Bár nem vagyok tősgyökeres, laktam annyit Veresegyházon, hogy a Medveotthon meglátogatása körülbelül annyira töltsön el izgalommal, mint egy balatoni gyereket az, ha lemehet a strandra. Ennek ellenére május végén megnéztem a medvéken és farkasokon kívül gólyákat, struccokat, ormányos medvéket, szarvasokat és mosómedvéket is felvonultató farmon, hogy hová suhan hétvégenként a házunk előtt az a rengeteg autó. A helyieknek ugyanis leginkább ezt jelenti a Medvefarm.

 Én pár percnyi kerékpározással eljutottam ide, de a fővárosból sem bonyolult megközelíteni az évek során magát szabályos állatkertté kinövő farmot. Autóval az M3-as autópályán a leggyorsabb, a szadai vagy a gödöllői lehajtó után pedig már nem nagy kunszt eljutni Veresegyházig. A városon belül medvét ábrázoló tábla vezet az állatokig. Gépkocsi híján a Nyugati pályaudvarról Veresegyház felé induló vonatokkal kell Ivacs megállóig utazni, innen pedig egy jó darabig gyalogolni, a városközponttal ellentétes irányban. Bár nincs olyan vészesen messze, arra jó lelkiekben rákészülni, hogy a településről kiérve sajnos osztozkodnunk kell a betonúton az autósokkal és a bicajosokkal. Nem kell ettől visszarettenni, de azért jó tudni róla.

Az első időkben ingyenes látványosságért pár éve már fizetni kell: felnőtteknek 500, gyerekeknek 400, az autó leparkolásáért pedig további 300 forintot. Cserébe egy egyre jobban kiépülő, egyre több állatfajnak otthont adó létesítményt tekinthetünk meg. Míg régen csak pár medve és körbe-körbe járőröző farkas jelentette az összes látnivalót, ma már mézzel etethetünk medvét – venni is lehet, de ha viszünk, adnak hozzá ingyen fakanalat –, jót szórakozhatunk az ormányos medvéken, ahogyan kifeszített köteleiken jönnek-mennek, de egy kilátóba is felmehetünk és kisvonatozni is lehet.

 A legjobb program mostanság kétségkívül a három, idei születésű medvebocs megtekintése, akiknek az etetését is végig lehet nézni, minden nap 10, 13 és 16 órakor. Én a kismedvék vacsoraidejében értem a farmra, és teljesen el voltam tőlük olvadva annak ellenére is, hogy a tömegben többször láttam az előttem állók tarkóját, mint magukat a bocsokat. Szóval, aki nálam jobb rálátást szeretne az eseményekre, annak bizony időben oda kell állnia a kerítéshez. Ugyanitt a farkasszaporulat pár szintén jópofa példányát is meg lehet tekinteni, de azért egyértelműen a mackók a sztárok.

 A bocsok után nagyobb társaikat, és a többi állatot – ormányos és mosómedvéket, gólyákat, struccokat és farkasokat – is megnéztem. A nagy medvék a kicsikhez hasonlóan igen szórakoztatóak. Némi méz reményében kifejezetten barátságosak, leülnek az emberrel szemben és produkálják magukat. A kiírás szerint ők ezt ugyanannyira élvezik, mint a látogatók. Sőt, ha kevesebb a vendég, állítólag a macik is szomorúak. Tehát, már a medvék általános közérzetének javítása érdekében is érdemes meglátogatni a farmot.

 Aki elfáradt a sétálgatásban és állatlesben, azt a helyi vendéglő várja. Első ránézésre rántott dolgokat árulnak egymás hegyén-hátán, de biztosan akadnak kímélőbb fogások is. A vendéglátóipari egység – ahol a mézet is megvásárolhatjuk a medvéknek – egyik oldalán egy játszótér, másik oldalán egy macilift névre hallgató szerkezet van. Ha még ez sem volt elég, a Medveotthonhoz közel egy lovasfarm is vár, ahol a lovak mellett például mangalicák is vannak. Persze itt lovagolni is lehet az erre fogékonyaknak, és itt is van étterem, ha valakinek ez szimpatikusabb volna. A közelben szürke marhák is szoktak legelészni, hogy teljes legyen a sokszínűség.

Összességében egy nagyon kellemes délutánt töltöttem el a Medveotthonban, és bátran ajánlanám mindenkinek, aki szeretne állatokat bámulni Budapesthez közel, de az állatkerttől eltérő formában. A hétvégi tömeg miatt viszont aki teheti, hétköznapra időzítse a látogatást. A vakáció közeledtével ez talán könnyebben megoldható lesz.