„A Budapest100 lényege, hogy ezen a hétvégén nem kizárólag a jó karban lévő épületekbe vagy a műemlékekbe látogathat el a közönség. A program épp annyira szól a valamikori Budapestről, mint a mairól, a gyakran elhanyagolt, a felismerhetetlenségig szétszabdalt házakról. A Budapest100 közös gondolkodást kezdeményez a megújulásról, összetartó lakóközösségek születését ösztönzi. A szervezők küldetésüknek tekintik, hogy felhívják a figyelmet a körülöttünk lévő építészeti és épített környezeti értékekre, és egy civil városi ünnep létrehozásával mérsékeljék a társadalmi elszigeteltséget" – olvasható a kezdeményezés honlapján.

Ha valahol, a Teleki tér 1-2. alatt biztosan kiderül minden látogató számára, hogy a fenti célkitűzések nem csupán üres lózungok, a program tényleg közelebb hozza egymáshoz a házak lakóit. Az egykori zsibvásár tér szélén álló, többségében zsidó kereskedők által lakott ház ötödik emeleten Csizmadia Gabriella, és tüneményes édesanyja fogadott minket lakásukban. Ők fogják össze a lakóközösséget, a Budapest100 programmal kapcsolatban, de a hétköznapokon is számíthatnak rájuk az itt lakók.

A barátságos és tágas lakásban tartott háztörténeti gyorstalpaló – az 1913-as átadástól egészen 1944-ig a félemeleten zsidó imaház működött, majd egy ideig pártközpont is volt itt, később 54 lakást alakítottak ki, az eredeti épületet pedig úgy kell elképzelnünk két kapuval, mint a Gozsdu-udvart kicsiben – után a behavazott tetőre vezetett utunk. A minket fogadók kedvessége mellett az itt elénk táruló kilátás a háznézés csúcspontja. Aki ide ellátogat a hétvégén, mindenképpen vegyen részt a házat a légópincétől a tetőig vezető sétán, érdemes!