Van egy kisváros Veszprém megyében, amely több napra elegendő látnivalót is tartogat műemlékek és páratlan panorámák formájában. A legpraktikusabban városi sétákon ismerhetjük meg történetét, és erdei kirándulások során járhatjuk be legszebb részeit, de a környékén is érdemes egy kicsit körülnézni akár az őskor, akár az egykor itt élt nemesek nyomait keressük. Kisvárosokat bemutató sorozatunk következő részében, tartsanak velünk Sümegre!
A Pannon táj szíveként is emlegetett város talán legismertebb látnivalója a 13. században épült vár, mely körülbelül 70 méteres magasságból egy mészkőszigetről óvja a település utcáit. A várdombot valójában jórészt tengeri liliomok kövületei alkotják, ami a nevével ellentétben nem növény, hanem állat, és amelynek egyes őskori példányai akár húszméteresre is megnőhettek. Ezt a nagyrészt kihalt élőlényt választották egyébként a 2019-es év ősmaradványának.
Hogy ez a fajta talaj mire is jó, azt a helyi bortermelés bizonyítja, melynek gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza. Néhány évtizede az Egly Borászat élesztette újjá ezeket a nemes hagyományokat, korabeli szőlőfajtákkal beültetve a várdomb oldalát. A helyi borágazat fejlődésének egyébként fontos állomása egy bizonyos Rosty Lajos munkássága, aki Champagne környékén szerzett tapasztalatait hasznosítva az országban elsők között kísérletezett pezsgőgyártással.
Persze, a magaslati körülmények nemcsak a szőlőnek, hanem a panorámának is kedveznek. A várból akár a Balatonig is ellátni, estefelé pedig maga az épület nyújt meghitt látványt a díszkivilágításával.
Az erődítmény egyébként szerencsésen átvészelt több zivataros évszázadot is, a török megszállás alatt is sikerült magyar kézben tartani, a Rákóczi-szabadságharcot azonban nem sokkal élte túl. A 18. század elején az osztrák katonák felgyújtották, miután fontos kuruc katonai központot találtak itt. Az épületet nem védte meg a bástyákkal megerősített kőfal sem, mellyel a 17. században vették körül, és amelynek maradványa ma Tarisznyavár néven látható.
A fal végül a belvárost körülvevő városfallá alakult át, a sorozatos tűzvészek hatására azonban új építészeti rendeleteket hoztak, melyek szerint csak kőházakat lehetett itt építeni. A területre így a püspöki udvartartás, az uradalmi tisztségviselők és a vidék nemesei költöztek be, a kevésbé tehetős, kiváltságok nélküli földművesek és iparosok pedig kiszorultak a régi belváros területéről, és a külső városrészben építették fel fa-, illetve vályogházaikat. A hajdani belváros főterétől, a Szent István tértől a Vak Bottyán utca és a Kisfaludy tér felé az Udvarbíró térig ma is látható 17. és 18. századi kisnemesi kúria.
A püspök, akinek királyi lakosztály kellett
A várromot 1957-ben tárta fel és állíttatta helyre a Magyar Műemlékvédelem, bár Padányi Biró Márton püspök már a 18. században megpróbálkozott az újjáépítéssel, és nem titkolt terve volt, hogy maga költözik az impozáns rezidenciára. Mária Terézia királynőtől azonban, akivel nem ápolt túl baráti viszonyt, nem kapott engedélyt a munkálatokra. A fényűző lakosztályról azonban nem mondott le a megállíthatatlan egyházfő, így a régi püspöki lakóházat alakíttatta át kastéllyá, barokk stílusban.
A jelenleg felújítás alatt álló Püspöki Palota épülete a Várhegy lábánál található, és több helyiségében láthatók az eredeti fal- és mennyezetfreskók maradványai. A korhűen berendezett Palota Pincében Bormúzeum és Vinotéka működik.
A gótikus Pietától a magyar Sixtus-kápolnáig
A püspöki palotával szemben áll a 17. századból származó ferences rendi kolostor és a vele egybeépített templom, mely alighogy megépült, máris csodás gyógyulás helyszíne lett, a legendák szerint egy bécsi hölgy nyerte itt vissza az egészségét, így búcsújáró hellyé nyilvánították. A barokk freskók és szobrok mellett egy feltehetően a 16. században készült, gótikus Pieta-kegyszobor is helyet kapott itt, melyet egyes vélemények szerint a felvidékről idetelepített ferencesek hoztak magukkal. A rend köreiben bevett szokás volt, hogy az atyák áttelepüléseik során mindig vittek magukkal valami kedves emléket a régi otthonukból.
A városban áll egy másik barokk templom is, a plébánia templom, mely nemzetközi hírnévnek örvend Franz Anton Maulbertsch osztrák festő 18. századi freskóinak köszönhetően, melyek a napkeleti bölcsek látogatásától az első pünkösdig rokokó mozgalmassággal mesélik el a fontosabb bibliai eseményeket. A templomot a főhajójának mennyezetétől a mellékhajók oldalfalaiig terjedő látványossága okán a „magyar vagy a rokokó Sixtus-kápolna"-ként is szokás említeni.
Maulbertsch a már említett Padányi Biró Márton veszprémi püspök hívására érkezett Magyarországra, hogy aztán az elkövetkező negyven évben itt éljen és alkosson. A sümegi templombelső az első magyar alkotása, pályája csúcsának a Mária életét ábrázoló mennyezetképeit tekintik, melyek a székesfehérvári karmelita templomban láthatók.
