Kipróbáltuk, belefér-e két napba három ország meglátogatása. Kicsit szűkösen ugyan, de azért abszolválható egy hétvége alatt egy magyar-osztrák-szlovén kiruccanás. Ne valami óriási körútra gondoljanak! Az általunk bejárt környék inkább az apró, bájos látnivalókról, békés, kisvárosi és falusi életérzésről szól.

A bázis: Szentgotthárd

Országhatárokon átívelő kalandozásunk kiinduló pontja a Budapesttől kocsival kb. három, három és fél óra alatt elérhető Szentgotthárd volt. A takaros, osztrák határtól egy kőhajításnyira fekvő kisváros két éves zárva tartás után új üzemeltetőkkel megnyílt szállodájában, a Gotthard Therme Hotel &Conference-ben laktunk.

A hotel jó alternatíva lehet mindazoknak, akik a falusi vendéglátóhelyeknél nagyobb kényelemre vágynak. Pláne akkor, ha egy élményfürdővel egybeépített hotelben szeretnék kényeztetni magukat, és mindezt a gyönyörű Őrség közelében. Modern szobák és biztató irányba induló konyha jellemzi a szállodát.

A jakuzzik, szaunák és csúszdák világa után érdemes Szentgotthárdot is megismerni. Legfontosabb épületegyüttese a hatalmas ciszterci apátság, melyben ma a városháza üzemel. Az itt dolgozók lelkesedésének köszönhetően azonban nem csak kívülről lehet megcsodálni az épületet – nyitvatartási időben szívesen körbevezetik a kíváncsi turistákat.

Magyarország: Őrség

Szentgotthárdhoz közel esik a Vasi-Hegyhát, és az Őrség is. Előbbiről nemrég írtunk, ezért ezúttal inkább az utóbbi szelíd dombokkal, sűrű erdőkkel borított, több évszázados, erődszerű templomokkal és jellegzetes, fából készült haranglábakkal tűzdelt tájait fedeztük fel. Azon belül is a Szalafőn található Pityerszert, a Ferencz portát és a Batha portát látogattuk meg.

Az Őrségben egy nagyon különleges településtípust ismerhetünk meg: ez a szer. Az itt élők elszórtan, a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki lakóházaikból és gazdasági épületeikből álló házcsoportjaikat – ezek az egymástól elkülönülő házcsoportok a szerek, hét ilyen alkot egy falut. Szalafő egyik dombjának házcsoportjának neve Pityerszer. Itt található az Őrségi Népi Műemlékegyüttes, ahol három megőrzött porta épületein keresztül ismerhetjük meg az itt élők életét és szokásait. Olyan, mint egy skanzen. Csak annál sokkal jobb, hiszen a házakat és berendezési tárgyaikat az eredeti környezetükben mutatják be.

Nem messze innen, a Templomszer nevű részen találjuk a Ferencz Portát, ahol a hagyományos vidéki életet, állattartást lehet megismerni. A Budapestről Szalafőre települt házaspár 1995-ben kezdte el kialakítani gazdaságát, melyben ökogazdálkodást folytatnak. A tanyán kecske- és tehéntejből házilag sajtot, túrót, vajat készítenek, a látogatók pedig besegíthetnek az állatok körüli munkába, vagy egyszerűen csak haverkodhatnak a megannyi macskával, kacsával, tyúkkal és még sokféle jószággal. Igazi gyerekparadicsom, mi már tervezgetjük is, hogy családostul visszatérünk ide.

A szintén Szalafőhöz tartozó Felsőszeren pedig a Batha Portára érdemes ellátogatni, ahol néprajzi szempontból hiteles műhelyben tanulhatjuk meg az olajütés fogásait, hogy a másnap reggeli pirítóst már a magunk ütötte tökmagolajjal ehessük. A sötétzöld nedűt a népi gyógyászatban húgyhólyag- és prosztatapanaszok esetén alkalmazzák, de annyira finom, hogy akkor is örömmel ennénk, ha semmilyen jótékony hatása nem lenne.

Szlovénia és Ausztria

Igazából mi önmagában az őrségi barangolással is teljesnek éreztük volna a programot, de a hármashatár közelsége miatt adta magát, hogy Szlovéniába és Ausztriába is átruccanjunk: mindkét helyen egy-egy különleges várat néztünk meg.

A felsőlendvai (Grad) vár 365 szobájával Szlovénia legnagyobb várépülete. A szabálytalan alaprajzú, hangulatos, árkádos udvarral rendelkező várban állítólag Mátyás király is gyakorta megszállt. Aki szeretne a nyomdokaiba lépni, könnyedén megteheti: a kastélyban több bérelhető vendégszobát is kialakítottak. Emellett vártörténeti és természettudományi kiállítást, rendezvénytermeket és borospincét találunk itt. Az uniós fejlesztéseknek köszönhetően egyre szebb az épület, de azért még mindig van mit felújítani rajta.

Ausztriában a Szentgotthárdhoz nagyon közel eső Németújvárra (Güssing), a Batthyány család egykori várába látogattunk el. A güssingi vár egy régen kialudt vulkáni kúpon áll. Az első várat III. Béla király 1180 körül emeltette itt a nyugati határ védelmére. 1524-ben II. Lajos Batthyány Ferencnek adta a várat. A várhoz meredek kaptató vezet, de az itt üzemelő aprócska, 15 fős siklónak köszönhetően kényelmesen feljuthatunk ide. A vár gazdagon díszített helyiségeiben múzeumot rendeztek be, ahol a vár történetével, valamint a Batthyány családdal foglalkozó kiállítás látható. Továbbá itt látható Ausztria legnagyobb öntöttfém-gyűjteménye, valamint a vár konyhája és cukorsütödéjének másolata is.

Újságírónk a Gotthard Therme Hotel & Conference meghívására járta be a környéket.