„Ezt a környéket azért nem ismerik a budapestiek, mert ilyen távolságra pont nem járnak kirándulni" – elmélkedett egyik útitársam egy igen korai órán Székesfehérvár felé suhanva egy újságírókkal jól megpakolt buszon. Teljesen igazat kell hogy adjak neki: az emberek többsége legtöbbször a város helyett csak a Székesfehérvárt jelző táblát látja a Balaton felé igyekezve. Én is számtalanszor haladtam már át itt vidéki rokonokhoz vagy fesztiválokra tartva. A Székesfehérváron töltött délelőtt folyamán azonban kiderült, hogy nagyon rosszul tettem, hogy csak az itt átvezető utakkal és a várost elkerülő körgyűrűvel ápoltam közelebbi viszonyt. A kedves óvároson, és a benne található klassz múzeumokon és fürdőn át vezetett túra a város egy egészen más arcát ismertette meg velem.

A buszról lekászálódva, a Várkörúton bandukolva, egy középkori jellegű asszonyka penderült csoportunk elé, aki nagy lelkesen a középkori romkert felé terelt minket. Itt a Szabad Színház társulata egy történelmi gyorstalpalót tartott a Bécsi Képes Krónika alapján, igen alternatívan ábrázolva az egyes szereplőket. Innen doboló rockpapok – nem mi találtuk ki, a középkori asszonyka mondta – kíséretével a Szent István bazilikájának romjai felé vettük az irányt, ahol bábjátékkal mutatták be a Szent Korona sorsát.

Nekem egy picit furcsának hatott az utcaszínház stílusa, de gyermeklelkű fotósunk nagyon élvezte – ebben biztosan szerepet játszott, hogy még a koronát is a fejére vehette. Tehát az aprónép, és az ilyesmire fogékony felnőttek is jól fognak szórakozni az Élő-Képes Krónikán, amiből ezt a kis ízelítőt kaptuk. A programot a nyár folyamán az augusztusi Történelmi Kavalkád részeként pénteken délutánonként, illetve szombaton és vasárnap 11 és 17 órakor lehet majd megtekinteni A teljes műsor egy óra hosszú, az egyes helyszínek körülbelül 200 méterre találhatóak egymástól, a részvétel pedig ingyenes. Akinek ez sem lenne elég, a fehérvári Patikamúzeumban hasonló stílusban Lázár Ervin Csodapatikáját is elő szokta adni a társulat.

Ezt követően a felújított Hiemer-házat fedeztük fel, ahol idén májusban nyílt meg a Hetedhét Játékmúzeum. Itt Moskovszky Éva és édesanyja gyűjteményét néztük meg, 18-19. század mindennapi életét bemutató bájos babaszobákkal, terepasztallal és más játékokkal. Persze a fő attrakció az a hetven babaszoba, ahol a bútorok többsége nem is játéknak, hanem mesterremeknek, vagy valódi bútorok kicsinyített másának készült. De van itt a Monarchia idejéből származó, egészen mini bonbonos tál, és Ady Csinszkája által dedikált minikönyv is. A kiállítás szimpatikus vonása, hogy egyrészt interaktív próbál lenni a tárlók alól kihúzható fiókokkal, amik játékokat, feladatokat rejtenek. Másrészt pedig, hogy a babaházakat a gyerekek szemmagasságában helyezték el, így ők is tökéletesen élvezhetik a kiállítást. Igaz, hogy így a felnőtteknek hajlongani és guggolgatni kell, de egy ilyen múzeumban ennyi játékosság belefér.

A gyors tárlatvezetés után már szaladtunk is tovább a Városi Képtár – Deák Gyűjteményébe, ami pár lépésnyire található a Hiemer-háztól. Miután kifújtuk magunkat a jegypénztár után következő, csodás, 1770-es freskó alatt, elindultunk a hetven képet tartalmazó Rippl-Rónai időszaki kiállítás, illetve Deák Dénes műgyűjtő remek gyűjteményének felfedezésére. A kiállítás anyagán Szűcs Erzsébet, a képtár igazgatója, művészettörténész kalauzolt végig. Megtudhattuk tőle, hogy Rippl-Rónai nem csak az egyik legkedveltebb, de a legtöbbet is hamisított magyar művész. A kiállításon egy olyan jól sikerült hamisítványt is meg lehet nézni, amin még a hivatalos eredetiséget jelző pecsét is rajta van, és csak később jöttek rá, hogy valójában nem Rippl-Rónai munkája. Ugyanitt azt a három képet is láthatjuk, amik alapján egy negyediket hozott létre az amúgy igen tehetséges hamisító.

