Virágoznak a rododendronok a Jeli Arborétumban. A Kemeneshát déli részének nyugati peremén, Kám községtől 3,5 kilométerre található 107 hektáros kert, amelyet évről évre több tízezren keresnek fel a virágzás idején május eleje és június vége között, ilyenkor mutatja a legszebb arcát.
A kert ilyenkor a legszínpompásabb, ám a többi hónapban, tavasz elejétől az ősz végéig ugyanúgy érdemes felkeresni a maga nemében Magyarországon, sőt Európában is egyedülállónak mondható arborétumot, amely a mostani "csúcsidőszakon kívül" is bőven kínál látnivalót, és nyújt olyankor is nagyszerű lehetőségeket a kirándulásra és pihenésre – mondta el Orbán Lajos, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Vasvári Erdészetének igazgatója az MTI-Pressnek nyilatkozva.
Tájékoztatása szerint több száz féle fenyő és lombhullató faj és fajta található meg itt, a Kaukázustól a Balkánon át egészen az Egyesült Államokból és Kanadából hoztak különböző fajokhoz tartozó egyedeket, de vannak a Magyarországgal azonos szélességi övnek megfelelő tájakról is növények, például Japánból és Kínából. A rododendronok között vannak örökzöldek és lombhullatók, az arborétumban több mint 300-at találhat meg a látogató.
Ezekben a napokban a kertet alapító Ambrózy-Migazzi István felújított sírhelyének átadására készülnek, a sírkert ma már szerves része az arborétumnak. Az igazgató szavai szerint az idei évnek ez a nagy fejlesztése, az Ambrózy-sírkert átalakítása igazán monumentálisra, az arborétum alapítójához méltó lett.
A gróf korai halála után a kertet évtizedekig nem gondozták, az enyészetnek engedték át. Az arborétum kevés híján elpusztult, azután államerdészeti kezelésbe került, és előbb 1953-ban egy részét, majd később az egészet védett területté nyilvánították. Az 1960-as években Nagy László erdőmérnök vezetésével komoly fejlesztések történtek. Az arborétum gondozását, fejlesztését mind a mai napig is a Szombathelyi Erdészeti Zrt. végzi.
Itt viszonylag kis területen rendkívül nagy faj- és fajtagazdagsággal találkozhatunk - húzza alá az igazgató. - Olyannal, amilyenre a szabad természetben nem akad példa. Nemcsak rododendronok esetében, amelyek telepítése során a behozott alapfajok a keresztbe porozás révén kereszteződtek egymással, szinte lenyomozhatatlan genetikai vonalat alkotva, hanem a világ számos országából származó és itt fellelhető örökzöldek sokaságára is gondolok. Ennek eredményeként, a tudatos telepítéseknek köszönhetően különböző tájövekkel találkozhatunk, az ezekre jellemző növényzetről a tájékoztató táblákról olvashatunk.
Gróf Ambrózy-Migazzi István külföldön előbb jogot tanult, majd Bécsben és Budapesten botanikai tanulmányokat is folytatott. Országgyűlési képviselő, felsőházi tag volt, de igazán mindig is a botanika érdekelte. Sokat utazott, a mediterrán növényvilágot tanulmányozta, leginkább az foglalkoztatta. Azt kutatta, hogyan lehetne a különböző lombhullató és örökzöld növényeket - fákat és cserjéket - egymással társítva megtelepíteni úgy, hogy életben maradásuk a kontinentális éghajlati viszonyaink között biztosított legyen, és "örökké zöldellő" kertek jöjjenek létre.
Előbb Malonyán, felesége, Migazzi Antónia grófnő birtokán kezdte meg a botanikai kísérleteket, később azonban - miután 1914-ben hazalátogatott Tanára -, a háborút és a trianoni békepaktumot követően nem tért vissza a Csehszlovákiához csatolt Malonyára, hanem végleg magyarországi birtokaira költözött. Egyebek között ő tervezte a Gellérthegy és a Dunakanyar zöldfelületi rekonstrukcióját is.
A Jeli Arborétum telepítését 1922-ben kezdte meg, a munkát egészen 1933-ban bekövetkezett haláláig folytatta. Sírhelyét maga jelölte ki az arborétum közelében, kriptáján a Semper vireo - vagyis örökké zöldellek - felirat olvasható.