Egyéves gyerekkel túrázni az őszi-téli szezonban igényel egy kis logisztikai gyakorolatot. Nyáron például az erdőben mi sem egyszerűbb, mint szoptatni egy kidőlt fatönkre ülve. De ha hidegebbre fordul az idő, ez már nem annyira poén, ahogy a sáros, nedves avar sem nyújtja azt az érzést, amit egy pelenkázóasztaltól elvár a civilizált ember. A hozzátáplálás sem gond nyáron, de ha már kint hideg van, külön termoszban kell langyosan tartani a babakaját, mert hiába a kedvence a nyúlcomb kakukkfüves pasztinákpürével, hidegen tuti nem fogja megenni, még a csodás panoráma kedvéért sem.

További dilemmák

És végül ott van az alvás és mozgásigény-paradoxon. Egy félévessel sokkal egyszerűbb órákon át menetelni akár előre kötött, akár háti hordozóval, időnként elalszik, időnként nézelődik, időnként bekapcsol az éhségközpontja, vagy más szükségletei, és nagyjából ezek a funkciók rotálnak a túra végéig. De az egyévesnek hiába magyarázzuk, hogy mekkora móka egy helyben döcögni egész délelőtt, és hogy jobbra a bükkös látható, följebb a tölgyes, és maradjon egy picit csöndben, különben elriasztjuk az őzet. Amikor ő az elmúlt hónapokban fejlesztett mozgásművészetét szeretné gyakorolni a terepen, legyen szó húzódzkodásról, mászásról, vagy totyogásról. Igen, kell az a bélelt kezeslábas, és majd elválik a sáros talajon, hogy tudja-e mindazt, amit a bababoltban állítottak róla.

További nehézség a szélsőséges időjárás - mint például a december eleji ónos eső - ami hetekre előre tervezhetetlenné teszi a kirándulást. A hó már kicsit egyszerűbb, arra lehet készülni. És még az is eldöntendő kérdés, hogy milyen hordozóval induljunk?

És elaludt: örök hála a hegyi levegőnek

A vázas háti hordozó a legpraktikusabb. Egyszerű használni, mert a földre téve is bele lehet ültetni a gyereket, szemben a puha, csatos, vagy mei tai hordozókkal. A pici viszonylag szabadon tud benne mozogni, manipulálni a kezével, útközben az ágakba kapaszkodni, leügyeskedni magáról a cipőjét, vagy más, kizárólag számára szórakoztató tevékenységet folytatni, de aludni is tud anélkül, hogy hátrabucskázna a feje, mi pedig alatta tudjuk tárolni a holmiját, és még esővédőt is adnak hozzá. Egyetlen hátránya, hogy már az önsúlya is érezhető, amit még egy körülbelül tíz kilós, ficergő gyerekkel és néhány más cuccal is kiegészítünk. Nálunk egyelőre a túrákra macerásabb mei tai vált be, amelyikben fixen rögzül a baba, meleg, puha, és könnyebb hozzá érzelmileg is kötődnie, de nehezebb a terepen fel és levenni. Később azonban biztos, hogy váltanunk kell.

Mi még az ősz végén indultunk a Magas-Mátrába, az utolsó pillanatban, hogy levelek voltak a fákon, de már elég hideg ahhoz, hogy csak rövid túrákban gondolkozzunk. Abban az időszakban még össze tudtunk futni az erdőben néhány műkedvelő gombásszal, akik májkrémes szendvicsükkel a kezükben gyűjtögették az ízletes tőkegombát. A Mátrában az a csoda is megtörtént, hogy lányunk, aki a babakocsiban alvást jó ideje szaboltálja, a Mátraházához tartozó erdőben, viszonylag egyenletes terepviszonyok közt végigaludt egy érkezés utáni, délutáni sétát. Örök hála a hegyi levegőnek.

Gyerekbarát wellness és szarvasragu

Mátraházán, a Residence Ózonban szálltunk meg, mert szempont a gyerekbarát wellness is. A kicsiknek még nem ajánlott a finn panoráma szauna, és a Kékestető felé merengő, kültéri jakuzzi is felnőtt műfaj, de az élménymedence nekik is móka, és csomó játék van a gyerekmedencében. Az ételkínálat sokoldalú, a válogatós gyerekeknek is kedvére tudnak tenni. Kislányunk a húsfélékért és zöldköretekért van oda, a narancsos kacsát, és a szarvasragut is szenvedélyesen falta, de bejött neki a rössre párolt brokkoli és répaköret is. A szálloda további, családos erősségei közé tartozik a Kékesre néző panorámás, fa játszótér.

