„A víziantilopot még nem tudtuk senkire rásózni" – magyarázza mosolyogva Montskó Éva, amíg a túra másik fele zsiráffej-magasságban ételt oszt az állatoknak a Szavanna-ház emeletén. Az Alapítvány a Budapesti Állatkertért kuratóriumának elnöke is velünk tart a sikeresen futó Esti séta... program Magyar Turizmus Zrt. által szervezett sajtó-különkiadásán, és mivel az alapítvány felel az örökbefogadási programért is, Éva tud ezt-azt az állatok népszerűségéről. Így derül ki, hogy míg a zsiráf mindig az első ötben van, a víziantilop az egyetlen teljesen gazdátlan állat a körülbelül 1000 Budapesten tartott állatfajból.

Lehet, hogy ha a víziantilopnak is olyan szempillája lenne, mint egy zsiráfnak, már rég előrébb tartanánk, de ez a zsiráfokat nem érdekli, hanem mi érdekeljük őket, meg a pellettre hasonlító csemege a vödörben, úgyhogy itt most elakadtunk; virtuóz nyelvhasználattal kapkodják ki a kezekből a mannát. Ikinyának, az egy hónapos zsiráfborjúnak nemcsak az emelet magas egyelőre, hanem hogy mit keresünk itt ennyien ilyenkor. Én például ebben a szokatlan időpontban tudom meg a gondozójuktól, Csákvári Mátétól, hogy a zsiráfszállítás nagyon hasonló művelet a műtárgyszállításhoz, speciális útvonalakon.

Állatkert vége

„Amikor gyerek voltam, itt volt egy tábla, hogy 'Állatkert vége', ezt most úgy hívjuk, hogy üzemi terület" – tárja ki a deszkakaput Golovanova Bea, hogy végigkalauzoljon minket az ismeretlenen. A Szavanna-ház mögött kis platós golfkocsik és targoncák között haladunk, balra üzemépület öltözőkkel és műhelyekkel, majd egy gyönyörűen felújított századfordulós iskolaépület következik, vagy valami, ami a sötétben annak látszik. A Kós Károly tervezte egykori szolgálati lakás-tömb ma az irodákat rejti, két év múlva pedig, ha minden jól megy, interaktív mesevár lesz belőle.

Boltíves átjáróján túl azonban jelenleg még a takarmánykonyha, azaz az állatélelmezésügyi főelosztó és majompogácsa-központ található, friss zöldség, gyümölcs és rizshegyekkel, roskadozó hűtőpolcokkal, a sarokban zsákszámra álló héjas földimogyoróval.

Vombatnak kukorica, oroszlánnak kecske

„Szerintem ez a pingviné" – tűnődik a konyha felelőse, ahogy egyre beljebb nyúl a hűtőbe, hogy valami érdekeset mutasson, és feliratot keres egy adag fehér, gömbölyű dolgokat tartalmazó zsákon. A kezébe akadó tételek, mint a kiporciózott főtt tojás, főtt rizs, batáta, különféle fagyott halak, kukoricás zacskók, répa, jégsaláta, élesztő, satöbbi nagy része emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas, sőt szebben néz ki, mint magában a Nagyvásárcsarnokban. Az asztalon sütéshez előkészített, sokszínű, teljes értékűnek látszó gabonák és egész magok élesztővel és tojással, baloldalt egy üzemi sütőben a kész termék: a majompogácsa.

A látogató gyerekek, akik kapnak belőle egy-egy bemutató végén, gyakran kérnek még egyet; a sütéskor alá öntött olajban a búzaszemek ízesebbre pörkölődnek, mint egy francia pékségben. Most, hogy mi is kipróbálhatjuk, jól jönne egy kis natúr joghurt. A majompogácsa amúgy állateledelnek és tök paleónak néz ki, és kívül kicsit száraz, ízre meg némileg ősi, de finom. Reform? Szénhidrátcsökkentett. Mediterrán! Az élő és halott étel irányzatba viszont így az állatkertben ne menjünk bele jobban annál, mint amennyire feltétlenül szükséges.

A takarmányállatokként tartott nyulakból, fehéregerekből és tücskökből az állatkert önellátó, de az eleségnek vásárolt kecske kintről jön, amit saját hentes dolgoz fel. „A takarmányállatoktól el kell vonatkoztatni, mert az oroszlánnak világos, hogy nem adhatunk spenótot."

