című folyóiratban publikáltak kedden.

A németországi, franciaországi, új-zélandi szakemberekkel együttműködésben végzett, Karátson Dávid vulkanológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára által vezetett magyarországi kutatási projekt rekonstruálta a kitörés részleteit, terepi vulkanológia, geokémia, mikroszkópos kőzetszövet-vizsgálatok és radiometrikus kormeghatározás segítségével.

A hatalmas, robbanásos kitörés négy fázisban zajlott le mintegy 17,2 millió évvel ezelőtt.

Forrása Egertől délre volt, és az első, rendkívül energikus torlóár - több mint 80 kilométert megtéve - hamar elérte Ipolytarnócot - közölte a kutatás vezetője kedden az MTI-vel.

A magma külső vízforrással (például tó, rétegvíz) érintkezett, ami miatt viszonylag "hideg" volt. Ipolytarnócon a kutatók már csak körülbelül 150 Celsius-fokot rekonstruáltak, ez tette lehetővé az ottani vízparti környezet vegetációjának, a fatörzseknek, a leveleknek a megőrzését, és ez a nedves hamu takarta be százszámra a híres lábnyomokat is. A kitörés záró fázisát az összeomló kitörési oszlopból lezúduló piroklaszt-ár jelentette; ez is kis hőmérsékletű volt, a lerakódott tufa mindenütt tele van faszén-maradványokkal.

A nagy energiájú, heves robbanásos kitörés felszínen csak hézagosan megőrződött anyagtömege a Bükkaljától a Mátralábáig, illetve északnyugati irányba Ipolytarnócig nyomozható, írja az MTI.