A nyári szezont még mindig inkább Balatonon vagy a Velencei tó mellett töltjük, miközben hazánk második legnagyobb állóvize, a Tisza-tó és annak környéke valahogy méltatlanul háttérbe szorult. Persze amíg az előző két tó már több ezer éve itt van nekünk, addig utóbbi mindössze negyven éve. Akkoriban még szó sem volt vízben banánozós nyaralókról vagy part menti halászleves csárdákról, a vízügy egyetlen célja a víztározó feltöltésével mindössze annyi volt, hogy szabályozni lehessen a tiszai áradásokat és az Alföld vízellátását.

Aztán ahogy teltek az évek, egyre többen láttak fantáziát a falusi turizmusban, ezért az egykori kiskörei víztározó köré a kilencvenes években egyre több panzió, étterem és kemping épült. Ez az időszak volt az abádszalóki óriáscsúszdás strand aranykora, és ekkor küldtek talán a legtöbben képeslapot haza a templomtornyos, szomorúfüzes Tiszafüredről is.

Megáll az idő

Aztán valahogy mintha megállt volna az idő a Tisza-tónál. Legalábbis ez az érzésünk támadt, amikor augusztus végén arra jártunk, de mindez egyszerre volt szerethető és elgondolkodtató. Mert a tó menti települések szinte kivétel nélkül, megbízhatóan hozzák a maguk tájházas, templomos, olykor egy-egy látogatható kézműves műhely állomásait, a gyerekek pedig minden falu főutcája szélén egy-egy gólyafészkes villanypóznának örülhetnek. Izgalmat inkább a falvakat összekötő, nyomvályús, agyonstoppolt úthálózat kelt, ami arra mindenképp kiváló, hogy az embert kellően kiszakíthassa a maga rohanó világából.

Nekünk három napra sikerült kiszakadnunk belőle, a tiszafüredi Balneum hotelben szálltunk meg, ami négycsillagos hotelként, pont annyit nyújt, mint a kategóriájában hasonló társai. Finom falatokat kínál bőséges mennyiségben, kilencven centi széles gerinckímélő matracokat és gyönyörű naplementét néhány szoba teraszáról (a többi szobához napfelkelte jár).

A nyereg és a termál városa

Füreden két templom, kisebb parkok és régi parasztházak között sétálva is jól telik az idő, ha viszont valakinek egy kis helyi történelem hiányzik, annak ott van egyenesen hazánk legelső falumúzeuma. Kiss Pálról, a '48-as szabadságharc egyik honvéd tábornokáról nevezték el, akit bár Haynau halálra ítélt, Ferenc József császár felmentett, így életének utolsó nyugodt éveit füredi birtokán gazdákodással tölthette.

A múzeum jó néhány darabja mesél arról, hogy Füred hosszú évtizedekig fontos fazekas- és nyeregkészítő központja volt az országnak. Ezért helyi kerámiatárgyakat, jellegzetes füredi tálakat és olyan, az alföldi pásztorok által használt, fából készült, birkabőrrel borított "füredi nyerget" is őriznek, amelyeket nemcsak magyar, de porosz és lengyel huszárok is használtak lovaikon. Az állandó gyűjtemény mellett egész évben szinte havonta rendeznek újabb és újabb időszaki kiállításokat, ha tehát múzeumlátogatást is terveznének a füredi kirándulásukhoz, jó szívvel ajánljuk ezt a helyet.

Aztán a Poroszlóra vezető úton, ott a fürdő, amely nyáron főleg a strand és a szomszédságában lévő hangulatos kemping, ősztől tavaszig pedig a 38 C fokos fedett, és a kinti ülőpados termálmedencéje miatt népszerű. Azonban nemcsak a gőzőlgő, lazulós helyek, de most már a mászó, csúszó, adrenalinnövelő jelzővel eladható kalandpark sem hiányzik a Tisza-tavi fővárosból. Két éve ugyanis a tó árterére építettek egy hatalmas erdei kötélpályás Robin Kaland Sziget nevű izgalmat, a lombkorona szintjén pedig még egy olyan tanösvényt is kialakítottak, amely a tó élővilágának egyébként nehezen megközelíthető részét mutatja be.
Így aztán egy fifikásan összeállított, több generációt is kiszolgáló családi programnak nagyszerű menüje lehet a kalandpark utáni kollektív, termálfürdős áztatás.

