Akár egy instant debreceni városnézés, akár egy tisza-tavi bringatúra vagy egy hajdúszoboszlói wellness végére értek, ne menjenek el egy újabbat legyintve a pusztaság mellett. Szálljanak ki a kocsiból, ugorjanak le a bringáról, és másszanak fel a Hortobágy bármelyik útszéli kilátójába. Meglátják, megéri. Ha ehhez a pár perchez még néhány órát hozzátesznek, olyan természetközeli harmóniában lehet részük, amit mindig is irigyeltünk David Attenborough-tól. Mutatjuk, mire gondolunk.

Ahol mindig találni délibábot

Persze annyi csúsztatással igaz ez, hogy amikor legutóbb április első hetében arra jártunk, még csak az oda vezető 33-as főút napsugaraktól felmelegedett aszfaltjára ült rá valami állandóan mozgó páraréteg. De ez nem az a délibáb volt, amiért minden évben tavasztól őszig német és orosz turisták ezrei kelnek útra. Mert aki egyszer is látta már lebegni a horizonton a hatalmas füves puszta egyik gémes kútjának képét, vagy a semmi szélén fejjel lefelé lógni egy több méter magasnak tűnő olajfasort, az sosem feledi a látványt. És pontosan tudja, hogy ez a határtalannak tűnő vidék nemcsak a narancs korongos naplemente és a nyári éjszakákon derengő Tejút sávja miatt különleges.

Mert egy olyan relaxációs technológiával szerelték fel, amely a városi emberre is képes hatni. Aki amint meglátja a pusztát, automatikusan kapcsol csökkentett üzemmódba, és már nem érdekli, hogy sehol a környéken wifi, hipermarket vagy legalább egy kisközért, és még a legközelebbi buszmegállóhoz is kilométereket kell gyalogolni. Aki a távolságot nem leküzdendő akadálynak, hanem egy kicsit a semmiben elveszés jól eső érzésének tekinti.

És még ha kocsival is ered nyomába ennek az érzésnek, akkor is, ahol csak tud, felmászik egy-egy út menti kilátóba, és városi fényekhez szokott szemével igyekszik minél több látnivaló után kutatni: a fákról egyetlen apró neszre szétrebbenő, majd újra nagycsaláddá rendeződő varjak seregétől kezdve, a távolban lassan, de együtt mozgó szürkemarha csorda látványáig. Esténként azonban bármely környező kisfalu közvilágítását elhagyva az elnéptelenedett pusztán mégiscsak az égboltra húzódik a tekintete. Így aztán egy kicsit olyan, mintha a Hortobágy napközben Földünk legtermészetesebb nyugiszobája lenne, éjszakánként viszont a világ legszebb LED-es izzósorát kapcsolnák fel benne a magasban.

Ahol a szárnyasok ott költenek, ahol akarnak

Távcső nélkül azonban senki ne induljon felfedezésére. Mert hát mégiscsak ez Közép-Európa legnagyobb összefüggő füves pusztája, amelynek 1700 négyzetkilométernyi területén és a betyár romantikájú legendáján három megye is osztozik. Háromszáznál is több madárfaj, a legnagyobb szürkemarha-, rackajuh- és mangalica állomány otthona, képviselőikkel pedig több épített parkban, szervezett körülmények között, egészen közelről is meg lehet ismerkedni.

Ott van például a Kilenclyukú hídtól másfél kilométerre található Pusztai Állatpark, amelynek udvarán régi magyar háziállatok sorakoznak az állandósult kuncsorgó ábrázatot öltő fehér juhoktól kezdve a sárban dagonyázó bivalyokon át a hangosan gágogó és mérgesen fújó ludakig, amelyeket a legenda szerint még az ókori római hadsereg is riasztóként használt területőrzésre.

De a parlagi szamártól kezdve a szőke mangalicán, a különböző galambfajtákon, és az óriáslábú óriásnyulakon át a lufiként felfújódó mérges pulykákig, számos állat bérel itt saját pár négyzetméternyi életteret. A kecskék és bárányok még többet is – náluk külön, egy elkerített simogatóban lehet vendégeskedni. Persze az sem ritka, ha a baromfiól egyik szökevénye a látogatóval együtt kószál a füvön, vagy a tulipánmintásra faragott gyerekhúzó szekér fedélzetén jön rá a költhetnék. Ha csak nem a park egyik házigazdája felejtette ezt éppen ott:

De persze hortobágyi parkhoz méltóan itt is találunk hatalmas gémes kutat, abból is egyből egy ikertípust két emelőkarral, hogy a látogatók rögtönzött pusztabárbajon mérhessék össze, ki tudja a mélyről hamarabb felhúzni a vízzel teli vödröt. Olvassák el a kúthoz tartozó jópofa információs táblát is, ahol az emelőkar és a kútostor állása alapján az alföldi pásztorok hírközlési technikáit mutatják be tíz pontban. És persze érdemes megmászni a körkarám és a bivalyok dagonyázó helye között magasodó kilátótornyot is, amelynek felső szintjéről a legklasszabb pusztapanoráma fotókat lehet lőni.

