A Balaton számos monda és mese szereplője, de vannak többé-kevésbé igaz történetek is, amelyeket nemcsak a helyiek elbeszéléseiből, hanem történelmi dokumentumokból, szépirodalmi művekből is ismerünk. Tudjon meg többet a Balaton arisztokratáiról, betyárjairól és remetéiről!

A monacói herceg riválisa

Festetics II. Tasziló és Mary-Victoria Douglas-Hamilton monacói hercegné sztorija olyan, mint egy hollywoodi film: van benne kényszerházasság, rengeteg pénz, lemondás, és persze szerelem. Az egyik főszereplő, Festetics Tasziló gróf, Festetics György leszármazottja, Magyarország legnagyobb és legbefolyásosabb főúri családjának tagja. Beutazta egész Európát, és angliai tanulmányútja során beleszeretett Mary Hamilton skót hercegkisasszonyba.

Bár kölcsönös volt a vonzalom, a magyar gróf nem vehette el a szerelmét, mivel Mary kezét egy sokkal befolyásosabb arisztokrata, maga a monacói herceg kérte meg. A házasságot politikai okokból III. Napóleon francia uralkodó is támogatta, így 1869-ben létrejött a kényszerházasság. A menyasszony állítólag a szertartáson azt mondta, hogy nem akar hozzámenni a herceghez, de hiába.

A boldogtalan házasság nem tartott nagyon sokáig. Bár született egy közös gyerekük – a monacói herceg családja azt is megkérdőjelezte, hogy a herceg az apa –, Mary Hamilton egy nap kilépett az egészből. Nem számított a pénz, az elképzelhetetlen gazdagság és a rang sem. Magyar szerelméhez menekült, és a pápai udvar felbontotta a kényszerházasságot. 1880-ban az egykori monacói hercegné a Festetics gróf felesége lett. Soha nem bánta meg, hogy így döntött.

Persze nem kellett lemondania a fényűzésről, keszthelyi otthonuk a Festetics kastély volt, amiről már korábban írtunk. Természetvédelmi területté nyilvánított parkjában sétálni már önmagában is felemelő, egyben relaxáló program, a több száz éves fák pedig legalább annyira lenyűgözik a látogatót, mint maga a Festeticsek egykori lakhelye. A pár egykori szerelmi fészke pedig a Festetics szőlőbirtok központjában álló "Taverna" volt. Itt ma a vonyarcvashegyi Zenit Hotel, és a hozzá tartozó Helikon Taverna található, ami ma interaktív, modern bormúzeumként és kóstolótérként működik.

Remete a Szent György-hegyen

Van egy különös, omladozó kápolna a Szent-György hegy déli lejtőjén. Megközelíteni nem érdemes, mert nagyon rossz állapotban van, ezenkívül magántulajdonban van. Fura, kísérteties hangulata van a helynek, pedig semmi hátborzongató nem történt itt. Az Emmausnak nevezett kápolnát és a hozzá tartozó remetelakot egy fonyódi plébános, Ify Lajos építette az 1950-es években. A pap 1949 nyarán önként vonult vissza a családja régi Szent György-hegyi birtokára, ezt választotta a megalázó félreállítása helyett, ami Fonyódon várt volna rá. Korábban zsidókat bújtatott és nem titkolta, hogy nem ért egyet az akkor rendszerrel.

Csaknem két évtizedet élt itt visszavonultan. Harmóniumokat és órákat készített, időnként látogatókat is fogadott – ilyenkor felhúzott egy zászlót, hogy jelezze, nem zavarják a zarándokok. 1967-ben halt meg, és azóta a kápolna állapota folyamatosan romlik. Van, aki nem szívesen megy a helyiek közül a remetelaknak még a közelébe sem. Néhány éve egy Facebook-csoport is alakult a kápolna megmentéséért.

A Bakony akcióhőse

Maradjunk a Szent György-hegynél egy kicsit: a Tapolca és Kisapáti közötti úton, egy buszmegálló mellett található egy rom, amit Ürgelyuknak hívnak a helyiek. A 19. században ez a csárda volt Sobri Jóska, a bakonyi betyár egyik búvóhelye. Azon kívül, hogy helyi Robin Hoodként osztotta szét a gazdagokról rabolt zsákmányt a szegények között, Répa Rozival való románca az egyik leghíresebb történet a környéken.

Eötvös Károly írta meg a sztorit a Utazás a Balaton körül című könyvében. Egy nyári éjszakán, amit a szabadban kellett töltenie, maga Répa Rozi bátyja mesélte el neki a szerelmespár történetét. Eszerint Répa Rozi cselédként szolgált a közeli Diskay-malomban, de megszökött, mert kikezdett vele az egyik uraság rokona, ő pedig nem hagyta magát. Az Ürgelyuk tulajdonosa befogadta éjszakára, és éppen aznap jelent meg Sobri Jóska is az embereivel.