A festményeken kívül még egy időszaki kiállítás helyet kapott itt: különféle elefántos dolgokat gyűjtöttek össze szobroktól a ruhadarabokig. Ez a rész még akár a gyerekeket is érdekelheti, így a család játékmúzeumi látogatását a Városi Képtár megtekintésével is össze lehet kötni. De egyébként nem csak az ormányosok, de a képtár múzeumpedagógiai programja is lekötheti az erre fogékony gyerkőcöket. A múzeumban a képek mellett kirakók és memóriajátékok vannak elhelyezve, illetve a bejáratnál vásárolhatunk egy, a kiállítási tárgyakkal kapcsolatos játékokat tartalmazó füzetet is 150 forintért. Ha már az áraknál tartunk: a felnőtt belépő 1000, a kedvezményes 800 forintba kerül. Családi belépőt 2000 forintért válthatunk, de a legjobban akkor járunk, ha a 2800 forintos, Hetedhét Játékmúzeumba is érvényes családi jegyet vesszük meg. (Egy felnőtt a két múzeumot 1400 forintért látogathatja.)

A múzeumozás után sétáltunk egyet az éppen megújuló – így momentán kicsit zűrzavaros –belvárosban, ahol a jópofa cégérek, és a Vasvári Pál utca fölött ülő, Polgármesteri Hivatalra mutogató udvari bolond szobra különösen tetszett. A Ciszterci templomba is benéztünk, itt a sötét színű, rokokó faragott berendezésű, egyedülálló sekrestye érdemel említést. A városban tovább kalandozva a Kossuth utca 9. alatt található belső udvar cuki óráját is megnéztük, ahol ha szerencsénk lett volna, még az órajátékot is megnézhettük volna. (Nem volt.) Innen már csak egy látnivaló volt hátra: a felújított Árpád fürdő. Július 1. és augusztus 10. között sajnos csak a nagyon szép műemlék épületet lehet megcsodálni kívülről, a fürdő ugyanis a nyáron zárva tart. Igen, én is furcsállottam ezt, még annak ellenére is, hogy csak egyetlen apró merülőmedence található odakinn.

Egyébként nem csak a nyitva tartás koncepciója az, ami furcsa ezen a helyen. Míg az épület külsejétől, és aztán belépve az eredeti állapotára visszaállított, csodaszép öltözőszekrényektől el voltam dőlve, tovább haladva már annyira nem voltam oda. A nagyon szép törökfürdős résztől eltekintve kevés medence, fura függönyök és kihasználatlannak tűnő pihenőterek találhatóak bent. A stílus pedig igen eklektikus, a régit próbálják a modernnel ötvözni, de nem olvadnak össze egy harmonikus egésszé. Mindenesetre, aki szeret szaunázni, jakuzzizni, illetve nagyokat pihenni, annak lehet, hogy bejön a hely, és csak én vagyok ennyire finnyás. A hétvégi felnőtt belépő elég húzós ennyi szolgáltatásért, 4200 forintba kerül, de különböző akciók, kedvezmények és bulik is vannak, érdemes ezeket figyelni.

Kis csapatunknak ennyi fért egy gyors délelőtti városnézésbe, de egynapos kirándulásnak lett volna a legszuperebb Székesfehérvár. Sőt, akár egy hétvégét is el lehetett volna itt tölteni gond nélkül. Vendéglátóink a szintén nemrégiben felújított, négycsillagos Hotel Magyar Királyt ajánlgatták erre a célra, de idő hiányában sajnos csak a buszból volt időnk ránézni. Aki esetleg próbálta, kommentbe vele!