Orfű - a malmok hazája

Azt kérdi a molnár a segédjétől, miután megőrölték a szekéren beérkezett gabonát: - Aztán levettétek-e a vámot a búzából? (Lévén a beérkezett gabonából egy rész járt a malomnak.) - Le, hát - válaszolja erre a segéd. - No, és látta-e azt a paraszt? - Nem biza, nem látta. - Hát akkor vegyük le még egyszer úgy, hogy lássa is! - tette hozzá a molnár. 
Ezt az egyik ravasz molnár történetet nagyon sokszor hallotta nagyapjától Füzesi Kata, az orfűi malmok szíve-lelke, aki vezetett túrákon mutatja meg azokat az értékeket, amelyeket két generációra visszamenelőleg is megörökölt: molnár nagyapjától és gépész édesapjától is. 

Orfűn járunk, a részben családi vállalkozásban üzemeltetett malommúzeumban. Egymás után nézzük meg a ma is működőképes eredeti és korhűen felépített malomszerkezeteket, a valamikor emberi és állati erővel hajtott szárazmalmot, a papírmalmot és vízimalmot. Kata szakavatott tolmácsolásában kiderül, hogy az ottani malmok helyén már az Árpád-korban is őrlőhelyek voltak, s hogy az orfűí szárazmalom valójában Mekényesről települt át új helyére, hogy megőrizze a 19. század közepéig élő technológiát és a kilenc méter átmérőjű fakereket. A fakerék (lánykori nevén járgánykerék) egyébiránt ma is hajlik az emberi erőre, pontosabban mozdul, ha egy kicsit nekifeszülünk. A kerék hozza mozgásba az egymáson súrlódó őrlőköveket, hogy a gabonaszemekből végül liszt legyen. 

A papírmalom (eltekintve malomipari képzetlenségünktől) joggal lehet valamennyiünk nagy kedvence, hiszen ki ne érezte volna át a mosógépben szétmálló papírzsebkendők láttán azt a vágyat, hogy a foszlányokat újra eggyé varázsolja? Hát, itt most megteheti, ha nem is pont így, de a látvány, ami a több mint 200 literes fahordóban (benne több kilónyi szétázott növényi rosttal) elénk tárul, meglehetősen hasonló lesz hozzá... S ahogy évszázadokkal ezelőtt merítették a fehér csodát, azaz a papírt, úgy meríthetünk most mi is vízjellel ellátott papírlapot. Igazi kis csoda lesz, ahogy a merítés után kiborítjuk a szitából a lapunkat, ami kis szerencsével és határozott mozdulatok után tényleg papír formájú lesz. 

Talán meglepő, hogy a XX. században igazi papír nagyhatalomnak számítottunk, kétszáz papírmalmot alapítottak országszerte. De ami ennél is meglepőbb és szomorúbb, hogy ennek ellenére napjainkra egy sem maradt fent eredeti formájában. Az orfűi három szintes, új építésű papírmalomban is új eszközökkel készítik a papírt, a műhelyben bárki meríthet, sőt, megnézhetjük a korabeli malmokban működő kallóművet, amelyben mázsás fakalapácsok verték péppé a növényi rostokat.  (A munka egyébként olyan zajjal járt, hogy a papírmalmok mellett a papírmolnáron kívül emberfia nem tudott megmaradni. )

S ha már azt gondolnánk, sok mindent megtanultunk Katától a két malom kapcsán, következhet a harmadik, az úgynevezett visszaöntéses malom, ahol bizony elválik az ocsú a búzától, s kiderül, mit is jelent az a mondás a gyakorlatban, miszerint felöntenek a garatra....
Vezetett túránkat helyben készült ízes süteménnyel, tökmagos pogácsával fejezzük be, bodzás és birsalmás szörppel koccintva egy nagyszerű napra, s az orfűi malmok csapatára. 

Illatok, étkek, vétkek

Egy hosszúra nyúlt nap után az ember leginkább kellemes, pihentető álomra vágyik. S, ha jó sora úgy hozza, hogy mindezt a sikondai Ambient Hotel&AromaSpa szállodájában teheti meg, hát egyszerre válik valóra mi szem-szájnak és bizony orrnak is ingere. A Covid ideje alatt megújult szálloda ugyanis Magyarország első illat- és wellness hotele Zólyomi Zsolt illatválogatásával. Hogy ez mit jelent? Egész pontosan azt, hogy a superior szobákban négyféle illatkompozícióból választhatunk: elmerülhetünk az erdőmélyi csend, a frissítő fehér virágok, az izgató csokoládé és a nyugtató levendula világában. Ha azt gondolnánk, esetleg még legyintenénk is arra, hogy az illat csupán átmeneti jelenség – tévedünk. Bármikor is lépünk be szobánkba, mindig ugyanaz a kellemes és otthonos illat fogad majd. 