Akármilyen hihetetlen, semmi nem történt közöttük, a betyár viszont elküldte néhány emberét még aznap éjjel, hogy írassanak egy bocsánatkérő levelet a tiszteletlen rokonnal. A betyár reggel adta át a levelet a cselédlánynak, és egyből meg is kérte a kezét. Rozi igent mondott, pedig tudta, hogy a vőlegényét üldözik. Sobri Jóska a Billege csárdában szállásolta el a menyasszonyát. És ahogy mondta, gyakran eltűnt, soha nem tudták, látják-e egymást legközelebb.

Egyszer aztán hosszú időre nyoma veszett a betyárnak. Hiába várta Rozi, semmi hír nem jött felőle. A helyiek azt hallották, hogy Sobri Jóska valójában nem is betyár, hanem unatkozó nemes, aki visszatért a régi életéhez, és Pesten él. Két év múlva derült csak ki, hogy Sobri Jóska nem sokkal az utolsó találkozásuk után meghalt. Répa Rozi elindult, hogy megkeresse a sírját, és azóta senki nem hallott róla. Emlékét egy csárda őrizte Törekpusztán, Tapolca és Balatonederics között, Sobri Jóska nevét pedig egy élménypark viseli Kislődön.

Párbajok és válogatott káromkodások

Amikor nem harcoltak, a magyar és a török urak gyakran meglátogatták egymást a tihanyi réven. A hosszú téli napokat nemcsak közös italozással, hanem bajvívással is kitöltötték, gyakran rendeztek párbajokat a Balaton jegén. Az egyik monda szerint Tihany kapitánya, Pisky István és Ibrahim aga, aki a déli part közelében található Balatonendréd várában állomásozott, egy kőröshegyi lakodalomban vesztek össze valamin. Párbajra hívták egymást, és az volt a feltétel, hogy egy szál karddal fognak harcolni, amíg egymás vérét meg nem látják.

Pisky meg is jelent a kitűzött időpontban, az aga azonban távol maradt. El is terjesztette a magyar várkapitány, hogy az aga gyáva, és kicsúfolta. Utólag azonban kiderült, hogy az agának volt mentsége a távolmaradásra: azon a napon szült a felesége, és két ágyasa is.

Az aga pedig írt Pisky-nek egy ún. gyalázó levelet, – ami akkoriban kedvelt műfaj volt –, a török tiszt magyar nyelvtudása ugyanis már elég jó volt ahhoz, hogy válogatott káromkodásokkal és jelzőkkel illesse a tihanyi várkapitányt. A "kurta disznó" az enyhébb kifejezések közé tartozik a levélben, amit természetesen egy újabb párbaj követett. Mindketten megsebesültek, Pisky állítólag az egyik fülét, Ibrahim aga pedig az orrát vesztette el, de ennél tovább nem mentek, és folytatódott a barátságuk, mintha mi sem történt volna.

A másik híres kardforgató Gyulaffy László, Csobánc várának kapitánya, a veszprémi vár 1566-os ostromának hőse volt. Megkapta a "magyar Achilles" jelzőt, mert szinte verhetetlen volt bajvívásban. Egyik híres legyőzött ellenfele a közeli Hegyesd várának török parancsnoka, Bajazid vajda volt. Gyulaffy azonban nemcsak a törökökkel harcolt, a szigligeti vár kapitányával, Magyar Bálinttal is háborúzott, ha pedig nem kapta meg a zsoldot, fosztogatott. Csobánc várát végül a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc után robbantották fel a császári katonák. A várat Gyulakesziből lehet a legkönnyebben megközelíteni. Nincs túl jó állapotban, ezért a Csobánc Váráért Alapítvány évente kétszer vármentő hétvégéket tart, ahol bárki csatlakozhat a vár állapotának megőrzésén dolgozó csapat munkájához.

Mit tud a Rózsakő?

A Badacsony hegy egyik leghíresebb nevezetessége Szegedy Rózáról kapta a nevét. A legendával ellentétben nem az 1795-ös badacsonyi szüreten találkozott Kisfaludy Sándorral, de itt lett Eötvös Károly találó megfogalmazása szerint "szívének nem egyetlen, de örök szerelme". A költő 1796 tavaszán vallott szerelmet Rózának, de annak ellenére, hogy a vonzalom kölcsönös volt, a lány kikosarazta- hallott ugyanis a bécsi testőrségben szolgáló Kisfaludy szerelmi kalandjairól. Kisfaludy rövid, de látványos összeomlás után hatalmasat mulatott – összetört egy hegedűt is, megkérte egy másik lány kezét, majd elhatározta, hogy szerelmi bánatában a csatamezőn leli a halálát.

Négy év múlva tért haza, sértetlenül. Feleségül vette Szegedy Rózát, és 32 évig éltek boldogan.

Aki szeretné bejárni a történet helyszíneit, három nevezetességet mindenképp látogasson meg: a badacsonyi Kisfaludy-ház egyébként is kötelező látnivaló, Szegedy Róza egykori présházában pedig ma a Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza Irodalmi Emlékmúzeum működik. Nem lenne teljes a kirándulás a Rózsakő nélkül: a legenda szerint Kisfaludy Sándor és Róza sokat üldögéltek ezen a bazaltkövön. A helyiek el is nevezték Rózáról a képződményt. Ha egy szerelmespár háttal a Balatonnak a Rózsakőre ül, még abban az évben házasságot köt, legalábbis a babona szerint.