Libamájas, narancsos-céklás vagy éppen levendulás süteményt is kóstolhattak a résztvevők az idei Macaron napon. A kétezer forintos belépő ellenére komoly tömeg gyűlt össze március 20-án az Akváriumban.
Sosem értettük az olyan gasztronómiai vásárokat, sör-, bor-, pálinkafesztiválokat, ahol azért kell belépőt fizetni, hogy az ember odabent tovább folytathassa a költést. Látszólag egyedül vagyunk az értetlenségünkkel: az Akvárium klub dugig volt a szerda délután megrendezett Macaron napon. Még az elővételben 1500, a helyszínen 2000 forintos belépőjegy ellenére is.
A belépő mellé egyébként két macaron is járt, de jobb lett volna, ha nem adnak semmit. Ugyanis, ha az a citromos, fogfájdítóan édes, gumicukorra emlékeztető ízű furcsaság lett volna életünk első macaronja, valószínűleg az utolsó is marad. Ám amint ezen sikerült túllennünk, olyan különlegességekkel találtuk szembe magunkat, mint a sajttortás, narancsos-céklás, bazsalikomos-epres, feketeribizlis-kéksajtos, sós-karamellás, levendulás, vagy éppen libamájas macaron.
Ez utóbbit a Gundel standjánál kóstoltuk, és bár nem zártuk örökre a szívünkbe, be kell hogy valljuk, sokkal rosszabbra számítottunk. A kedvencünk végül a Sofitel étterme, a Paris Budapest Restaurant rumos-ananászos-vaníliás macaronja lett. Pont úgy roppant, mint ahogyan a nagykönyvben meg van írva, a belseje pedig gyakorlatilag elolvadt az ember szájában.
A Paris Budapest standjánál egyébként azt is megtudtuk, hogy a látogatók bár lelkesek, nem éppen bevállalósak: sokkal népszerűbbek a klasszikus ízek, mint az ínyencségek. "Az emberek megijednek a rózsavizes, vagy a sós-karamellás macaron hallatán. A legextrémebb, amit sokan meg mertek ma kóstolni, az az After Eight volt" – mondta el a Travelónak az egyik árusító hölgy.
A macaron egyébként eredetileg olasz származású, a történetét tekintve a különböző források eltérnek, de általában megegyeznek abban, hogy Velence környékén kezdték el készíteni a 14-15. században. Akkor maccarone néven még nem ezt a desszertet értették, hanem bármilyen apró édességet, ami tojásfehérjéből és darált mandulából, vagy más olajos magból készült. Később kikerült Olaszországból – elsősorban az olasz zsidókon, ill. a Karmelita nővéreken keresztül – , és nemzetközi karrierbe kezdett, amely leginkább a francia cukrászdákban teljesedett ki.
Maga a rendezvény egyébként kifejezetten profi volt – a tavalyi brutális tumultushoz képest mindenképp. Bár az Akváriumban sem volt elhanyagolható méretű a főként trendi fiatalokból, kisgyerekes családokból és celebekből álló tömeg, mégis sokkal barátságosabb volt a nagyobb helyszínen megrendezett esemény. Pláne, hogy a kuponos fizetés bevezetésével gördülékenyebbé tették a vásárlási folyamatot.
Így ugyan azt nem mondanánk, hogy kényelmesen el lehetett volna férni, de legalább a standok körül nem volt akkora tömörülés, mint tavaly. Úgy tűnt, a macaronok mennyiségével is jobban felkészültek a kiállítók. Míg tavaly este 6-7 körül az jutott, ami maradt, most bőven volt választék. Az általunk megkérdezett pultok átlagosan 1500-2000 süteménnyel készültek az eseményre.
A macaronok mellett bubble tea, borospult, parfümök és bizsuk is voltak, de egyértelműen a 300 forintos egységáron kapható kis színes sütik vitték a prímet. A macaron tehát még mindig divatos, és válság ide vagy oda, meglepően komoly tömegeket mozgat meg két, darált mandulából és tojáshabból gyártott, ételfestéktől tarkálló, összetapasztott korong.