Az egész országban egyedülálló, ahogy Kecskeméten, a Gerlice utcában megoldották a csapadékvíz kezelését: a betonmedrű árkok helyett esőkerteket építettek, írja a Bács-Kiskun megyei hírportál, a baon.hu.

A megyeszékhely több pontján gondot okoz – főleg a rövid, de nagyon intenzív esőzések után – a csapadékvíz elvezetése. A petőfivárosi Gerlice utcára is jellemző volt korábban, hogy egy kiadósabb eső után gyakorlatilag kisebb tó alakult ki az úton, és sokszor napokig meg is maradt, ami nagyon megnehezítette a közlekedést.

A lakók önerős útépítés mellett döntöttek, ám Öveges László városi főépítész javaslatára a megszokott betonmedrű árkok helyett egy másik megoldásra esett a választás, mégpedig az esőkertekre. Hogy mit kell ezekről tudni, és miért jelenthet előrelépést, arról a Gerlice utcai mintaprojekt koordinátora, és a 10 millió Fa Kecskemét csoportjának vezetője, Farkas Barta Kata beszélt.

Mint elmondta, az ő családi házuk udvarán is sokszor 30–40 centiméteres magasságban megállt az esővíz, majd befolyt a garázsba – emellett pedig gyakran szembesült azzal a problémával is, hogy az önkéntesek által elültetett facsemeték öntözése nem megoldott. Sokáig foglalkoztatta, hogyan lehetne a hirtelen lezúduló csapadékot hatékonyan hasznosítani, és az interneten kutakodva bukkant rá az Egyesült Államokban élő Pásztor Zsófiára, aki hosszú ideje esőkertek építésével foglalkozik, és ennek oktatásában is elismert szakember. A tőle kapott tanácsokkal, útmutatással képezte magát Kata, és valósította meg először saját otthoni esőkertjeit, majd fogta össze a Gerlice utcai kezdeményezést, melyet az önkormányzat is támogatott.

Összesen tizennyolcat alakítottak ki a házak előtt. Kezdő lépésként 70–90 centiméteres mélységben kiszedték a talajt, majd komposzttal keverve tették vissza. A mélyedésekbe aztán fákat (például ezüst hársat, virágos, pannon és magyar kőrist, díszkörtét), cserjéket (hortenzia, fanyarka, som, szárnyas kecskerágó, gyöngyvessző, kányabangita, hibiszkusz), valamint sokféle évelő növényt (őszirózsát, margarétát, sásliliomot, gólyaorrt, méhbalzsamot, zsályát, macskamentát, perjét, kakukkfüvet) ültettek, végül a kertet mulccsal terítették le. A munka hétfőn fejeződött be, tegnap mutatta meg Farkas Barta Kata a szemre nagyon tetszetős végeredményt, melynek tervezője Máté Zita okleveles táj- és kertépítő.

Az esőkertek nagy előnye, hogy nagy mennyiségű víz megkötésére képesek, a lehullott csapadékot elraktározzák és fokozatosan hasznosítják, így szárazabb, csapadékmentes időszakokban sem szükséges állandóan locsolni – de ennek ellenére szárazságtűrő fajokat választottak. A vizet a talaj gyorsan magába szívja, nem alakul ki pangóvíz, mint a betonos árkokban, így sokkal kisebb az esélye a szúnyogok elszaporodásának. A különbség egyébként látható már most is: a szomszédos utcában egy betonos árok szinte teljesen megtelt a hétvégi esőtől, és még tegnap is bőven volt benne víz, míg az esőkertek szépen beitták, nyoma sem volt vízfoltoknak.