Amióta pedig a parkot fából készült, gémeskutat és hortobágyi állatokat imitáló játékokkal szerelték fel, és a térségre jellemző facsemetével ültették be - gondosan névtáblákkal ellátva - azóta már a családok is jóval több időt tölthetnek itt. De van egy két oldalról zárt, fedeles, vízszerző lehetőséggel megtámogatott Kamilla kunyhónak nevezett piknikező hely is, ahol olykor a szabadtéri kemencét is beizzítják, és ahol a padokon, asztalokon bármikor meg lehet teríteni a magunkkal hozott elemózsiának.

Aki a sok nagytestű házi állat után szívesen nézegetne hortobágyi madarakat is, annak Hortobágyi Madárparkot ajánljuk, ahol madármentő-kiállítás, látványkórház és szabadtéri röpdék segítségével mutatják meg a szárnyasokra leselkedő veszélyeket, de azt is meg lehet nézni, hogyan ápolják a sérült, beteg madarakat.

Pusztai Állatpark nyitva tartás: március közepétől október végéig minden nap 10-től este hatig, téli időszakban tíztől délután kettőig
Belépő: felnőtteknek 800, gyerekeknek és nyugdíjasoknak 500 forint

Hortobágyi Madárpark nyitva tartás: minden nap 9-től este 7-ig
Belépő: felnőtteknek 1000, gyerekeknek 800 forint

Ahol még a lovak is Dankó rádiót hallgatnak

Az állatparktól pár perces kocsiútra találjuk a híres Mátai Ménest, amelynek istállóiban ottjártunkkor kazettás kismagnókból áradó Dankó rádió nótacsokrára ringatták magukat a lovak, miközben egyiküket épp a gazdájának nyergelték fel a szokásos szerda délutáni galoppozására, egy másikat pedig a homokos körkarámból száron vezették helyére. Hazánk egyik legrégebbinek számító ménesében ugyanis közel 300 nóniusz fajtájú ló lakik négy hatalmas istállóban, köztük számos tenyésztett sportló, jó néhány eladósorban lévő paripa, és több olyan, amelynek tartásáért havonta csinos összegeket hagynak ott tulajdonosaik.

Az istállók látogatása ugyanúgy ingyenes, ahogy az egyik köztes épületben berendezett fogat és szekér kiállítás, de a birtokon is találunk egy-egy információs táblát a ménes történelméről. Népszerű, de már fizetős program a másfél órás pusztai kocsikázás, amely alatt a pásztorhagyományokkal és a legeltető állattartással ismertetik meg a kocsin ülőket, útjuk során pedig rackanyájjal, szürke marha gulyával és mangalica kondával is találkozhatnak. A lovas fogaton is mutatnak gémeskutat, ostort csattogtató, a lovakat szőrén megülő csikósokat, miközben kiderül az is, hogy a vasalót a pásztorok bizony nem ingük csinosítására használták.

Puszta-szafarizni dzsipekkel egyébként a Hortobágyi Vadasparkban is lehet, de a kijelölt ösvényeket gyalogosan és bringával is bármikor bejárhatjuk teljesen egyedül, túravezető nélkül. Ugyanakkor a madárlest kedvelő, kisvasút-rajongók is örülhetnek, mert itt jár az egyetlen kisvasút Magyarországon, amely halastavi környezetben, közel 300 madárfaj fészkelési vagy vonulási útvonala közelében fut közel 5 kilométeren át.

Pusztai fogatozás ára: felnőtteknek: 2 800, gyerekeknek 6 év alatt ingyenes, 6-tól18 éves korig 1500 forint
Indulás: Mátai Ménes információs központ elől, 10-től délután 4-ig kétóránként

Hortobágy-halastavi kisvasút jegyára: felnőtt 1400, gyerek, diák (26 éves korig) és nyugdíjas jegy 1000 forint, családi jegy (2 felnőtt, 2 gyerek) 2 800 forint
Legegyszerűbb eljutási lehetőség: kocsival a 33-as főút 67 km-nél található leágazásnál, Hortobágy-Halastó felé kanyarodva, vonattal a Debrecen-Füzesabony útvonalon Hortobágyi-Halastó megállóhelytől kb. 150 méterre.

Újabb cikkünk ebben a témában:

Lovasversenyek, koncertek és kiállítások is lesznek a Hortobágyi Lovasnapokon - 2017.06.13.
Idén először a Nemzeti Vágta előfutamát is itt rendezik, ez lesz a Hortobágyi Vágta.