Különleges tanulmányútra vitt minket a Magyar Turizmus Zrt. Budapesten: a szokásos látnivalók helyett alulnézetből mutatták meg a fővárost. Izzadtunk a Gellért fürdő titkos föld alatti alagútjában, ámultunk a budafoki bányászlakásokon és végre a kőbányai pincerendszerbe is lejutottunk!

Gellért fürdő: ősforrás és vasúti sínek

Túránk első állomása a Gellért Gyógyfürdő 1918-ban megnyílt szecessziós épülete volt. Ezúttal azonban a pompás fürdőtér helyett az építészetileg sokkal kevésbé látványos, ám annál érdekesebb föld alatti világot jártuk be. Eljutottunk a Gellért ősforrásához, és a fürdő alatt húzódó alagútrendszerbe is lemehettünk.

A fürdőből egy kevesek által ismert úton ereszkedtünk le a Szent Gellért tér alatti világba. Egyre nagyobb melegben és párában, szűk, téglaboltozatos alagúton jutottunk le egészen a forrásig. A Gellért teret a rakpartok építésekor töltötték fel, így került a száz éve még a föld felett bugyogó kis tavacska a föld alá.

A Gellért ősforrását ma már nem hasznosítják, mivel az a Duna magas vízállásakor keveredik a folyó vizével. Erre egyébként a hatvanas években jöttek rá, amikor is észrevették, hogy a forrás vize gyanúsan követi a Duna vízállását – az ottjártunkkor éppen másfél méter mély tavacska körüli falakon pontosan látszanak a korábbi évek dunai árvizeinek nyomai.

De nem az ősforrás az egyetlen érdekesség a Gellért alatt. A fürdőt egy közel másfél kilométeres, vasúti sínnel rendelkező járat köti össze a Rác fürdővel, és az alagút leágazik a Rudas felé is. Zseniális turistalátványosság lehetne egy ilyen, híres budai fürdőket összekötő földalatti kisvasútból, de elnézve a lent uralkodó állapotokat, erre még néhány évet (évtizedet?) várni kell. Az alagútból nyíló termekben találhatók azok a források, amelyek ma a fürdőt táplálják. Illetve, a Szent Iván barlangot is innen érhetjük el, ami az itt található, karfiol formájú aragonit kőzet miatt különleges. No meg azért, mert egy olyan vaslétra található itt, mely a Sziklatemplom gyóntatófülkéjéhez vezetett egykor.

Aki kedvet kapott a fürdő alatti barangoláshoz, az előzetesen bejelentkezve, csoportosan látogathatja meg a helyet.

Barlanglakás muskátlis ablakkal Budafokon

A klasszikusan szőlőtermelő vidékként ismert Budafok (ekkoriban még Promontor) lakóinak a filoxéravész után a szőlő helyett más bevételi forrás után kellett nézniük. A környékbeliek ezért mészkőbányászattal kezdtek foglalkozni, ennek melléktermékeként jöttek létre a földbe mélyített barlanglakások: az 1800-as évek végén már hét-nyolcszáz ember élhetett a durva mészkőbe vájt lakásokban, udvaronként akár tíz-tizenkét fő is lakhatott együtt.

A természetes fény hiányát és az állandó 16-17 fokos klímát a lakhatás olcsósága ellensúlyozta - a munkásoknak így nem kellett albérletet fizetniük. Sőt, a rosszabb fekvésű barlangrészeket ők maguk is kiadhatták albérlőknek. Ezeket a barlanglakásokat később a szőlőműveléshez elszegődött zsellérek, végül a szegényebb gyári munkások használták. Egészen az 1960-as évek közepéig éltek ilyen, úgynevezett mélyudvaros kőházakban Budafokon.

Ezeket a különleges lakásokat ellenőrizhetetlenségük miatt betemették (mint később kiderült, sajnos többet veszélyes hulladékkal), így különösen nagy érték a Veréb utca 2-4. alatt megmaradt udvar, melynek lakásai pontosan úgy vannak berendezve, ahogyan a hatvanas években itt éltek az utolsó lakók és albérlőik. Azt, hogy mennyire lehetett nyomorúságos egy ilyen helyen élni, mindenki döntse el maga. Biztosan nem lehetett könnyű az élet, de egy napsütéses délutánon, a piros muskátlis ablakaival egyáltalán nem tűnt olyan szörnyűnek ez a hely, mint amilyennek a fenti sztori alapján elképzelné az ember.

A budafoki önkormányzat kezelésében lévő barlanglakás-múzeumot egy hihetetlenül lelkes és hatalmas tudású lokálpatrióta, Appel Péter mutatja be, bejelentkezni is nála kell a +36 20 447 83 33-as telefonszámon.

Pincerendszer és szellemvilla Kőbányán

Csapatunk estére ért a titokzatos kőbányai pincerendszer egyik bejáratához. Bár már jó pár éve látogatható bizonyos alkalmakkor a hatalmas pincerendszer, a túrákat övező óriási érdeklődés miatt eddig sosem sikerült lejutnunk. Így nagy izgalommal vártuk, mit rejt a föld mélye. Hát, óvóhelytől a filmforgatási helyszíneken és bringaversenyeknek otthont adó járatokon át a búvárközpontig jó sok mindent.

Az egykori mészkőbánya (az innen származó követ – a Budafokon bányászotthoz hasonlóan – a nagy fővárosi építkezésekhez, például a Parlamenthez és a Bazilikához használták) járatait a BudapestScenes vezetőjével, Somogyi Leventével jártuk végig. Tőle tudtuk meg, hogy a kibányászott mészkő helyén jött létre a ma is ismert, kiterjedt járatrendszer. A mészkőbánya végül az 1890-es években szűnt meg a sorozatos beomlások miatt.

A filoxéravész után Kőbányára költöző sörfőzdék vették birtokba az elhagyott járatokat sörtárolásához és a sör érleléséhez, amelynek az egyenletesen alacsony hőmérséklet kedvezőnek bizonyult. A II. világháború viharaiban óvóhely működött itt, a BudapestScenes túráján egy ilyet is tüzetesen végigjárhattunk. 1944 márciusától a sorozatos bombázások miatt a repülőgépgyártás is a felszín alatt folyt.

Manapság a Dreher Sörgyárak használja a pincerendszer egy részét, illetve filmes stábok és búvárok is szívesen látogatják a helyet. A Titán Búváriskola szervezésében lehet megismerni a vízzel elárasztott járatrendszert, haladó és kezdő búvároknak egyaránt izgalmas a merülés.

A túra a Dreher villában zárult, amely még azt is sértetlenül átvészelte, hogy beleköltöztették a csendőrség központját, a rendszerváltás utáni tulajdonosváltásokat viszont már nem. Ma romosan áll, de itt-ott egy kandalló, megmaradt stukkó vagy a konyha ételliftje emlékeztet az egykori pompára. Mivel Levente itt is bőven hagy időt az önálló felfedezésre, az elhagyatott épületek rajongói garantáltan imádni fogják ezt a programot.