De nemcsak a lelkünk merülhet el a jóban, hanem bőven adózhatunk a testi élvezeteknek is: a szálloda wellness részlege igazi szaunaparkot mondhat magáénak, az élménymedencékben kellemesen meleg termálvíz folyik, a vízi masszírozást pedig egyenesen kötelezővé kellene tenni minden ülő munkát végző sorstársunknak. A nagy medencében pedig akár leróhatjuk a kötelező napi úszópenzumunkat is, eltekintve attól a nem mellékes körülménytől, hogy ebben a medencében soha nem fogunk fázni... Ha ez még mindig nem lenne elég, az edzőteremben futópad, lentebb pingpong asztal várja az aktivitást kedvelőket, sőt kerékpárt is kölcsönözhetünk, ami igen jó szolgálatot tesz, ha csak néhány tíz kilométert szeretnénk megtenni a Mecsek hívogató lejtőin. 

És végül essen szó a vétkekről. Mert ez sem elhallgatható! Az Ambient konyhája a főleg belföldi vendégek miatt magyaros konyhát visz, ami korántsem merül ki a pörkölt-rántotthús-húsleves alkotta megingathatatlan hármas egységben. Sőt! Az étterem önkiszolgáló pultjánál ácsorgó vendégek kénytelenek lesznek nagyon komolyan mérlegelni, milyen vétkeket bír el az aznapi lelkiismeretük, mert bőven lesz belőlük, annyi szent. És persze kérhető mindez az egyéni érzékenységeknek megfelelően is. (Végtelen szomorúságunkra kizárólag a teljesen kalóriamentes 'gyomorgyönyör' étkezést nem nyújtja az ottani konyha.) 

A szálloda nem mellékesen állatbarát, így ha végül a vacsora vagy ebéd utáni pihegésben mégsem az illatokban vagy a termálvízben merülnénk el, akár többször is megsétáltathatjuk kedvencünket az egészen egyedülálló mikroklímájú sikondai tavak partján vagy az azokat övező erdőkben.

Vár állott, és ma is vár áll – irány Pécsvárad!

Pécsváradról illik tudni, vagy legalábbis illett már hallani. A város lokálpatriótái szerint a Pécstől mindössze 19 kilométerre eső, a Zengő lábánál elterülő városuknál kevés szebb leledzik messzeföldön. A szelídgesztenyék, szőlők és mandulafák ölelte város, a Szent István király alapította bencés monostor, a Nagyboldogasszony templomhoz vezető, színes mozaikképekkel illusztrált kálvária, felette a bólogató gesztenyesorral olyan természeti és épített csodái a térségnek, amely méltán teszi elragadóvá és feledhetetlenné az 1993-ban újra városi rangot kapott települést. 

Ha idő hiányában dönteni kellene a látnivalókkal kapcsolatban, akkor se mondjunk le a már említett Nagyboldogasszony templomról és a monostorról. Az itteni vár, bár illik így említeni, valójában sohasem volt vár: a szerzetesi monostort Szent István király alapította 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet István Asztriknak adta, hogy benne bencés szerzetesek számára létesítsen otthont. A pécsváradi monostor a második bencés rendház volt Magyarországon. Az elsőt, a pannonhalmit, még Géza fejedelem alapította 996-ban – tudhatjuk meg a vár oldaláról. 

A várban hosszú történelmi korok és megannyi változás után (török hódítás, birtokközpont majd állami erdészeti központ) végül 1957-ben megkezdődtek a régészeti kutatások: feltárták a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet és a kápolnát, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit. Az 1980-as években pedig már étterem és szálloda is épült a várfalon belül.
Napjainkban kulturális kiállítások, kovácsműhely, gyógynövénykert, kőtár is az újra felszentelt várkápolna várja a látogatókat. 

S, ha már történettel kezdődött ez az írás, záruljon is azzal. A monostor kápolnája, amely eredeti formájában a legrégebbi magyar templomok egyike, 1157-ben leégett. A tűz annyira meggyengítette a boltozatát, hogy egy plusz pillért kellett beépíteni támasztéknak. Pontosan az oltárral szemben, így lehet az, hogy a kápolnába betérő első pillantásra nem látja maga előtt az oltárt. Néhány lépéssel balra vagy jobbra kell eltávoldni, hogy megpilanthassa a 'rejtett' kincset. Ahhoz pedig már egészen közel kell merészkedni, hogy felfedezze a szentély boltozatára festett bizánci stílusú falfestményt, amely valószínűleg Szent Mihály arkangyalt ábrázolja. Ez a pécsváradi monostor egyik legféltettebb ereklyéje. Épp úgy mint a Mecsek gyönyörű látnivaló között Orfű, Sikonda és Pécsvárad is...