Egy különleges ház, amelynek udvarában a fából készült kockakövekkel együtt őrzik a vidéki színészmesterség emlékeit; egy eldugott templom, amelynek aranyfalához hasonló nincs még egy Közép-Európában; és a természet különleges uszodája, ahol a hegy mélyéről fakadó meleg vízzel töltik meg egy barlang fürödhető járatait. Ezt itt mind Miskolc kínálja az utazónak, ahova szeptember közepén mi is visszatértünk, hogy megmutassuk, miért érdemes olvasóinknak is így tenni.
1. Mert van a városnak egy igazi leg-leg háza
Egy város történetét talán legjobban a beszédesebb házairól, tereiről és utcáiról lehet megismerni, márpedig Miskolcon jó néhány kapualj és házfal tudna mesélni az elmúlt évszázadokról. Ott van például az a több mint száz évvel ezelőtt a Széchenyi utcában épült Weidlich-palota, amelyet Hajós Alfréd tervezett, és amely Miskolc kereskedővárosi történetéről mesél. Akár azt is mondhatnánk róla, hogy a mai plázák elődje volt, amelyben a múlt század elején húsznál is több elegáns üzletben adhatta át egymásnak a rézkilincset a tehetősebb polgárság. De maga az épület nem csak ezért érdekes.
Hanem azért, mert a legek házaként is emlegetik: itt szerelték be ugyanis a városban a legelső liftet, itt nyílt a legelső mozi, és a legzseniálisabb mérnöki bravúr eredményét is ennek kapuján láthatjuk. Hiszen mivel kereskedőház volt, vagyis az áruszállításhoz szükség volt a kellően széles kapura, ezért egy olyan rácsszerkezetet terveztek ide, amelyet az utcaszintről a pincébe lehetett süllyeszteni. A sínen futó kaput még ma is az eredeti, több mint százéves villanymotor hajtja, és a ház szemetes konténerét ezen a föld alá süllyesztett kapun keresztül húzzák ki manapság is, legalább hetente kétszer.
Az egyébként hatalmas, körfolyosós ház udvara alatt egy komplett pincerendszer húzódik, amelyet egykoriban a kereskedők raktárként használtak. Ezért aki lejut a pincébe, az ma is láthatja azt a sínpárt, amelyen a raklapemelő békák helyett akkoriban még bányász csillék segítségével tologatták az árut a ház megfelelő üzlete alá.
Ha pedig átsétálunk a hosszú udvaron, majd a ház túlsó oldalán a kiskapun kilépünk az Antall József térre, egy aranykakas hetyke alakját láthatjuk a közeli református templom tornyán, amely az egyházmegye legnagyobb, mélyen zengő harangját őrzi. A százéves történet szerint egy kereskedő adományozta az óriásharangot a templomnak, aki a fiatalon meghalt Eszter lánya emlékére öntette azt. A templomban ezért kongatják meg évtizedek óta a mai napig is Eszter névnapján, születése- és halála napján.
2. Nézzék meg Közép-Európa leghatalmasabb ikonosztázát is!
Ha innen továbbsétálnak a Deák térre, és bemennek a 7. szám alatti udvarba, hátul, szinte eldugva találják a Szentháromság görögkeleti ortodox templomot, amelyet 21 évig építettek a török fennhatóság elől menekülő, de egyébként tehetős balkáni, görög kereskedők. És ez az épület azért bújik meg ennyire hátul, mert akkoriban II. József kalapos királyunk türelmi rendelete megengedte ugyan az evangélikus, kálvinista és görögkeleti templomok építését, de azt már nem, hogy azok közvetlen az utcáról nyíljanak.
Önök azonban mindenképp menjenek hátra az udvarban, és lépjenek be a templomba, mert az ott található ikonosztáz minden túlzás nélkül gyönyörű. A 16 méter magas képállvány 87 jelenetet mutat be Jézus életéből, és egészen pompázatos látvány, ahogyan a padlótól a mennyezetig nyújtózkodik. A fafaragást Jankovits Miklós készítette, a benne található ikonok különböző festőktől származnak, de többségét Anton Kuchelmeister bécsi mester festette.
(Tényleg csak zárójelben írom, korábban sosem gondolkodtam el azon, vajon hogyan és mennyi időnként szokás tisztítani az ilyen hatalmas és díszes műalkotásokat – mindenesetre a helyszínen kiderült, hogy a XVIII. században épült templomban a kétezres évek elején sikerült először megújítani teljes egészében ezt az ikonosztázt, és már akkor is 36 millió forintot kellett fizetni ezért a műveletért.)
