Szeretem az olyan hazai célpontokat, ahol, ha kedvem tartja, egész nap a fürdőben, szaunákban, masszázsokon, vagy a szobámban pihenhetek. De ha meguntam a semmittevést, és a fehér fürdőköntöst utcai ruházatra cserélem, nem üdülőtelep külsőn találom magam, hanem szórakoztató programokon vehetek részt. Mórahalom ilyen. Bár az elmúlt hétvégéig még a létezéséről sem tudtam ennek a kis homokhátsági városkának, kifejezetten megszerettem az itt töltött két nap alatt. Van egy 1964 óta üzemelő gyógyfürdője, bivalyrezervátuma, lovascentruma, tanösvényei, rengeteg köztéri szobra és takaros házai. No meg egy kicsit ugyan tájidegen, de kellemes wellness szállodája, ami Colosseum Hotel névre hallgat.

Hatalmas szobák, óriási erkéllyel

És nemcsak a neve ez a 82 szobás, másfél éve átadott négycsillagos hotelnek, az alakja is a római amfiteátrumot idézi. Így a hatezer fős kisvárosba érkezéskor először a város közepén terpeszkedő narancsszín Colosseum látványának, és annak a ténynek a disszonanciáján kellett túllendülnöm, hogy éppen egy lovaskocsin ülök. Még az előtérben is fájt kicsit az anno a Szeged környéki tanyavilág központjának számító Mórahalom kisvárosiasságának, és a szálloda túldíszített, eklektikus enteriőrjének az éles ellentéte, de idővel ez szokható. Főleg, hogy a szobák sem térnek el stílusukban a szálloda többi terétől, így legalább a hotel maga egységes, ha már a környezetétől ennyire elüt. A szobám egyébként tágas volt, a hozzá tartozó erkély pedig egyenesen óriási, szép teraszbútorokkal kisasztaltól napozóágyig. És tényleg akkora, hogy akár ott is megrendezhettük volna az esti partit pálinkakóstolással, nem lettünk volna szűkösen.

A szoba berendezése egyébként elegáns volt, némi barokkos beütéssel, sötét, illetve világosabb krémszínekkel, méretes ággyal, szatén ágytakaróval, sok párnával, az ágy végében két szófával. Jutott bőven hely a dolgozósaroknak is, a tévé pedig multimédia csatlakozós volt, aminek külön örültem, mert így a pendrive-on magammal hozott zenéimmel és sorozatepizódjaimmal kapcsolódhattam ki a fárasztó nap után. A hatalmas szobához és az óriási teraszhoz nagy fürdőszoba dukált, akkora üvegfalú zuhanyzóval, hogy oda akár négyen-öten is kellemesen befértek volna, ha elfajul a teraszon a buli. A bekészítések között fogkefe is volt, amivel még eddig nem találkoztam, nagyon kedves gesztus feledékenyek számára. Összességében nagyon kellemes szobát kaptam, és bár a berendezés nem az én ízlésem szerinti, tudom, hogy van, aki pont erre a buja díszítettségre, és erre a hangulatra vágyik. A hotel honlapjának átböngészése után kiderült, hogy vannak egy fokkal visszafogottabb szobák is, minimalizmus-rajongóknak inkább azokat ajánljuk.

Pihenés a szálloda fürdőrészlegén, kalandok a gyógyfürdőben

A wellness részleg egyébként már a visszafogottabb hangulatot hozza, egyik oldalon üvegfallal, a finom bonbonokkal és süteményekkel kényeztető kávézó felé, másik oldalon kilátással a még mindig gyönyörűen zöldellő kertre. Innen juthatunk ki a külső medencékhez, és sétálhatunk át a Szent Erzsébet Gyógyfürdőbe is, ahová szállóvendégként természetesen ingyenes a belépés. De maradjunk még egy kicsit a hotel wellness-kínálatánál: jakuzzit, élménymedencéket, Kneipp-taposót és egy koktél-medencét találunk itt, ahonnan ki sem kell szállni, ha megszomjaznánk, a vízben lévő bárszékeken szürcsölhetjük a kiválasztott italt. De van egy bensőséges hangulatú kis szauna sziget is, gőz-, infra-, és finn szaunákkal, merülő medencével és élményzuhanyokkal. A finn szaunában kicsit furcsának hatottak az igen hangosan szóló Norah Jones-dalok, de biztos van akinek ez kell az ellazuláshoz, és nem a teljes csend. A medencetér és a szaunák között található két kezelőszoba is, ahol a különféle masszázsokat végzik. Egy félórás, frissítő masszázst ki is próbáltam, és meg kell, hogy mondjam, ilyen jól régen gyúrták át az elgémberedett tagjaimat. Az is lehet, hogy még soha. Hatalmas köszönet érte.

