Itt a november, itt az újabb havi úti cél-ajánlónk ideje. Az októberi vidám, szüreti és mediterrán tippek után most két kevésbé harsány, ám annál békésebb környéket mutatunk. Október végén pár pihentető napot az Őrségben töltöttünk, és a határ túloldalára, Ausztriába is átruccantunk. Annyira jól éreztük magunkat, hogy nem volt kérdés, novemberre ajánljuk-e ezt a helyet olvasóinknak.

Mint egy megelevenedett mesekönyv: az Őrség

Eddig is szerettük az Őrséget, idén például itt is nyaraltunk családostul, de most, ősszel láttuk a legszebbnek. Az egész táj olyan, hogy simán elmenne bármelyik magyar népmese illusztrációjának. Kéményekből gomolygó füst, hegyen-völgyön átvezető kanyargós utak, a tarka erdő lombjai mögül előbújó templomtornyok, itt-ott puhán megülő köd, békésen legelésző tehén- és birkacsordák, szalmabálák – lehet, hogy így leírva nyálasan hangzik, de tényleg tökéletes.

 És hogy mit lehet ebben a képeslaptájban csinálni, amellett, hogy gyönyörködnek benne az autójukban ülve, vagy a sportosabbak a bringájuk pedálját taposva?

Például elmehetnek a fazekasok falujába! A szlovén-magyar határon fekvő Magyarszombatfán kis túlzással minden portán fazekas lakik. Többségüket meg lehet nézni munka közben, és lehet tőlük valamilyen szép fazekasárut venni. Ne csak díszkerámiákra gondoljanak, hanem gyönyörű sütő- és főzőedényekre vagy akár étkészletekre is. És nem csak klasszikus, népies díszítésűek vannak, hanem teljesen letisztult, modern formák, vagy akár különleges színek – mi a világos türkizkéket például imádtuk – is. Egy biztos: izgalmasabban néz majd ki az otthoni asztal, ha nem a szokásos Ikeás edényekkel terítünk. (Persze azt gyorsan tegyük hozzá, hogy sajnos az ára is egészen más egy ilyen kézzel készült készletnek.)

Aki szeretné magát kipróbálni a korong mellett, az bejelentkezés után megismerkedhet a speciális, őrségi fazekasság alapjaival. Például Albert Attila műhelyében, elérhetőségét és pár termékét is megtalálják ezen a honlapon.

Lelki békét lelhetnek Veleméren: Magyarszombatfától nem messze, az erdő szélén, idilli környezetben találjuk a 66 lakosú Velemér aprócska katolikus templomát. Esküvői helyszínként nagyon népszerű, meglepő módon sokan érkeznek Szegedről, de vannak külföldi párok is. Hagyományos misét azonban évente csak kétszer – augusztus 20-án, és Szentháromság vasárnapján (pünkösd utáni vasárnap) – tartanak.

 A templom még az Árpád-korban épült, falai azóta is állnak, a tetőt már többször cserélni kellett. Így ez az ország egyik legrégebbi, és egyben az egyik legkülönlegesebb temploma. Egyrészt, mert a freskóit úgy festette meg Aquila János még 1377-ben, hogy a felkelő nap mindig azt a szentet világítja meg, amikor annak az ünnepe van. Hogy könnyebben érthető legyen: december hatodikán kora reggel a napsugár Szent Miklósra fog pontosan rámutatni, karácsonykor pedig a kis Jézusra. A templomnak egyetlen olyan fala van, ahová nem süt be soha a nap. Ide került a pokol ábrázolása kis, macskaszerű ördögökkel.

Ha már a különleges fényhatásoknál tartunk: további érdekesség, hogy ha erősen süt a nap, és az ablakon beérkező fény elé teszünk valamilyen élénk színű ruhadarabot, akkor az adott szín az egész templomot beborítja. Az alábbi képen egy bringás láthatósági mellénnyel szemlélteti a jelenséget a templom gondnoka:

És még egy kicsit vissza a freskókhoz: az ördögök, angyalok, szentek és egyéb bibliai alakok mellett egy nagyon is hétköznapi figura is feltűnik a falon: a festő maga. Így ez Európa legrégebbi önarcképe. Korábban is szokás volt egyébként, hogy a festő elrejtette magát a megrendelt képekben, de Aquila János volt az első, aki a nevét is felírta, és nyíltan bevallotta, hogy saját magát is belefestette a kész műbe.

És még egy utolsó dolog, amit érdemes megfigyelni: a templom belsejében az angyalok glóriája nemcsak festve van, hanem bele is van faragva a falba. Ha kimegyünk, és szembe állunk a templommal, a jobb oldali falon is láthatunk egy nagy méretű, faragott glóriát. A festmény az idők során lekopott (Szent Kristófot ábrázolta egyébként), de a faragott glória megmaradt.