A templom előtti kert utcafronti részén pedig már a Magyar Ortodox Egyházi Múzeumot találják, amely eredetileg iskolaépületként működött, és ma falai az ország leggazdagabb ortodox egyházi gyűjteményét őrzik. Minden olyan kincset ide állítottak ki, amit nem használnak a templomban: az ikonoktól kezdve, a papok liturgikus ruházatán, arany és ezüst tárgyain keresztül, egészen a kántori kottatartó állványig. Utóbbit egyébként a mai napig használják az itt berendezett kis kápolnában, és különlegessége, hogy mivel forgatható, egyszerre több szentírást lehet rajta különböző oldalakon nyitva tartani, és így az istentisztelet alatt ezekből szimultán olvasni.
3. A színházi negyedben akár 200 évet is visszautazhat az időben
Persze, ez csak a félhivatalos megnevezése annak a néhány belvárosi utcának, ahol a színházak és művészetek falait gyakorlatilag egymás szomszédságában felhúzták. A Déryné utcában például ma egy épületen belül találjuk a Játékszínt és a Kamaraszínházat, közvetlen mellette a Nyári Színházat, és a környéken számos színészlakást.
Aztán ebben az utcában nyílt meg 1823-ban a mai Magyarország első, magyar nyelven játszó kőszínháza is, amelynek már csak az emléktábláját találjuk a fakockákból kirakott padlózatot őrző épületben, ugyanis a színház az építése után húsz évvel porrá égett. És bár ma az újjáépített színházat már a közeli Széchenyi utcában találjuk, a Déryné utcai - vagyis a legelső magyar kőszínház helyén álló - épület alagsora még ma is otthont ad a művészetnek, egészen pontosan a Teátrum Pincehely Galériának.
Felette az emeleten egy Színészmúzeumot rendeztek be, ahol a vidéki színjátszás történetét Déryné Széppataki Róza 12 ekhós szekeres vándortársulatának városba érkezésétől kezdve ismerhetjük meg. A termekben számos emléket, korabeli felszereléseket, díszletet és jelmezeket lehet megnézni, sőt, utóbbiakat a tárlatvezetés végén akár fel is próbálni.
De láthatjuk Honthy Hanna Csárdáskirálynő című operettben viselt ruháját, Latabár Kálmán méretes, kisebb öltözőszekrénynek is megfelelő utazóládáját, aztán van egy régi ügyelőpult és egy szintén eredeti, 1957 és 1990 között használt fényorgona is, amivel a színpad 14 előre beállítható világítását lehetett vezérelni billentyűkkel és pedálokkal.
Travelo tipp: Szívesen megismernének többet is Miskolc történetéből? Akkor csatlakozzanak a város vezetett sétáihoz, amelyeken egy-egy témához kapcsolódva fedezhetik fel a belváros titkait. A sétákról bővebben itt olvashatnak.
4. Falatozzon különleges helyeken, és csapoljon sört az asztal végében!
Ha mindezek után már kellően megéheztek, két remek helyet is tudunk ajánlani. Az egyiket Miskolctapolcán az elektromos gokart pályával, a 2500 négyzetméteres Maya játszóparkkal és a finn rönkházakkal felszerelt Avalon Parkban találják. Itt kapott helyet az a Ristorante étterem is, amely a 2018-as World Luxury Restaurant Awards versenyén nemcsak a legjobb olasz konyha, de a legszebb belsőépítészeti megoldásokkal rendelkező közép-európai étterem díját is bezsebelte. Ha tehát különleges erdei környezetben szeretnének valami jót enni, kreatív tálalással kísérve, akkor mindenképp ide foglaljanak asztalt!
Ha azonban egy olyan helyre vágynak, ahol az asztal végében saját maguk csapolhatják poharukba a friss főzdesört, akkor a belvárosi Zip's-ben a helyük. Hazánk talán legapróbb és egyetlen látványsörfőzdéjét a miskolci Macropolis üzletház földszintjén kell keresni, ahol színezék- és tartósítószer-mentes, organikus söröket lehet kóstolni, miközben egy üvegfalon keresztül a sörfőzés rejtelmeibe is beleshetnek.
A mini sörfőzőüzem persze, vezetett túrákon, akár falatozás után vagy előtt is bejárható, és külön érdekessége, hogy az összes ott látható berendezésüket az utolsó csavarig saját anyacégük gyártja, miközben dolgozóik fejlesztik és tökéletesítik az egész rendszert. Mert leginkább az az álmuk, hogy a borlaphoz hasonlóan, minél több étteremben legyen természetes asztal-felszerelés a minőségi tételeket felsoroló sörlap is.