Az akáclomb beszerzése már eggyel viccesebb sztori, és izgi lesz majd a koalákat etetni is, mert ezek a cuki plüssállatok az Ausztráliában található 54 féle eukaliptuszból olykor egyedenként és napi hangulattól függően is hajlamosak válogatni. Angliában van a legközelebbi friss eukaliptuszlelőhely, de 1-2 havi ellátásra minden koalás állatkertnek be kell rendezkednie. Ám annál valószínűleg nincs viccesebb, mint amikor valamiért kifogy a madárfiókák táplálékához szükséges bontóenzim, és ki kell találni, melyik kolléga nyála felel meg a „köpés" szigorú kritériumainak. „Elő azért már nem emésztünk a fiókáknak" – szögezik le az állatkertiek, de az az igazság, hogy az elhivatottságukat látva akár ezt is el tudjuk képzelni.

Bűbájos orrszarvúk

Amikor például pár éve újszülött, ma többmázsás orrszarvút, Natit az anyja nem kezdte etetni időben, nati, vagyis napi rutin volt, hogy három-négy gondozó együttes munkájával fejték az orrszarvútejet. Egy ember elég volt a fejéshez, de kellett még legalább kettő, aki eteti és simogatja az anyaállatot.

Ezt Szanyi Zsolt gondozó meséli, miközben élesben is látjuk, hogy a simogatás bizonyos állatoknál veszélyes üzem. Az almáját váró Nati ugyanis, akinek először csak kevesen szeretnének a szájába nyúlni, nemcsak a gyümölcsöt, hanem a simogatást is imádja. Amint valaki durva, érzéketlen páncélnak tűnő hátához érinti a tenyerét, hálásan rádől az elválasztó rácsra, valahogy úgy, ahogy a kutyák dőlnek a gazdájukra, csakhát Natika minimum 1500-2000 kiló.

A szélesszájú orrszarvú szája egyébként rendkívül puha és érzékeny, és körülbelül nyolc alma fér bele egyszerre.

„Ő Tihamér, akiből van nekünk egy csomó"

Papp Tamás, a rovar háttértenyészet munkatársa vidáman simogatja és nyomogatja a legalább nyolc centis, fekete bütyköscsótányt, aki persze sziszeg, mint egy őrült, mert ezt kell csinálnia Madagaszkáron a ragadozók ellen; valahonnan hátulról időnként kísérteties nyüszögést hallatva kontráz egy etióp énekes tücsök. Eddigre szerencsére már túl vagyunk a parazita ősdarazsak megtárgyalásán, akiknek néhány budapesti példánya a BBC-n David Attenborough sorozatában nagy sikerrel szerepelt híres, itt inkább nem részletezett alien-mutatványával.

Emberre veszélyes állatoktól a rovartenyészetben azonban nem kell tartani, ez kifejezett cél volt a megalapításkor. Vannak viszont vándorló levelek, akikből hiába tesznek ötvenet egy terráriumba, a látogatók egyszerűen nem látják őket. Vagy vannak óriásbotsáskák minden mennyiségben, például dominikai óriásbotsáskák, akiket – itt megint kicsit szóba kerül az élelmezéslogisztika – Budapesten sikerült átszoktatni babérfa leveléről szederre, és mivel ezeknél az állatoknál öröklődnek az étkezési szokások, az innen a világ más állatkertjeibe küldött egyedek gondozóinak nem kell, hogy többé fájjon a feje a speckó babér miatt.

Péntektől koalák

A fejlődés soha nem áll meg: a Holnemvolt Parkkal felszabadult egy csomó hely az Ausztrál ösvénynek, ami az állatkert egyik büszkesége, és az egykori Parasztudvar helyén készült el. Itt élnek a népszerű vombatok, az ő szaporodásuk szakmai szenzációnak számít, ráadásul két Budapesten született kölyök után hamarosan újabb bébi várható. És ide érkeztek a március 6-tól látható koalák is, akik miatt már mindenki lázban van.

Azt nem tudni, idővel lehet-e az ő vagy a vombatok főhadiszállása is az esti séták része, de marad még bőven érdekesség. Mint Montskó Éva mondja, a részvétel nemcsak a nyilvános esti sétákon lehetséges, hanem támogatási formaként is választható a sétára való befizetés céges csoportok, baráti társaságok számára, akik a fentihez hasonló exkluzív vezetésen tekinthetnek a Fővárosi Állat- és Növénykert kulisszái mögé.