A babák és a miniskanzen városa

Ha viszont egy kicsit tovább áll az ember, előfordulhat, hogy zavarba jön tanácstalansága miatt, mert nem tudja, mit nézzen, ha már egyszer arra vetette a jó szerencséje. Abádszalók például egyenesen olyan, mintha a főleg fiatalokra építő strandturizmusának elmúltával, megkönnyebbülten fújná ki magát, mint az a nyúzott nagymama, aki csak az éves nyaralásnál látja viszont unokáit, aztán ősztől tavaszig tartó regenerálódásba kezd, hogy újra képes legyen nekik lángost sütni és matracozni velük a következő nyáron is. Pedig maga a kisváros kedves, falusias hangulatú, és szívesen visszamennénk, ha tudnánk, miért érdemes ősztől tavaszig arra járni.

Persze a főút közelében van egy Babamúzeum és faluház, ahol 65 ország népviseletébe öltöztettek több mint 200 babát, gyakorlatilag Európa leggazdagabb viselet együttesét felsorakoztatva, de itt kalkuláljunk úgy az érkezéssel, hogy a nyitvatartási ideje bizony szűkös (keddtől vasárnapig mindössze 9-től délig tart nyitva). Ha sikerült időben érkeznünk a babákhoz, akkor utána, ha nem, akkor pedig helyette, menjünk át az Abádi Major tanyára, ahol egy helyes mini skanzen áll, a Tisza-menti települések falusi házainak kicsinyített másaival. A város határában már négy éve építi hagyományos alapanyagokból a Tóth-család, akik keze munkája mára igazi idegenforgalmi látványosság lett.

Poroszló biztos pont, csak legyen parkolóhely

A tavaly megnyílt Ökocentrum mindenesetre jót tett Poroszlónak, és az egész Tisza-tavi régiónak: bekapcsolta a területet az ország turisztikai vérkeringésébe. Ezeréves tölgyfák, műemlék-jellegű községháza, falusi vendégházak, halászcsárda és vele szemben a település attrakciója: a különös fehér tornyú Tisza-tavi Ökocentrum.

A parkolás egy kicsit körülményes, mert ha az ember Füredről érkezve nem talál helyet a főbejárat előtti parkolóban, annak a környező kis utcák portái sem fognak hagyni, ugyanis mindenhol kitették a megállni és várakozni tilos táblát. (Sokan nem veszik ezt észre, ezért a tábla ellenére odaparkolnak, a rendőrök pedig nagy szeretettel díjazzák ezt, amíg a család felfedezi a térség egy épületbe zárt flóráját és faunáját.) Ezért érdemes egy kicsit továbbhajtani a 33-as főúton, és a kettes számú bejárat táblát meglátva, egyből befordulni a jelzett utcába, ahol nyugodtan, kényelmesen, ingyenesen parkolhatunk.

A vizák vízbejutását egy lány modellezte le

A nyugis parkolóhely márpedig fontos, mert a közel egymillió liter össztérfogatú édesvízi akváriumot elnyelő ökoparkban, pláne, ha valaki gyerekkel érkezik, lazán el lehet tölteni egy egész napot. Érdemes az óránként induló csoportos vezetéshez bekapcsolódni, ahol a négyszintes főépület szinte minden egyes négyzetméteréről lehet valami izgalmasat hallani.
Minket Balogh Edit, a Tisza-tavi Ökocentrum Nonprofit Kft. igazgatóhelyettese vezetett körbe, aki azzal kezdte, hogy a speciálisan kialakított szinteknek jelentőségük van: ahogy megyünk egyre lejjebb a lépcsőkön, a Tisza vízének egyre mélyebben található élővilágát találjuk majd, pont úgy, mintha a tó mélyén sétálnánk. Bár az akvárium és a vízmennyiség óriási, Edit elmondta, ha véletlenül a medence falai kirobbannának, a vízszint legrosszabb esetben is csak térdig emelkedne.

A pinceszint, vagyis a víz legmélyebb pontján megtudjuk, hogy nyitás előtt a Bulgáriából érkező kétméteres vizákat egy közel velük azonos súlyú lány modellezte le, mert csak így tudták kiszámolni, hogy a nagy halak nagyjából.mennyi ideig bírják oxigén nélkül, amíg az őket szállító teherautótól az akváriumba kerülnek. Azt, hogy jól kalkuláltak, mutatja, hogy ma bő egy évvel később ezek a vizák még nagyobbra nőttek, és amikor egy vastag, torzításmentes üvegfalú alagúton haladunk át, ott úszkálnak a fejünk felett. Az egyébként növényevő vizák és az őket etető és élőhelyüket tisztogató búvárok között állítólag kezdetben még megvolt a tisztes távolságtartás, mára viszont akkora az összhang közöttük, hogy a vizák gyakran odaúsznak hozzájuk néhány simogató mozdulat idejére.