A hotel fürdőrészlegét elhagyva odakint egy élményzuhanyokkal megpakolt, gyógyvizes, teaszínű, kellemesen meleg medence várt. A hatvanas évek óta működő, az ezredforduló után jelentős fejlesztéseken átesett Szent Erzsébet Gyógyfürdő parkjában ezen kívül találunk még élménymedencét csúszdával, és egy 33 méteres úszómedencét is. A nemrégiben felújított belső terekben pedig gyermekfürdőt találunk csúszdákkal, kaland- és élménymedencékkel, bébipancsolóval, a gyógyfürdő kezelő-részlegét, valamint a Szaunavilágot. Ez utóbbiban egy szeánszon is részt vettem. Sajnos nincs összehasonlítási alapom, mert eddig nem éreztem nagy vonzalmat az iránt, hogy a kilencven fokban törölközővel legyezzenek, miközben citrommal kenegetem magam. Most azonban kipróbáltam, és nagyon kellemes volt, ahogyan a szaunamester a meleg levegővel legyezgetett, így már szívesen részt vennék ilyesmin máskor is. Az, hogy a gyógyfürdő és a szálloda külön épületben helyezkednek el, ne vegye kedvét senkinek, télire megoldják az összeköttetést.

A fürdőzések és kezelések után jól esik a hasunkat is kényeztetni. A szálloda házias konyhájú éttermében érdemes kipróbálni a helyi sajtokat, mennyeiek! A sajtok után egy tésztabatyus halászlére is beneveztem, ami nekem túl zsíros volt, de az asztaltársaim ódákat zengtek róla. Reggelire és vacsorára is svédasztalról válogathatunk egyébként, a kínálat pedig bőséges. Indíthatjuk a napot tejbegrízzel, de lecsóval, sült debrecenivel vagy hagymás rántottával és friss ropogós kenyérrel is, ki-ki vérmérséklete szerint. Vacsorára pedig grillezett sajtot párolt zöldséggel éppúgy ehetünk, mint vörösboros marhapörköltet galuskával.

Bivalyok, lovak és temérdek paprika

Ha valaki megunná a meglehetősen passzív pihenést, fedezze fel a környéket, ahogyan én is tettem. A szállodában óránként 500 forintért bérelhetnek kerékpárt, és bejárhatják vele a környéken futó 44 kilométer hosszú kerékpárutat, nagy szintkülönbségektől nem kell tartani. Kanyarodjanak be a szállodától 5 kilométerre található Nagyszéksóstói Bivalyrezervátumba, hogy megismerkedjenek ezekkel a hatalmas és jámbor állatokkal. A 2008-ban uniós forrásból létrehozott, több mint száz hektáros rezervátumban ma 45 nőstény bivaly és egy tenyészbika él, valamint most már hetven kisbivaly is. A rezervátum területének nagy részét egy sekély, szikes tó teszi ki. Ez tavasszal megtelik vízzel, felszínén tavirózsák pompáznak. Júniustól novemberig viszont kiszárad, így nekem nem volt szerencsém, csak a száraz medret tudtam megnézni. A tónál található egy kilátó is, és több tanösvényen is végigkirándulhatnak, ha ehhez van kedvük. Az út során nemcsak bivalyokkal fognak találkozni, a madárvilág is gazdag erre.

Ha két kerék helyett inkább lóra pattannának, a mórahalmi lovasparkban erre is mód nyílik, akár télen is, az új, fedett gyakorlópályának köszönhetően. De az alföldi pusztában túralovaglásra is indulhatnak a bátrabbak ötezer forintért, és horgászni, vagy akár vadászni is lehet a környéken. Sőt, a néhány kilométerre fekvő Röszkén található az Alföld egyetlen golfpályája. Ugyanitt érdekes program a Paprika Park meglátogatása is, ahol, ha ősszel érkezünk, száradó paprikahalmok fogadnak már az udvaron. Az itt található múzeumban megismerhetjük a fűszerpaprika származását, hagyományos és modern feldolgozását, felhasználását, sőt, egy működő fűszerpaprika szárító-, őrlő- és csomagolóüzem is megtekinthető.