A Szigetet sosem hagyná ki, ahogy a reggeli kávézást sem az erkélyéről. Szereti a fürdőket és kedvenc helye a Szimpla. Hogy ki az? A fröccs és a Hajógyári sziget nevét tökéletes magyarsággal kiejtő, Clevelandből a Margit körútra települt Mike, azaz Misi. Ő mondja el egy Budapestről szóló imázsvideóban a külföldi turistáknak, hogy a Thank you is [köszönöm], és hogy ez az egyik legizgalmasabb város, ahol valaha élt.
Tölts el itt pár napot, és nem hogy elsőre beleszeretsz, de örökké itt akarsz majd maradni - írja a Thank you is köszönöm címmel megjelent imázsvideó ajánlója Budapestről. Nem megrendelésre készült, nem milliókból, egyszerűen csak azért, mert még ilyen nem volt. Romkocsmás, fürdős, fesztiválos, fröccsös, külföldi fiatalokat megszólító. Az egy hónapja egy videómegosztó oldalra felkerült imázsfilmet eddig több mint kétszázezren látták, és ahogy az alatta olvasható kommentek mutatják, sokaknak van véleménye róla.
Thank you is köszönöm
A hatperces filmben egy Budapesten élő, magyar származású amerikai srác mutatja be, miért ez az egyik legfantasztikusabb város, ahol valaha is élt. Mike ezért bringára pattan a Margit-hídon, elteker az Erzsébet téri pokrócos piknikes csomópontig, fotózkodik a Hősök terén, és megmártózik a külföldiek által csak nagy sárga fürdőként aposztrofált Széchenyi fürdőben is.
Mindeközben útba ejti a Kazinczy utcát, betér egyik kedvenc helyére a Szimplába (a nap során több romkocsmát is érint), a Batthyányi téren megemlíti a sztorit, amikor még '86-ban a nálunk koncertező Freddie Mercurynak annyira megtetszett az országházunk, hogy egyenesen meg akarta azt venni, és persze képek villanak be a nemzetközi fesztiválhangulatáról ismert Hajógyári szigetről is. Aztán jön tánc, zene, fröccs együtt, és külön minden mennyiségben, míg eljut a Margit-szigetre, ahol elhangzik, hogy B betűvel kezdődő város lévén, ugyanúgy érdemes Budapestre ellátogatni, mint Bernbe, Berlinbe vagy Barcelonába. Mert Mike egyik, a filmben szereplő barátnője már tapasztalta, hogy a B-betűvel kezdődő városok mindig izgalmasak.
Sőt, csak hogy az imázsfilmekből cinikusan hiányolt "nyócker" se maradjon ki a mustrából, ezúttal még abból is kap ízelítőt a néző, igaz annak trendibb arcát mutatva: Mike a Corvintetőn napfelkeltével a háta mögött fejezi be városnéző túráját.
Mike is Misi Clevelandből
Persze lehetne sorolni, hogy még számtalan más gyönyörű helye, érdekes épülete és külön történelme van a város minden egyes részének, de tény, hogy ez is mind Budapest. Ha túl akarnánk romantizálni a történetet, még azt is mondhatnánk, hogy ez a fiatalok Budapestje. De inkább azt mondjuk, amit Mike is tapasztal, hogy a nálunk megforduló húszas, harmincas éveiben járó turisták által izgalmasnak tartott helyek valahogy négyzetméterre pontosan ezek.
És ezek szerint ezeknek a helyeknek is köze van ahhoz, amikor aztán egy rövid tanulmányútból vagy néhány napos turistalét után, végül Magyarországon ragad egy külföldi. Mike-kal legalábbis ez történt.
A film főszereplője Michael Globits (vagy Globits Misi) például Clevelandben született, néhány évvel ezelőtt érkezett a magyar gyökereit feltérképezni egyetlen hónapra, aztán annyira beleszeretett a fővárosba, hogy azonnal le is telepedett a budai Margit körút közelében. Egy munkája kapcsán került véletlen kapcsolatba a film rendezőjével, Ruszthi Zsolttal, aki egész egyszerűen csak egy olyan kisfilmet akart a fővárosról készíteni, amely nem a golyóstoll-Rubik kocka-Bartók Béla vonallal igyekszik Magyarországra csábítani a turistákat, hanem olyan helyekkel, amelyek valóban izgalmasak, és mágnesként vonzzák a fiatalokat. Egyelőre csak fővárosi izgalmakkal.
Pedig egész Magyarország is lehetne
Mert ahogy az a főváros-centrikus imázsfilmeknél lenni szokott, ilyenkor kerül elő, és tulajdonképpen joggal, a 'már megint csak Budapest, és a vidéki nagyvárosokkal mi van?!' kérdése is, amelyre persze van válasz, egészen életszerű indokkal. Ugrin Julianna, a film producere azt mondja, hogy az Éclipse Film csapata ezt az image filmet tulajdonképpen egy pilot-nak szánja, amolyan bemutatkozásnak:
"Nyitottak vagyunk vidéki városokról vagy az egész országról is készíteni hasonlót, amennyiben ennek komoly támogatója, megrendelője lehet. Neves szakemberek dolgoztak ebben a filmben is, Vízkelety Márton operatőr, Csáki László - animáció, a zenét pedig a Zagar adta - nekik ez egy befektetés volt, de ingyen senkitől sem várhatjuk a folytatást." A hat perces imázsfilmet ugyanis súlyos milliók helyett, saját, nagyon szolid büdzséből, céges adományokból (az utómunkálatokat a Sziget is megtámogatta), de sokkal inkább önszorgalomból és lelkesedésből forgatták le. A legközelebbi terveik szerint pedig más-más itt élő külföldi fiatallal szeretnék bemutatni a fővárost, úgy ahogyan azt ők látják és amiért szeretik, az angol mellett pedig már francia és olasz nyelven is.
Hogy mennyire láttatja a fővárost pozitív szemüvegen át ez a film, mindenki eldönti maga, de azért fejben pörgesse le azt is, hogy kedvenc városának kedvenc helyeiről milyen fiktív imázsfilmbe illő képek élnek saját emlékezetében. Egy húszas évei végén járó amerikai fiatalnak például ilyenek. Ezért aztán talán azon sincs mit vitatkozni, hogy ma miért adható el egy külföldi fiatalnak hamarabb a Sziget fesztivál, vagy a főváros teljes romkocsma-hálózata, mint egy Matyó-hímzett dohányzóasztal terítő.
Mi mindenesetre drukkolunk azért, hogy ezt a néhány filmes fiatalt is megtalálják a támogatók, hogy lássanak fantáziát az ország más részeinek bemutatásában is, netán más korosztályban is. És bár Budapesten "örökké" élni, vagy néhány nap alatt körbeszórakozni a várost nyilvánvalóan nem ugyanaz, mi várjuk folytatást.