Magyarországi sírból még soha, ilyen szépségű, korú és ép állapotú leletegyüttes nem került elő, mint most, a jáki templom feltárásánál. A hellovidek.hu cikkében Dr. Pap Ildikó régész mesélt a szenzációs felfedezésről. Videófelvétel is készült, hogy néz ki most, a régészeti munkálatok kellős közepén a templom belseje, íme!

Február elején mi is beszámoltunk arról a hírről, hogy nagy valószínűséggel megtalálták a jáki apátsági templom alapítójának tartott Jáki Nagy Márton sírját és csontjait. Tegnap újabb szenzációs leleteket mutattak be Vas megye híres románkori templomának kertjében, Jákon. A fő attrakció: egy arannyal és ezüsttel tartósított miseruha. A régészek a jáki apátsági templom főhajójában, a főszentély előtt egy rangos egyházi személynek a temetkezésére bukkantak, ami sajnos már bolygatott volt, de így is lenyűgöző szépségű leletet találtak benne: egy kora középkori miseruhát.

Ennek jelentőségét egy mezei régész fel se tudja fogni, tudomásunk szerint ugyanis soha Magyarországon sírból még nem került hasonló szépségű és ép állapotú egyházi vonatkozású textília" – mesélte Dr. Pap Ildikó, régész.

A páratlan lelet értékelését egyébként Semsey Réka, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze végezte el, aki úgy fogalmazott: a bársonyból készült szövet színe piros vagy bordó lehetett, melynek a háta volt díszesebb, hurkokkal díszített, középsávján "püspök szentek" láthatók, jól kivehető az ábrázoláson "az infula és a pásztorbot", valamint az egyik ábrán egy kulcs, amely arra utal, hogy Szent Péter-ábrázolás lehetett.

A miseruháról annyit lehet tudni még, hogy egy olyan sírból került elő, amit a 16-18. században temetkezések bolygattak meg, tehát ennél valószínűleg régebbi lehet. A régészek a halott lábszárát találták meg, ezen pedig egy ruhaszegélyt is felfedeztek, ami arra utalhat, hogy valószínűleg az egyházi méltóságot hosszú ruhában temették el, vélhetően teljes ornátusban helyezték a végső nyughelyére, a templom szentélye elé.

A különleges miseruha  annak köszönhetően maradhatott fenn ilyen remek állapotban, hogy fémszálakkal nagyon sűrűn volt átszőve, és maga a textil is egy nemesfém borítást kapott, arannyal és ezüsttel konzerválták a textilt.

Egyelőre nem lehet még beazonosítani, ki lehetett a miseruha viselője, de valószínűleg az egyik jáki apát sírját találták meg, mert ahogy a régész is fogalmazott, más opció nehezen képzelhető el.

A másik szenzációs leletegyüttes – amit tegnap a jáki templomkertben szintén bemutattak – egy, a 16. századból való világi női viselet, és rajta pár iparművészetileg jelentős tárgy: három pár, a 16. század második felére keltezhető reneszánsz „boglárt ", más néven kapocspántot találtak. Ez azért jelentős, mert ezekre a fantasztikusan kidolgozott ruhapántokra leginkább kincsleletekben lehet rábukkani, viseletei helyzetben nem.

A régészek a mostani ásatással egyrészt a templom építéstörténetére vonatkozó adatokat szeretnék tisztázni, hiszen a művészettörténet már régóta foglalkozik azzal, hogy a jáki templomot hogyan és milyen esetleges tervmódosításokkal építették. Másrészt a templom körüli temetőnek az elhelyezkedéséből arra következtetnek, hogy a jáki templomot egy annál kisebb, kora árpádkori egyházi épület előzte meg. Ennek konkrét régészeti nyomait már megtalálták, a feltételezés igaz, de még az alaprajzot nem tudják kirajzolni – ezen dolgoznak jelenleg is. A sajtótájékoztatón még elhangzott, hogy a több mint ötszáz éves miseruhát restaurálás után valószínűleg a jáki Szent György-templom mellett épülő látogatóközpontban állítják majd ki.