Jatt-körkép sorozatunk legújabb részében arra voltunk kíváncsiak, mennyi borravalót kap ma egy szállodai alkalmazott Magyarországon, milyen hatása van az online szállásfoglalásnak a vendégkapcsolatra és hogy hogyan viselkedik vendégként egy vendéglátós. A témáról Jármay Lászlót, több hazai szálloda egykori igazgatóját kérdeztük.
Kíváncsiak voltunk, mennyire szokás borravalót adni manapság a magyarországi szállodákban, mennyire eltérőek az egyes alkalmazottak ezzel kapcsolatos tapasztalatai, és hogy le lehet-e vonni egyáltalán általános következtetéseket a magyar vendégek jattolási szokásairól. Felkerestük Jármay Lászlót, aki többek között a balatonkenesei Hotel Marina-Port és a siófoki Hotel Azúr egykori igazgatójaként több évtizedes szakmai tapasztalattal a háta mögött érdekesebbnél érdekesebb történeteket mesélt nekünk a hazai szállodaipar múltjáról, és jelenéről.
Másképp adnak borravalót a magyar vendégek a hazai szállodákban, mint huszonöt évvel ezelőtt?
Magyarországon belföldi turizmusról mindössze tizenöt éve beszélhetünk, a hetvenes évekig pedig szinte kizárólag külföldi vendégek szálltak meg a hazai szállodákban. Ebben az időben a jattos állásban dolgozók bérét eleve úgy kalkulálták, hogy magas borravalót fognak kapni, amit sokáig valóban biztosra is lehetett venni, Magyarország a legtöbb külföldi számára ugyanis kirívóan olcsó országnak számított.
Az utóbbi évek gazdasági recessziójának következtében ez a bőkezűen költekező réteg gyakorlatilag eltűnt Európából. Bár a tíz százaléknyi borravaló ősi szokásnak tekinthető, a külföldi vendégek mégis a mai napig teljesen eltérő mértékű borravalót adnak, mert gyakran nem ismerik az aktuális árfolyamot és keveslik – adott esetben sokallják – a tíz százalékot.
A kilencvenes évek végén megjelenő kastély- és wellnessturizmusnak köszönhetően egyre több magyar kezdte el járni az országot, az üdülési csekk és a SZÉP-kártya bevezetése pedig újabb fellendülést hozott. Mégis fontos kiemelni, hogy a magyar lakosság nagy részének az ilyen cafeteriás elemek nélkül sajnos nem lenne lehetősége utazni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy meglehetősen szűk pénzügyi keretek közé szorítva érkeznek a szálláshelyre, ahol gyakran nem futja még borravalóra is.
Mennyi borravalóra számíthat ma egy szobalány, londiner vagy pincér egy átlagos magyarországi szállodában?
Függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi vendéget nézünk, hogy magasabb vagy alacsonyabb árfekvésű szolgáltatóhelyről beszélünk-e, általánosan levonható következtetések nemigen vannak. Az egyetlen szabály, ami megmaradt, az az à la carte-nál adott tíz százaléknyi borravaló, erre többnyire biztosan számíthat a pincér. A londiner hajdanán jól kereső állásnak számított, manapság azonban a vendégek 80-85 százaléka még a legmagasabb kategóriájú szállodákban is saját maga viszi fel a szobájába a poggyászát, mert a fapados légitársaságok hozzászoktatták, hogy kis méretű, könnyű csomagokkal utazzon, ráadásul így arra sem kell várnia, hogy a táskája felérjen a szobájába.
Ahogy egyre több szolgáltatás épül be az előre megrendelhető csomagajánlatokba, egyre csökken az esélye annak is, hogy a pincér, a szobalány, vagy bármely szállodai alkalmazott borravalóhoz jusson, és ezen a helyzeten csak még tovább ront a rendszer túlelektronizálása. Mindennapi jelenséggé vált már, hogy valaki megrendel az interneten keresztül egy csomagot, megérkezik a szállodába, ahol minden szolgáltatást a szobájához írat, majd az üdülés végén bankkártyával fizet és távozik. Ez a rendszer – bár kétségkívül leegyszerűsíti az életet – lehetőséget sem ad arra, hogy bárminemű kontaktus kialakulhasson a személyzet és a vendég között, ami miatt a vendég úgy érezhetné, hogy olyan személyre szóló kiszolgálásban részesült, amit akár borravalóval is szívesen honorálna.
Mi hozhatna e tekintetben pozitív változást, és mit javasol a jövő utazójának?
'72-ben még papíron számoltunk árfolyamot, és az összes telefonszámot fejből tudtuk. Ha bejött egy vendég, és nem volt szabad szobánk, addig hívtuk a többi szállodát, amíg valahol nem tudtunk neki szállást intézni. Persze akkoriban még szűkebb volt a spektrum, de mivel nagyon kevesen beszéltek itthon idegen nyelveket, nagy segítség volt egy külföldi vendég számára, ha meg tudtuk oldani helyette az ilyen szituációkat.
Ma ugyanezt már elintézi helyettünk az internet, ez pedig azt eredményezi, hogy gyakorlatilag elveszik a személyes kapcsolat szükségessége. Félreértés ne essék, véleményem szerint ma ha valaki magas színvonalon dolgozik, az nem azért teszi, mert közben a remélt borravaló lebeg a szeme előtt, ezért nem gondolom azt sem, hogy a személyes kapcsolat hiányának legrosszabb következménye a borravaló elmaradása lenne.
Sokkal fontosabb, hogy a szállodaipar eredendően a személyességről kell, hogy szóljon, hiszen az alkalmazottaknak máshogyan esélyük sincs kifejezni az elhivatottságukat és a vendégszeretetüket. Arra biztatnám hát a vendégeket, hogy keressék a személyes kontaktus lehetőségét, mert higgyék el, egy helybéli lakos mindig tud olyan információval szolgálni, amit biztosan nem fognak megtalálni az interneten. Ilyen helyzetben pedig miért ne fejeznénk ki a hálánkat egy kis borravalóval?