Az Országos Erdészeti Egyesület 20 éve indította útjára az Év Fája mozgalmat, amelyben 2013 óta online szavazhatnak erdészek és szakmán kívüli érdeklődők. Tavaly a mezei szilt, az idei évre pedig a vadalmát szavazták meg nyertesnek.

A vadalmafára mindössze egy hétig tartó virágzásakor, esetleg termésérésekor figyelünk fel. Hazánkban a síkvidékektől a középhegységekig egyaránt megtalálja létfeltételeit, de a faj mindenütt ritka, kis számú, ezért veszélyeztetettnek számít. A vadalma általában 6-10 méter magasra növő fa, törzsátmérője életkorának végén 20-25 centiméteres. A 80-100 éves példányok már matuzsálemnek számítanak.

Virágszíne sohasem tiszta fehér, hanem a rózsaszín különböző árnyalatait fedezhetjük fel rajta. Erős illatú virágait napközben méhek, reggel, este és hűvös napokon darazsak, éjszaka éjjeli lepkék porozzák be. A termése szeptember-októberben érik, 2–4 cm átmérőjű, éretten zöldessárga színű, esetleg pirossal árnyalt, íze nagyon fanyar, húsa kemény. Gyümölcséből régen zselé, almabor, pálinka és ecet készült, magas C-vitamin tartalma miatt teát főztek belőle, amit láz, megfázás és hasmenés ellen használtak.

Termése kitűnő takarmány, különösen a szarvas és a vaddisznó kedveli, de a madarak és a kisemlősök is szívesen fogyasztják. Korábban fáját szívóssága miatt órafogaskerekek fogaihoz és meghajtóművekhez használták, a kocsigyártó pedig a legtartósabb szántalpakat készítette belőle. Ezenkívül a legjobb vonalzók és rajztáblák is vadalmafából készültek.