A sörfőzdében a srácok az elmúlt hét év alatt száznál is több receptúrát állítottak össze, és konyhájukban egy ideje Pataky Péter kreatív séf jelenti a garanciát az emelkedett szintű kocsmakajára. Készítenek burgert és steaket marhahúsból, csirkéből és lazacból, sőt, még a klasszikus rántott szelet is szerepel étlapjukon, sós vízben pácolt húsból készítve és mangalica zsírban sütve. Egy ideje ugyanis egy tízhektáros területen, a közeli Gesztely községben mangalicákat is tartanak, ahol az állatokat maláta törköllyel etetik, hogy elmondhassák, éttermük tányérjain náluk már csak olyan húst szolgálnak fel, amelyeknek előzőleg a DNS-ébe kódolták a sört.
5. Mártózzanak meg a Bükk belsejében kanyargó vízben!
És miért ne tehetnék, ha egyszer a lejegyzett legendárium szerint már a 13. században is használták a településen élők az itt feltörő 30 fokos termálvíz jótékony hatásait. Sőt, annak a bencés monostornak a szerzetesei is így tettek, amelynek a fürdő szomszédágában álló maradványait 2005-ben ásták ki, a falait pedig még ma is körbejárhatjuk. És ezek a szerzetesek talán nemcsak tisztálkodásra, de ízületi nyavalyáikra, a barlangban lévő klímát pedig asztmatikus, légzőszervi eredetű betegségeik kezelésére is használták – merthogy azokra a mai napig is gyógyhatással van.
Ennek ellenére érdekes, hogy a meleg vizű tóra épült nyilvános fürdőépület csak az 1930-as évek végén Szeghalmi Bálint tervei alapján épülhetett meg; és az egész a mai napig azon a 212 vörösfenyő cölöpön áll, amit akkoriban ütöttek le az iszapos talajba, hogy ráépíthessék az alapzatot. És ha besétálnak a fürdőépületbe, majd a fejük fölé néznek, azt az eredeti, 1941-ben már a kibővült fürdővel együtt átadott kupola-fedelet mozgató szerkezetet is láthatják, amelyet nyaranta gyakran kinyitnak, hogy párátlanítsák az épületet.
Ha pedig fürdőruhára vetkőznek, akkor gyakorlatilag a fürdő egész barlangi részét bejárhatják, sőt, annak vájataiban 600 méter hosszan kanyaroghatnak anélkül, hogy akár csak egyszer is ki kellene lépniük a jó meleg vízből. A csarnok medencéjéből indulva előbb a régi barlangi medencékhez juthatnak el, melyhez a dögönyöző és a vadvíz is tartozik.
Ezt követően már az újbarlangi területeket láthatják, köztük a Csillagtermet, amelynek mennyezetén egy kupolás kialakítású csillagtérkép van, és amelynek elemei a megvilágított UV- és vörös fénynek köszönhetően rajzolódnak ki. Aztán keressék meg a Római termet is, mely az ókori római fürdők hangulatát idéző téglákból készült faláról kapta nevét; végül pedig ússzanak be a szerelmesek barlangjába, a Hidas terembe, amely a medence fölött átívelő, vagyis azon keresztül is megközelíthető hídról kapta a nevét.
És mindezek mellett még kb. 500 méter hosszú barlangjáratot tartanak elzárva a vendégek elől, amelyet jelenleg hidegvágatként csak akkor lehet látni, amikor minden év januárjában a karbantartási munkálatok idejére leengedik a barlangi medencékből a vizet, és vezetett szárazlábas túrát tartanak benne. Minket kivételesen most az őszi túránkon is beengedtek ide, vagyis gyakorlatilag a Bükk gyomrában sétálhattunk, ahol 1998-tól 2005-ig még lefektetett sínpárokon mozogtak a csillék és dolgoztak légkalapácsokkal a bányászok, hogy ezt a fél kilométeres szakaszt kivájják. De hogy mindezt mikor töltik meg vízzel, és mikor lesz ez a rész is biztonságosan fürödhető, az még a jövő nagy kérdése.
A városban a Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal vendégeként járhattam, a cikk elkészítésében Kupcsik Sarolta idegenvezető volt segítségemre.
Címlapi drónfotó: Lengyel Adrián / Miskolc.hu