Mátraháza jó kiindulópont a hegység belseje felé tartó túrákhoz. Mint azt láttuk is, a település szíve a 24-es számú főút menti, erdőszéli non stop lángosozó, a Tölgy vendéglővel szemben. Innen sokan indultak tovább túrafelszerelésben, miután a csúcsokig elegendő szénhidrátot elfogyasztották. A lángosos, és az amelletti falatozó tulajdonosa szívesen útba igazít mindenkit, merre induljon, hogyan menjen. Tulajdonképpen más specialitása nincs is a környéknek, leszámítva egy történelmi látnivalót, egy pagoda jellegű menedékházat, amiről a település a nevét kapta.

Mamut csontváz és emeletes labirintus

Mielőtt az 1014 méter magas hungarikum felé indulnánk, sorra vesszük, milyen látnivalók és programlehetőségek vannak Gyöngyöstől a csúcsig. Ebben egy helyi anyatárs volt a segítségünkre. Amúgy a Fő téri Tourinform irodában a gasztro programoktól a vezetett túrákig mindenféle lehetőséget bemutatnak.

A város legfontosabb, gyerekes látnivalójáról a Travelón már korábban részletesen is beszámoltunk . Az Orczy vadászkastélyban működő Mátra Múzeumban, a Mátraderecskéről származó, jégkorszaki mamut csontváz minden gyereket lenyűgöz. A kiállítás további tematikája, az ősmaradványok, az ásványkincsek, vagy a vadászat történetét bemutató tárlat a legkisebbeknek még nem annyira izgalmas.

Várhatóan nagyobb sikerünk lesz, ha kiállítás helyett a Mátrai móka játszóházat választjuk. Azon túl, hogy van egy kimondott babasarok, felszerelték a házat három szintes labirintussal, ugrálóvárral, trambulinnal, különféle vicces járművekkel, gyerekkonyhával, és masszázst is kínálnak.

Korcsolyapálya a templom árnyékában

A belvárost is érdemes útba ejteni a forralt boros advent után. A Fő téren ezen a télen is megnyitották a szokásos műjégpályát a Nagy Templomnál. Ezúttal nem a szobor köré építették a hatszáz négyzetméteres pályát, és még tanulószektort is elkülönítettek rajta. A környéken egyébként a legjobb, természetes jégpályát Mátrafüred és Mátraháza között találjuk, ha a Sástó vize befagy.

Ez Magyarország legmagasabban fekvő tava, amelynek környéke sokáig mocsaras, lápos vidék volt. Elsőként, a hatvanas években a tisztítását és világítását oldották meg, aztán a kempinget alakították ki, szemben egy kilátótoronnyal, legutóbb pedig a tó körüli utat hozták rendbe, ami így korcsolyázó idő híján babakocsival könnyen végigsétálható. Az ismereti tőke bővítésére pedig ott van a tó körüli tanösvény.

Mátrafüredről Sástóra át lehet gyalogolni, de ha kicsit bonyolítanánk a távon, akkor az Akadémia utca - Máriácska (innentől sárga kereszt) - Muzsla oldal - Rákóczi forrás - Sástó, vagy az Üdülősor utca - vízmű - Körtvélyes-Sástó útvonal ad egy kis lehetőséget bolyongani.

Ezt előre ki kell találni

A sétán túl akad még aktivitás az Északi-középhegységnek ebben a régiójában. A Mátravasút Pipis-hegyi megállójának közelében a Szabó méhészet fejleszti a gyerekek környezetismereti érzékenységét. Mivel alkalmanként van csak nyitva, előzetesen jelezni kell, ha útba ejtenénk. Jó időben a vezetővel együtt lehet kaptárt bontani, és a gyerekek méhviasz gyertyát is készíthetnek. Ide a legjobb csoporttal érkezni, úgy költséghatékonyabb.

A Gyöngyöstől induló Mátravasút a szezonon kívül csak karácsony és szilveszter között közlekedik Mátrafüred és Szalajkaház felé. Legközelebb sajnos csak márciusban, ahogyan azt az üzemeltető lapunknak elmondta.