Várost nézhetnek, csobbanhatnak és kocsmázhatnak Szentgotthárdon: Szentgotthárdról a többségnek valószínűleg az Opel-gyár fog elsőre eszébe jutni, pedig van itt más is. Például egy aranyos kis színes házikós óváros, Magyarország harmadik legnagyobb barokk temploma és a ciszterciek egykori kolostora, valamint egy nagy termálfürdő és egy hozzá kapcsolódó négycsillagos szálloda (Gotthard Therme Hotel&Conference) is.

A fürdőt, melyben kül- és beltéri medencéket, néhány csúszdát, szaunavilágot, fitnesztermet találunk, persze nemcsak a szállóvendégek, de külsősök is használhatják. (A hotel vendégeinek egyébként csak a fürdő használatáért nem kell fizetni, a szaunához nekik is külön kell venni jegyet, a fürdő árairól itt tudnak tájékozódni.) A fürdőtér tágas és világos, játékhoz van egy nagy központi strandmedence, de aki pihenni akar, az a két jakuzziban vagy a termálmedencékben talál nyugalmat. Sportolni vágyóknak pedig van úszómedence is.

A mi kedvencünk pedig a fürdő alagsorában elhelyezkedő szaunavilág lett, mely az osztrák határ közelsége miatt szigorúan fürdőruha-mentes övezet – szaunakendőt természetesen adnak. Csendes pihenőtér, szépen kialakított szaunák találhatók itt, odakint pedig egy kültéri merülőmedencét, és egy nagyméretű, finn szaunát rejtő faházikót találunk. Utóbbiban rendszeresen tartanak szaunaszeánszokat is.

Mi abszolút nem vártuk volna egy ilyen kis várostól, de még éjszakai életről is lehet beszélni. A Deák Ferenc utcában üzemelő Klub 9-12 szombat este dugig volt bulizó fiatalokkal – valószínűleg mindenki ide jár a környékről. Persze ne egy fancy helyre gondoljanak, mi inkább rockkocsmának mondanánk pesti árakhoz viszonyítva csodásan olcsó italokkal. Nekünk bejött!

Kiszállhatnak az autóból, leszállhatnak a bringáról, és kirándulhatnak egy nagyot az Őrség jellegzetes tájain: A Szalafőn található Pityerszer népi műemlékegyüttesét például feltétlen sétálják körbe. Ha pedig nagyobb kirándulásra vállalkoznának, a szentgotthárdi Tourinformnak van egy remek ingyenes térképe nyolc túraútvonallal. Azért is praktikus, mert az útvonalak hossza, időtartama, a szintkülönbség mellett azt is tartalmazza, hogy autó híján hogyan juthatunk el az egyes túrák kiindulópontjaira. Tömegközlekedő kirándulóknak ez nagy kincs! A térkép a helyi turisztikai szolgáltatóknál szerezhető be, mi a Gotthard Therme Hotel recepciójáról vettünk magunkhoz egyet.

Külföldön: a határ túloldala – Burgenland és Stájerország

Szentgotthárd annyira a határon fekszik, hogy saját átkelőhelye is van. Így igazán nem nehéz átruccanni a szomszédba. A határ túloldalán ér össze a két osztrák tartomány, Burgenland és Stájerország. Az Őrség kétségkívül misztikusabb és ősibb hangulatot áraszt, viszont Ausztriába átérve még mindig elkapja az embert a "hű de ápolt, és gondosan művelt itt minden" érzés. Termőföldek, kertes házak, erdők váltják egymást, itt-ott pasztellszín házikókkal és megannyi üzlettel teli kisvárosok. Közülük Jennersdorfban és Fürstenfeldben érdemes megállni, ha egy kicsit sétálnának, shoppingolnának.

Ami meglepő volt: előzetes várakozásainkkal ellentétben ez már nem az a teljesen sík vidék, amit Burgenlandtól megszoktunk. Loipersdorf felé például már kifejezetten dimbes-dombos a táj. És hogy mit érdemes csinálni erre?

Nagyot csobbanhatunk a termálvízbe: Itt a november, itt a fürdőzés főszezonja! A környék nem szűkölködik szuper fürdőkben, és ahány hely, annyi hangulat. Egy korábbi alkalommal a fergeteges Bad Blumau-i, Hundertwasser tervezte fürdőt próbáltuk, ezt bátran ajánljuk azoknak, akik szeretnék kipróbálni, milyen egy műalkotásban strandolni. Főleg az esti kedvezményes belépővel, mert úgy nem olyan vészesen drága. Szintén nincs túl messze (a határátkelőtől kocsival kb. egy órányira) a Sopron-hangulatú Bad Radkersburg, ahol szintén remek termálfürdő működik. Ezt a bringásoknak ajánljuk a szuper kerékpáros infrastruktúra miatt.

