A szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészei török és kuruc kori leleteket tártak fel a simontornyai vár mellett, és megtalálták az épület köré épített, hajdani palánk maradványait is - derül ki az MTI híréből.

A megelőző feltárások tavaly novemberben kezdődtek a várhoz közeli Szent István utcában, de a járvány miatt csak idén nyáron folytatódhattak - mondta K. Németh András főmuzeológus. Ismertetése szerint a területen nem kevesebb, mint 200 darab, 8-15 centiméter átmérőjű cölöp maradványait találták meg a várfalaktól mintegy 30 méter távolságra.

A két-három cölöpsoros, egy-másfél méter széles, sövénnyel befont palánkot a 17. században építhették, de a maradványok pontos korát dendrokronológiai vizsgálattal fogják megállapítani. A forrásokból már korábban kiderült, hogy a simontornyai várat palánk vette körül, de ennek elhelyezkedéséről eddig nem álltak rendelkezésre adatok.

Maga a vár 13. századi eredetű, és a török korban kapott először katonai szerepet, amikor a szandzsákbég székhelye volt. A középkori várat a 16. században reneszánsz kastéllyá alakították át, de ez katonai erősségnek kicsi volt, ezért kibővíthették. A hódítók, ahogyan az elfoglalt területeken általában a kisebb várakhoz, udvarházakhoz, úgy itt is úgynevezett huszárvárat építettek, amire a legalkalmasabb a földből, fából épült palánk volt.

A simontornyai vár elkerülte a török kiűzése után, 1699 és 1702 között, császári rendelet alapján végzett várrombolásokat, és a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt is volt katonai szerepe hol magyar, hol osztrák kézen. Ezt támasztja alá a két felszínre került Pro Libertate feliratú, kuruc pénzérme, a puskagolyók és csizmatalp-maradványok, valamint a két római katolikus vallási kegyérem is. A palánk feltárt szakasza a szabadságharc ideje alatt, eddig ismeretlen időpontban leégett.

Mint K. Németh András hozzátette, viszonylag ritka lelet az a török kori, turbános sírkő-fejrész, amely a simontornyai török temetőből származhat. Találtak emellett a török hódítókkal érkezett, balkáni eredetű délszlávokhoz kötődő jellegzetes, archaikus kerámiákat, fellelték egy még azonosításra váró üveg-karperec darabjait és előkerült egy folyatott mázas, török talpas tál is. A leletek között vannak 300 éves tök- és barackmagok, dióhéjak, amelyek a környezettörténet kutatásához szolgálnak majd értékes adatokkal.