Kimelegedni a mínuszokban

Ha nem is totyogóknak, de a nagyobb gyerekeknek szórakoztató lehet a Hegyi sportok bázisa is, a mátrafüredi buszvégállomásnál. Télen ki lehet próbálni az airboardot, a kutyaszánt, és van egy hightech stratégiai játék is, a tundra lézercsata, amivel jól le lehet vezetni a fővárosban felgyülemlett feszültséget. A kínálatból mi a segwayt próbáltuk ki, amivel az erdőben akár hóban is lehet kerekezni.

A hegység másik ismertebb sportközpontja az Oxigén Adrenalin Park, Sástó után, a 24-es főút mentén, a 11-es kilométerszelvénynél. Találunk itt mindenféle izgalmat, ami csak túráztatni tudja a szimpatikus idegrendszert. Élettanilag igen hasznos egy stresszes év után kiszabadulni az erdei kalandparkba, vagy felmászni a Canopynak nevezett alpesi csúszdára. Kipróbálhatjuk a bobpályát, a mászófalat és az íjászatot is. A gyerekeknek is létrehoztak egy külön kalandparkot százhúsz centis testmagasságig, a legkisebbeknek pedig ott a játszótér. Ottjártunkkor a park nyitva volt ugyan, de egy teremtett lelket nem láttunk hétköznap délelőtt. Szezonon kívül tehát nagy nyugalomban feszegethetjük a határainkat.

Tippek kényelmes túrázóknak

Galyatetőn még kevésbé kell számítanunk tömegre. A Mátraszentimréhez tartozó településrész egyetlen turistaközpontja az anno Nagyszállóként ismert, harmincas években épült hotel, ezenkívül van errefelé egy biatlon lőtér, és sífutó pályák. Egyetlen, árva, erdei hintát találtunk itt még, két, erősebb faágról lelógó lánccal, és ez meglehetősen thrillerbe illő hangulatot kölcsönzött a mezőnek.

Mátrai túraútvonalakat már korábban is ajánlottunk a Travelón. Például a Mátraháza - Kékestető - Sötét lápa nyerge - Gabi halála - Déli sípálya - Mátraháza körtúra gyerekkel talán nem a legkönnyebben teljesíthető, a maga tizennégy kilométeres hosszúsága miatt, bár nem nehéz terep. Ha Mátraházáról indulva a Kékestető a cél, akkor jó választás a kék jelzésen a Veronika rét érintésével felkaptatni a hegyre, vagy a Hidas-Honvédüdülő (innentől sárga jelzés) - Sombokor felé megközelíteni a csúcsot.

Ezt az útvonalat lehet kicsit cifrázni, ha a Sombokor aljától a Kőris mocsár (sárga kör) felé vesszük az irányt, majd következik a Pisztrángos tó (piros kereszt) - Nagy Forrás - Gabi halála (kék kereszt) - Sötét lápa, és végül Kékestető. Ez az útvonal hat és fél kilométer, de legalább megadja azt az élményt, hogy nem a kiépített autóút közelében haladunk. A Jávoros forrás (kék kereszt) felé csak emiatt nem érdemes menni, mert hallani fogjuk a közelben elrobogó turistabuszokat. A téli forgalom pedig még csak most kezdődik a síszezon indulásával. N ovember végén megjelent egy szerényebb hóréteg, de a december elég enyhe volt.

Túratervezővel

Amíg Mátraházától Kékestető majdnem egy köpésre van, addig Galyatető legalább hét kilométeres túrával érhető el. A Mátrahegy túraútvonal-tervezője a következő, kb. nyolc kilométeres útvonalat ajánlja első helyen: Mátraháza - Hidas- Vörösmarty-turistaház - Mátra-nyereg - Csór hegy - Vércverés - Nagylápafő - Nagylipót - Mogyorós orom - Martalóc erdészház - Galyatető.

Mátrában a várturizmus is egy elvonulási forma lehet. A kiindulópontunkhoz legközelebbi várrom a déli részen a Somor- és a Csatorna-patakok közötti Benevár romja, amely az 1240-es évek óta áll a bércen. Gyöngyöspata Várhegye is szép kirándulópont. A legismertebb mátrai vár kicsit távolabb, Sirokon található, két éve befejezték a felújítását és a maga 13. századi egyszerűségében át is adták.