Aki pedig totális kikapcsolódásra vágyik, az a fent már emlegetett Loipersdorf felé vegye az irányt. A fürdő nem egy mai darab, még a hetvenes évek végén épült, a magyar fürdők történetéhez hasonlóan itt is kőolajat kerestek, de helyette gyógyvíz tört fel. A fürdő és a köré épült családi hotelek az évek során egyre bővültek, ma már óriási területen, mintegy 36 ezer négyzetméteren várják a strandolókat. Madártávlatból az egész komplexum így fest:

Van kinti és benti gyógyvizes részleg, ahol nyugodtan ázhat az ember, van egy őrületes csúszdavilág, ahol a gyerekek kiőrjönghetik magukat. És van a Schaffelbad nevű rész, ami tulajdonképpen a szaunavilágot jelenti. De van itt több kinti és benti gyógy- és merülőmedence, élményzuhanyok, Kneipp-taposók, és gyönyörűen kialakított pihenőterek is. Ez az összes közül a legnyugisabb, legszebb rész, viszont a szégyenlőseknek van egy nagyon rossz hírünk: a Schaffelbad teljes területe naturista, azaz meztelenül használatos. Igen, a medencék is.

De ne valami perverz swinger-klub hangulatra gondoljanak, mindenki teljesen normálisan, természetesen áll a dologhoz, senki nem kukkol. (Vagy legalábbis nem vettük észre.) A szaunákban jótékony félhomály uralkodik, a pihenőhelyeket mindenki maga köré tekert törölközővel használja, és a medencék gyógyvize is jótékonyan takar, egyedül be- és kijutni kellemetlen annak, aki amúgy nem igazán érzi magát otthon a Freikörperkultur életérzésben. A legjobbak a kinti szaunák, ahol rendszeresen tartanak szaunafelöntést.

Ha kifürdőzték magukat, érdemes benézni a Leitner hotel panorámás koktélbárjába, mely egyenesen a fürdőből, egy zárt folyosón is megközelíthető, úgyhogy akár köntösben is lehet itt iszogatni. Egyrészt azért ajánljuk, mert szép innen a kilátás, másrészt pedig, mert mindig az évszaknak megfelelő koktélokat kínálnak – most a tejszínes, fűszeres koktélok vannak terítéken. Mi közülük is a Konki's Winterdream fantázianevűt ajánljuk. A Konki ugyanis egy magyar srác, Konkolics Péter beceneve, hét éve dolgozik a hotelben, és ez az egyik saját receptje. Iszogatás közben elegyedjenek vele szóba bátran, nagyon jó fej, és szívesen, nyitottan mesél a helyről, a környékről, Ausztriáról.

Ellátogathatunk egy klasszikus Buschenschankba: A vidéki Ausztria ízeit és hangulatát leginkább a Buschenschankokban ismerhetjük meg, melyek közül kifejezetten sok van nyitva novemberben. A Buschenschankok rendszeréről itt írtunk bővebben, a lényeg hogy ezek a borozók egy évben csak hat hónapot lehetnek nyitva, helyi eredetű alapanyagokból készült, hideg ételeket árusíthatnak, és természetesen saját boraikat kínálhatják a betérőknek. Nyitva tartásuk egészen trükkösen alakul, és van olyan hely is, ami csak előzetes bejelentkezéssel látogatható. Az idei nyitva tartásról a helyi erők összeállítottak egy Buschenschank-naptárt, a régió vendéglátóhelyein papír alapon is beszerezhető, de innen le is tudják tölteni.

Túladagolhatjuk magunkat csokival Zotteréknél: Ez a hely annyira zseniális, hogy ide akkor is érdemes átruccanni az Őrségből is, ha amúgy a fentiekkel még nem sikerült meggyőznünk önöket, hogy egy kis időre hagyják el Magyarországot. A Szentgotthárdtól autóval negyven percnyire található Zotter csokigyár hosszú órákra lefoglalja az embert – ha gyerekekkel érkezünk, akkor meg nyugodtan számoljunk egy teljes nappal. (Fontos! Biztos ami biztos, határátkeléshez feltétlen legyen önöknél személyi, a gyerekeknek pedig útlevél.)

A program egy filmvetítéssel indul, amiben megismerhetjük a mindig felemás cipőben járó Josef Zottert és családját, amint Belize kakaóültetvényeit járja. A fim után mindenki audioguide-ot (van magyar nyelven is), dizájnos kanalat, jegyzetfüzetet és ceruzát kap, és kezdődhet a gyárlátogatással egybekötött kóstolás. Mi két órát töltöttünk el odabent, és túlzás nélkül mondhatom, egy percre sem hagytuk abba a csokievést. Az ínyenc csokikra specializálódott cég minden termékét meg lehet kóstolni, van nyers csokoládé, tökmagos forró csokoládé, málnás csokoládé és sok minden más. Az egész látogatóközpont nagyon kreatívan és dizájnosan van kialakítva, a forró csokikhoz az alapanyagot például mini sífelvonók hordják körbe. A csokigyár-látogatás persze hol máshol, a boltban ér véget.

 De persze itt még nincs vége a kalandoknak, a gyár mögött elterülő dombokon játszótereket találunk, és a gyerekek élő állatokkal is barátkozhatnak. Illetve, ha már itt vannak, a közeli hegyen magasodó pompás Riegersburgi várat, Ausztria egyik legszebb és legnagyobb erődítményét se hagyják ki!