Magyarországon az elmúlt évtizedekben több falu teljesen elnéptelenedett, és sokakat még ma is ez veszélyeztet. Árvíz, Horthy és infrastruktúrahiány – csak néhány ennek okai közül.

Derenk

A listánkon szereplő településeink közül a legkorábban, egészen pontosan 1943-ban elnéptelenedett falva az Aggteleki Nemzeti Park idilli, világörökségi környezetében fekszik. Ráadásul lakói ekkor már másodjára hagyták el a falut. A törökdúlás, a Rákóczi-felkelés és a pestisjárvány fémjelezte vérzivataros idők után lakatlanul állt, majd szepességi lengyel favágók népesítették be. 1938-tól Horthy vadászterületet akart kialakítani – az addigra csehszlovák határszélre sodródott Derenk körül –, ezért felsőbb utasításra, módszeresen költöztették ki lakosait, az akkoriban is hagyományaikat őrző lengyeleket.

Aztán hosszú idő után először, 1994-ben a templom egykori búcsújának napján az elszármazottak és azok utódai ismét összegyűltek búcsút tartani. És azóta is így tesznek minden év júliusának harmadik vasárnapján. A derenki romfalut 2003-ban az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a Magyarországi Lengyelség Történeti Emlékhelyévé nyilvánította. Külön érdekesség, hogy a magyarországi lengyelek egy része máig beszéli az itteni – eredetileg szepességi – dialektust.

Mára azonban csupán az iskola romos épülete, a templom helyére állított kápolna és a temető jelzi, hogy a csodálatos természeti környezetben egykor falu élt. Idetartozott a közeli Szögligetről ma már piros turistajelzésen megközelíthető középkori Szádvár romja, de az úton továbbsétálva a szlovákiai Körtvélyesbe (Hrušov) is el lehet jutni.

Felsőkak

Somogy megye mélyén, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, háborítatlan környezetben fekszik a csak földúton – vagy kisvasúton – megközelíthető Felsőkak. A furcsa név eredete - mert tulajdonképp a kaki kisvasúttal jöhetünk ide – az itteni lápos, mocsaras vidéken bőséggel tenyésző káka növénynévre vezethető vissza.

Valaha Alsókak is létezett, ám ez még korábban eltűnt – ma a „Pléjézus" áll az egykori központjában. Felsőkak a török hódoltság utáni újranépesülése során a lakosság számában még megelőzte a környező pusztákat. De 1930-ban már csak félezren lakták a települést. Az alacsony lakosszámú Felsőkakról a hagyomány úgy tartja, hogy valamikor csak hét háza volt, és azokban is kocsma volt. Az ötvenes években azonban még egy iskola, három vegyesbolt, orvosi rendelő és templom is működött, de a hetvenes évektől rohamosan megindult az elvándorlás. A fiatalabb generáció már nem tudott élni műút és áram nélkül – Felsőkakon pedig sosem építették ki egyiket sem.

Ma az arra látogatókat a mesztegnyői kisvasút végállomásától induló túraútvonal vezeti körbe az egykori Kakpusztán. Az út során olyan érdekességeket lehet látni, mint az 1944-ben a visszavonuló németek által felrobbantott tavak, falu temploma helyén ácsolt faváz, vagy a legendás félig lebontott ház, amelyet egykor egy testvérpár örökölt, és mivel annak egyik tagja magával vitte az örökség felét, a ház másik fele is pusztulásnak indult. Az útvonalat néhol nehéz követni, ezért egy térkép vagy gps ezen a túrán is jól jöhet.

Gyűrűfű

Mamutfog bizonyítja, hogy területén már a jégkorszakban is éltek emberek. De a régészek illír és Árpád-kori földvárat is találtak már Gyűrűfűn, amely az elmúlt években ökofaluként éledt újjá a Mecsek nyugati völgyében. 1970. november 25. volt az a nap, amikor az erőltetett urbanizáció, a közintézmények módszeres leépítése és a bekötőút hiánya miatt az utolsó család is elhagyta a települést. A falu minden épületét lerombolták, ezzel pedig a régi paraszti életforma pusztulásának jelképévé vált.

1991-ben aztán civil kezdeményezésre és komoly szakmai előkészítő munka eredményeként itt jöhetett létre Magyarország első ökofalva. Az Európai Unió pénzügyi támogatásával és önkéntes munkával később felépült egy közösségi ház is, amit aztán újabb családok házai követtek. Az itt lakók még ma is törekednek arra, hogy a permakultúrás települési modell szerint éljék életüket, azaz megpróbálják otthon megteremteni a szükséges javakat, főként az élelmet. Kevesen járnak el innen más településre dolgozni, a legtöbben élelmiszer, textil- és szappankészítésből élnek, vagy a falusi turizmusból. Szeptemberben, az őszi nap-éj egyenlőség idején tartják „mértéktartó" öko-falunapjukat, amikor a falu bejárásán túl a látogatók az olyan helyi tevékenységeket is kipróbálhatják, mint pl. a kecskesajtkészítés vagy az íjászat. Akik pedig komolyabb túrára vágynak, azoknak a helyiek a Szelídenergia-ösvényt vagy a Szent László-ösvényt ajánlják.

Nagygéc

Nagygéc területe az Árpád-kortól 1970. május 13-áig volt lakott, ekkor öntötte el ugyanis a Szamos román oldalról érkező árvize. Az árvizet egy gát átvágása okozta, amiért a lakóknak el kellett hagyni házaikat. 1981-ben aztán adminisztratív önállóságát is elvesztette a falu, amikor a román határátkelő, Csengersima településrészévé nyilvánították. A betelepülést sokáig árvízvédelmi okokra hivatkozva tiltották.

A Szatmári-síkon fekvő gyakorlatilag elnéptelenített faluban egykor Haynaunak is birtoka volt, és az újak mellett még ma is áll több egykori épület. A legnevezetesebb ezek közül az a frissen felújított műemlék templom, amely évtizedeken át tartó csipkerózsika-álmából kelt életre. A templom különlegessége, hogy Árpád-kori és Mátyás-kori részből áll, amelyek szokatlan harmóniában alkotnak egy román-korareneszánsz egészet. De érdemes megnézni a nagygéci emlékparkot – ahol tabletes idegenvezetésre is van lehetőség –, a Megmaradás házát, a Makovecz tervezte kilátótornyot, a látogatóközpontot és az Őrtornyot is, amelyek mind európai uniós vissza nem térítendő támogatásból épült fel.