Miközben a hétvégén dödöllét ettem és nemezkarkötőt csináltam, arra a kérdésre kerestem a választ, melyik lehet a legérdekesebb mesterség egy laikus számára. Engem pedig leginkább az foglalkoztatott, hogy a következő lépésnek a kosárfonásba vagy inkább a szalmakalap varrásba fogjak.

Főleg nagycsaládos látogatók voltak az eseményen, én az anyámmal és két unokaöcsémmel mentem. A 9 és 11 éves fiúk nem lelkesedtek be kellően a kürtőskalácstól sem, és a kosárfonás vagy körmönfonás kérdésre sem válaszoltak olyan harsányan, mint a körülöttük lévő srácok. A nyílt színpadon tartott gyerekelőadás kötötte le maximum őket egy ideig, és az élő méhek miatt még kellett vennünk nekik bálványfamézet is.

Anyám, aki múzeumi fotós volt, már jobban lelkesedett, mind a négy nap kiment, végig is fotózta az eseményeket. Amit a legérdekesebb bemutatónak szavazott meg, az a 70 éves széki néni, aki virágos viseleti ruhákat készített. A gyapjúból, ami a kiemelt téma volt, az ecsenyi sváb hagyományőrzők tutyijait, kötött papucsait találta érdekesnek, és a nádudvariak szőnyegeit, nemezelt anyagait szavazta meg a harmadik legigényesebbnek. A kiemelt kirgiz gyapjúművészek is épphogy csak lecsúsztak a dobogójáról, itt főleg a csíszövés érdekelte.

A kézműves termékek árait tekintve széles a skála: a legolcsóbb népművészeti cikkek egyike, a dióbélfigurák 700-tól, egy nemezelt baba 2000 forinttól kapható a vásáron, a minőségibb anyagok, például egy nemezelt mintájú selyemstóla már 16 ezer. Egy sima, kézzel gyártott cipő is 50 ezer, de egy struccbőr-cipő már 117 ezer forintba került.

Az NKA elnöke, L. Simon László az ünnep szombati sajtótájékoztatóján a népművészek támogatására buzdította a látogatókat, és tényleg egyre inkább erős lett az esemény vásárjellege. Kicsit zavaró, hogy közben a sör, kávé, kürtőskalács, dödölle a Sziget fesztivál magas árait közelíti, miközben még pár ezres belépőt is kell fizetni a négy napra (két felnőtt két gyerekkel 4500 forint).

Ahogy Emese barátnőm fogalmazott: "Régen őszintébb volt az egész: olcsón lehetett bejutni, nem volt annyi árus, és csak hallgathattuk a Besh oDrom-koncertet a földön ülve a palota hátsó traktusában." De minden fesztivállal ez történik, elég, ha az őszi vári borfesztiválra gondolunk. Nőnek a bérleti díjak, és ezt be kell hajtani az árakon. Egyelőre azonban itt még mindig hangsúlyosabb az UNESCO védte korondi tányér mint a töki pompos.