Tihany – Levendula Ház

A Levendula Ház Látogatóközpont minden korosztály számára élményt nyújtó módon mutatja be a Tihanyi-félszigetet: a vulkánok egykor dühöngő világát, s a később megszelídült táj harmóniáját, a tihanyi emberek és a természet évszázados együttélését, s ennek emblematikus kultúráját, a levendulatermesztést – írja a ház honlapja.

Látványos rövidfilmmel és interaktív kiállítással a Tihanyi-félsziget múltjáról és jelenéről, vulkánokkal, hévforrásokkal, virtuális és kézzel fogható érdekességekkel, levendula-lepárlóval várj a park a látogatókat, valamint játékokkal szolgál a labirintustól a levendulásig, a kilátótól a nádas élővilágát bemutató pallósorig.

Most hétvégén, június 22-én és 23-án pedig nem csak nézheti, de meg is kóstolhatja Tihanyban a levendulából készült finomságokat lekvártól egészen a levendula teáig.

Tapolcai Tavasbarlang

A Tapolcai-tavasbarlangot 1903-ban fedezték fel kútásás közben, amelyet tíz évvel később a látogatók számára is megnyitottak, így hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, és az idegenforgalom céljára is használt barlang – olvashatjuk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapján.

A tavasbarlang vízutánpótlása két úton történik, ami egymással keveredve alakította ki a járatokat, amely a mára már nagyrészt száraz Kórház-barlang felől, északi irányból áramlik lassan a Malom-tó forrásai felé. A számos forrásszájon - a jégkorszakok óta - feltörő víz összefolyva a Tapolca-patakot táplálja. Az 1800-as évek végén medrét a felső szakaszon duzzasztással szélesítették ki. Így jött létre maga a Malom-tó, és a duzzasztás következtében csónakázhatóvá vált a tavasbarlang.

A Tapolcai-tavasbarlang egyike volt hazánk azon alig kéttucat barlangjának, melyeket a barlangok általános védettségének kimondása előtt, már 1942-ben - hazánkban másodikként - védelem alá helyeztek. 1982. óta fokozottan védett; kiemelt védelmi státuszát geológiai, genetikai, morfológiai, hidrológiai és biológiai értékei, valamint kiterjedése indokolja.

Salföldi major

Salföld a Káli-medence Balaton felé nyíló kapujában a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében helyezkedik el, jelentős geológiai, botanikai és népi építészeti emlékkel. A Nemzeti Park Igazgatóság a falu határában alakította ki a Majort, ahol őshonos magyar háziállatfajtákat, (rackajuhot, bivalyt, szürkemarhát, baromfit, pásztorkutyákat) és lovakat mutat be.

A bemutatóhely ad otthont a Regényes Park című fotókiállításnak is, ahol a XX. század elején készült tájképfotók mellé 2000-ben Molnár László fotóművész készített képeket. A fotópárok jól tükrözik a XX. században lezajlott változásokat a Balaton-felvidék regényének lapjain. A Major fűszer- és gyógynövénykertje illatos élményeket kínál a látogatóknak. A gépkiállítás az elmúlt idők mezőgazdasági eszközeit sorakoztatja fel.

A látogatókat ajándékbolt, büfé és játszótér is várja, valamint lehetőség nyílik lovasbemutató megtekintésére, pónilovaglásra, tereplovaglásra és lovaskocsitúrára.

Kápolnapuszta - Bivalyrezervátum

A kápolnapusztai Bivalyrezervátum a hazánkban őshonosnak számító bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében fontos szerepet játszik, s egyben a faj bemutatásának népszerű központja, mivel az állomány szelídsége közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé a látogatókkal.

A rezervátumban a Kis-Balaton élővilágát bemutató kiállítást, bivalytörténeti bemutatót és sétautat lehet bejárni játékos elemekkel, pihenőhelyekkel és kilátópontokkal, ahonnan távcsőből kémlelheti a tájat a látogató. A fogadóépületben lehetőség van kiadványok, ajándéktárgyak megvásárlására, illetve frissítők fogyasztására.

Morzsa kutya, a Bivalyrezervátum barátságos házőrzője, mint egy kedves „idegenvezető", szívesen vezeti körbe a vendégeket a bemutatóhelyen, valamint állatsimogató várja a látogatókat minden nap, amelyre a rezervátumi belép éppúgy érvényes.

Balatonederics - Csodabogyós-barlang

Balatonederics közelében, a Keszthelyi-hegység keleti peremén nyílik a fokozottan védett Csodabogyós-barlang, melyről nemrég írtunk. Magyarország tizedik, a Dunántúlnak pedig hatodik leghosszabb barlangja.

A 393 méteres tengerszint feletti magasságban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területén nyíló barlang a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta nevét, amelynek itt találjuk északi elterjedési határát.

A barlang jelenleg ismert járatainak hossza összesen 5200 m, mélysége -121 m. Járatai elsősorban tektonikus mozgások során jöttek létre, így túlnyomórészt hasadékfolyosók, termek és aknák jellemzik. Egyes – az itt ismertetett túrák által is érintett – szakaszokon (Függőkert, Meseország stb.) dunántúli viszonylatban igen sok és változatos képződményt találunk. Óriási, látványos hasadékai mintegy természetes geológiai szelvényként mutatják be a barlangot magába foglaló felső-triász Edericsi Mészkő Formáció rétegeit.

Méreteiből, látványos formakincséből és viszonylag könnyen járható jellegéből adódóan kiválóan alkalmas a „tanbarlang" szerepre, azaz a barlangjárás, barlangkutatás technikájának, gyakorlatának elsajátítására, valamint a tektonikus folyamatok és a különböző képződmények bemutatására – tájékoztat a barlang honlapja.