A sümegi Don Juan és az arcolvasás művészete
A Püspöki Palotától egy kis sétára, a Széchenyi György utcában található a ház, ahol Kisfaludy Sándor költő, a kesergő és boldog szerelem megéneklője született és élt 1800-tól feleségével, Szegedy Rózával. A kúriában többek között a hódításairól és Himfy álnéven írt költeményeiről ismert alkotó eredeti bútorait, használati tárgyait láthatjuk, illetve felesége, valamint testvére, a szintén költő Kisfaludy Károly néhány személyes tárgya is megtalálható itt. Bepillanthatunk Darnay Kálmán, köztiszteletnek örvendő, hajdani helyi régész egykori mindennapjaiba, és az épület népművészeti és fazekas kiállításnak is otthont ad.
Van itt még valami, egy ma már kissé bizarrnak tűnő tárgy 3D-s, virtuális mása, melyen keresztül ízelítőt nyerhetünk a felvilágosodás pszichológiai gondolkodásából. Ez a tárgy nem más, mint a Lavater-koponya, melyet egykor Kisfaludy Sándor vitt haza Zürichből, hogy aztán írósztalán nap mint nap inspirációt nyújtson neki az emberi természet ábrázolásához – vagy az emberek jobb megismeréséhez?
A koponya állítólagos eredeti tulajdonosa, Johann Kaspar Lavater ugyan nem természettudós volt, hanem író, de nagyszerű emberismerettel rendelkezett, ennek magyarázatát pedig fizikai síkon kereste. Azt gondolta, az ember fejéről leolvashatók a személyiségjegyei, így aztán megalkotta ezt a koponyát, melyen bejelölte a különböző érzelmek és tulajdonságok helyét. Kortársai az elméletet nem fogadták maradéktalan lelkesedéssel, a magyar költő talán épp a kevés kivételhez tartozott.
A helyi hírességek közül érdemes még említést tenni Ramassetter Vincéről, aki a város lakói közül talán a legeredetibb hivatáspárosítást választotta: borász volt és kékfestő egyben. Róla emlékezik meg a Ramassetter-ház, melynek oldalán Sümegfoglaló néven kvízjátékkal hangolódhatunk a sümegi kirándulásra.
Bányák és óriáskagylók nyomai
Nemcsak a belváros, hanem a környező vidék is bőven tartogat látnivalókat. A várostól délre, a Mogyorós-dombon őskori kovakőbányát fedeztek fel a '60-as években, melyet az Ősember bányájának neveztek el. A helyszín azt bizonyítja, hogy a szilícium már az őskorban is igen keresett ásvány volt, bár akkor még nem a számítástechnikában vették hasznát, hanem a tűzgyújtásban. A használt eszközök is némiképp eltértek a maiaktól, a földet például többek között szarvasagancsból készült csákányokkal vájták.
Ha a sümegi vártól északkeletre, Csabrendek felé indulunk, a Rendeki vagy Csabrendeki hegyen a Fehér-kövek erdőrezervátumán keresztül vezet az út, mely a hegy oldalából kivilágló fehér sziklákról kapta a nevét. Magával ragadó kilátás nyílik a városra, de akár a Tátika és Rezi várakat, vagy a zalaszántói Sztupát is megpillanthatjuk. A hegy mészkőfalainak vázát az egykor ezen a tengerborította vidéken élt, 40-60 cm hosszú, tehénszarvra emlékeztető kagylók maradványai alkotják, ezeket a hegyoldal hajdani bányafalainak nyomában fedezhetjük fel.
Séta a falu szellemei közt
Aki vonzódik a kísértetjárta helyek és a romos kúriák iránt, annak érdemes elmennie egészen a közeli Csabrendekig, az aprócska településen ugyanis egészen figyelemre méltó az egy főre jutó kúriák aránya. A községbe, egész pontosan a falu határában található, felhagyott kőfejtőbe vezet az idén nyáron átadott Kőkatlan virtuális tanösvény, mely a környék geológiai érdekességeibe vezeti be a látogatókat.
A belvárosba érve a Széchenyi téren álló Fekete-kastély (valójában szintén inkább kúria) 18. századi barokk épülete lehet az első nemesi hajlék, amivel találkozunk. Az épületben a helyi legendák szerint sokáig kísértett Fekete János szelleme, aki elvesztette feje fölül a kastélyt. Innen balra, a Templom téren megnézhetjük Alcsab falu templomának romját, majd kissé tovább a korhűen felújított Osztenhuber-kúriával találjuk szembe magunkat. Innen a Dózsa, majd a Hunyadi utcán haladva a szebb napokat látott, egyetlenként önkormányzati tulajdonban lévő Hátzky-kúria mellett idézhetjük meg a letűnt időket, innen a Kossuth utcára fordulva és azon kifelé haladva a Bogyay-kúria kissé romosnak ható, ám kriptával és kápolnával is kiegészült épületét fedezhetjük fel.
Buddhista ereklyék és romantikus várromok
Említésre érdemes még a közeli Zalaszántó, és a környezetében található két vár, a Tátika és a Rezi vár. Zalaszántót a legtöbben talán az itt található sztúpáról ismerik, melyet egy dél-koreai buddhista szerzetes, Bop Jon (Dzsin Szú Lí) építtetett, és 1993-ra készült el. Itt őriznek néhány csontereklyét Buddha földi maradványaiból.
A közelben található Tátika-vár, melyet a 13. századra datálnak, Magyarország egyik legkorábbi magánvára lehet. Nevét a források szerint egy Tádenka vagy Tadeuka nevű birtokosról kaphatta, aki valószínűleg már a tatárjárás ideje előtt megépíttette várát a bazalthegyen, ami azonban nem azonos a ma ismert rommal. A vár nagyrésze az 1589-es török támadásban semmisült meg. Szintén innen nem messze, a Meleg-hegy dolomit szikláin áll Rezi vára, melyet 1236-ban említenek először írásos források, és a kutatók szerint Tátika ostromakor pusztulhatott el ez is.