A Börzsönyben a hiúzok mellett időről-időre néhány kóborló farkas is felbukkan. E nagyragadozók nyomainak megfigyelésére a tél a legmegfelelőbb időszak. A friss hóban időnként akár a turistaösvények mentén is találkozhatunk a börzsönyi tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő állatok nyomaival – számolt be a hírről a dunaipoly.hu.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai vasárnap a farkas nyomában jártak, mely alkalmi vendég a Börzsöny területén. A fokozottan védett nagyragadozók jelenléte természetvédelmi szempontból mindenképpen pozitív, hiszen elősegíti az erdei ökoszisztéma természetes folyamatait. A faj védelme szempontjából kiemelt fontosságú feladat, hogy felmérjék előfordulásának pontos területeit. A farkas nyomai leginkább egy nagyobb kutyáéra emlékeztetnek, azonban szakértő szemek számára egyértelműen megállapítható a különbség.

A farkas lábnyomai valamivel nagyobbak, elnyújtottabbak és hosszúkásabbak, mint a kutyáké. A kifejlett farkas mancsnyomainak hossza 10-13 cm, szélessége 7-9 cm között változik.

A nyomok vonala, úgynevezett csapa „zsinórozik", azaz a mancsnyomok egy határozott vonal mentén helyezkednek el, határozottan egy irányba tartanak és céltudatosabbaknak tűnnek. A kutya nyomai ennél szertelenebbek, gyakran kóborolnak, megfordulnak, illetve sosem távolodnak el jelentősen a turistautaktól, ahol a gazdájuk sétál. Emellett a farkas nyomaiban a felső két ujjpárna és talppárna között jellegzetes X forma figyelhető meg, a mancsnyomok szimmetrikusak.