Csónaktúra 3D-ben majd még többen

Aztán, ha felmegyünk a hetedik emeletre, a kilátóteraszról lenézve kiderül, hogy az épület alakzata egy fel vagy leszálló hattyúra hasonlít, amelynek feje a lépcsőház, farktollazata a pihenőtér, és amit mi messziről valami kortárs művészeti stílusnak behódoló templomtoronynak néztünk. A 30 méter magas kilátótoronyból a teljes Tisza-tavat megcsodálhatjuk, de a földszinten is láthatjuk madártávlatból a tórendszer földre rajzolt térképét, amelyen kapcsológombok nyomogatásával tesztelhetjük, és apró ledek kivillanásával igazolják addig szerzett tudásunkat.

És akkor még nem beszéltünk az éjszakai erdőt és a hüllőket bemutató teremről, amelynek padlózata műgyantába kevert avar, azt az érzetet keltve, mintha az erdőben sétálnánk, és ahol fordított világítási programmal érik el, hogy láthassuk, amikor az unkák, a gőték és a szalamandrák vadászni indulnak. Aztán ott a 3D-s moziterem, ahol most már egész estés játékfilmeket is vetítenek, de a legnépszerűbb mégiscsak az a negyedórás természetfilm, amely egy teljes őszi napot mutat be napkeltétől napnyugtáig, és annak illúzióját kelti, mintha mi is ott ülnénk a csónakban, utat keresve a sűrű nádas dzsungelében.

Ezt az élményt még több dimenzióban is átélhetjük, az Ökocentrum mellett ugyanis van egy Vízi Sétány is, ahol a víz felett másfél kilométer hosszan egy deszkapallósoron juthatunk el madárvártákhoz és kilátóhelyekhez. Ide egy húsz személyes kishajóval visznek el minket néhány perc alatt, de ha vezető nélkül, önállóan szeretnénk felfedezni a Tisza-tó rejtelmeit, egy előre beprogramozott GPS-es csónaktúrán azt is megtehetjük: egy vagy többórás túrák közül választhatunk, érdeklődésünknek, időnknek és pénztárcánknak megfelelően. Aki viszont madárközeli élményekre is vágyik, az egy közel négyórás csónaktúrán is részt vehet, ahol a madárrezervátumba a folyóról egy keskeny csatorna vezet, miközben az utat a csónak felett összeboruló és bedőlt fák teszik kalandossá.

A főépület körüli hatalmas park a tórendszer madarait, kisállatait is felsorokoztatja, van kormorán- és vidratelep, dámszarvas-bemutató, kapott kifutót az aranysakál, az ékszer- és mocsári teknősök közül külön helye van a közel ötvenkilós Charlienak, és persze kecskesimogató sem hiányzik. A tutajos, kötélpályás csónakázó tó és rönkjátszótér mellett, tájházat és halász skanzent is kialakítottak.

Hello ősz, hello harcsapaprikás

A három nap végén arra jutottunk, hogy a Tisza-tó a maga 127 négyzetkilométerével ugyanolyan érdekes és izgalmas hely, mint a Balaton és a Velencei-tó, amelyek évek óta azért küzdenek, hogy ne érjen véget a szezon augusztus 20. után, ezért fesztiválokkal, túrákkal igyekeznek ősztől tavaszig a vízpartra csábítani a látogatókat. Mert a Tisza-tó a sok apró szigetével, holtágával, sekély vízű csatornáival elképesztően változatos mozaikos tájat formál, és ugyanilyen gazdag lehetőséget kínál akár csónakkal, akár gyalog, két keréken vagy lóháton bejárva a vidéket. Szinte minden négyzetméterén történik valami, tényleg csak észre kell vennünk.

Minket Poroszló meggyőzött, a Tisza-tavat talán innen indulva érdemes feltérképezni, majd az aznapi izgalmakat a főépülettel szemben található halászcsárdában levezetni, békebeli piros kockás abrosz mellett, akár egy sztrapacskás harcsapaprikással és néhány deci háziborral leöblítve. Utána pedig jöhet minden más, vörös naplemente, fátyol ködös vízpart és egy vastag pulóver. De azért, hello ősz, jó, hogy itt vagy újra.