Rendszeresen adunk hírt itt a Travelón pécsi programokról, a Zsolnay látványmanufaktúra megnyitásáról és egyebekről: az új beruházások nagy részét viszont szégyenszemre csak hallomásból – vagy mint kiderült, még úgy se – ismertük. Ezen felbuzdulva összepakoltunk, vonatra szálltunk a Déliben, és pár óra zötykölődés után Pécsen találtuk magunkat, hogy egy hétvége alatt bepótoljuk a lemaradásainkat.

Az egyik legjobb hazai hotel, ahol eddig megszálltunk

Első utunk a fő sétálóutca, a Király utca Búza tér felőli végéhez vezetett, itt volt ugyanis a szállásunk a 2010 májusában megnyitott Corso Hotelben. Később kiderült, hogy szerencsénk volt hogy ebből az irányból érkeztünk a Koller utca 8. alá, mert míg felénk a legszebb arcát – a klassz, modern homlokzatát – mutatta a hotel épülete, addig a túloldalon szürke betonrengeteg fogadott volna. A tervek szerint itt már egy hatalmas wellness központnak kéne feltennie a koronát az így is remek hotelre, de sajnos különböző okokból ez egyelőre – egyes itt dolgozók szerint örökre – várat magára.

A recepción nagyon kedves személyzet fogadott – egyébként ez mondható el a szálloda összes alkalmazottjáról – pikk-pakk kézhez kaptuk a szobánkat nyitó kártyát, és ezer forint letét ellenében az ingyenes Irány Pécs! kártyánkat is, amivel sok pécsi látnivalót ingyenesen, vagy jelentős kedvezménnyel lehet megnézni. A kártya ingyen jár mindazoknak, akik legalább egy éjszakát eltöltenek a szerződött hotelek egyikében – érdemes tehát erről tájékozódni, tényleg nagy kedvezményeket lehet kapni, és cserébe nem kell érte tennünk semmit, csak a recepción elkérni a kártyát.

Óriási szoba klassz berendezéssel, kicsit törött csappal

No de vissza a Corso Hotelhez: mi egy első emeleti, classic szobát kaptunk, és be kell hogy valljam: rég örültem ennyire szállodai szobának. Nagy alapterületű, ízléses, modern berendezésű lakótér fogadott, tágas fürdővel. Már az ágy fölött végigfutó virágminta, az igényes bútorok és a szép fürdőszoba is elég lett volna a boldogságomhoz. De aztán megláttam a ruhainast, ahová még az ékszereimet is le tudtam pakolni anélkül, hogy elkallódtak volna, az ágyból kapcsolgatható hangulatvilágítást, az íróasztalnál kialakított munkaállomást megfelelő mennyiségű, mégis diszkréten eldugott konnektorokkal... No meg a fürdőkádnál a falba mélyesztett nagy teret, ahová végre könnyedén be tudtam tenni minden szükséges piperecuccomat, úgyhogy teljesen levett a hotel lábamról. Ezek mind-mind olyan kis apróságok, amiket nem is feltétlen vár el az ember egy négycsillagos szállodától, de így hogy vannak, egyenesen szuperré teszik az ottlétet.

Hogy a negatívumokról is szóljunk: a zuhanyzóból folyó jéghideg víz felmelegedésére hosszú-hosszú percekig kellett várni – tanulság: ha többen utaznak, ne menjenek elsőként fürödni. Illetve a mosdókagyló dizájnos csaptelepe mellett csúnyán végig volt repedve a burkolat – ez valószínűleg kivitelezési hiba lehet, vendég legyen a talpán, aki így hazavágja a mosdót. Ha viszont tényleg a kivitelezők a ludasok, miért vették át anno így a szobát, és használják immáron két éve? Persze az is lehet, hogy az előttünk itt lakó vendég szkanderezett egyet a csapteleppel és ő nyert – bár rejtély, hogy akkor meg miért adták ki pont ezt a szobát.

Lecsó és császármorzsa reggelire

No de ettől a szőrözéstől eltekintve tényleg oda meg vissza voltunk a berendezéstől és az egész hely hangulatától. Hasonlóan jó benyomásaink voltak az étteremmel kapcsolatban is. A félpanziós ellátást úgy oldották meg, hogy reggelire svédasztalról válogathattunk – a kínálat változatos és ízletes volt, hideg ételektől kezdve a rántottán és lecsón át a tejberizsig, vagy éppen a császármorzsáig. Vacsorára kétfajta menüből választhattunk, ami egy levest, egy főételt és egy desszertet tartalmazott.

Minden nagyon finom volt, és ügyesen egyensúlyoztak a trendi és a hagyományos ételek között, mind ízben, mind a tálalás formájában, és az adagok mennyiségében is. Igen, ez azt jelenti, hogy bár nem rakták púpozva tele a tányérunkat, amit rajta találtunk, szép volt, és a három fogás végére jól tele is lettünk vele. Napközben két fogásos menüt 890, három fogásost pedig 990 forintért kínálnak a betérő vendégeknek – így aki nem itt száll meg, de jó áron akar nagyon finomakat enni, annak is ajánlom a Corso éttermét, a Bistro48-at.

Miután elhelyezkedtünk, kiörömködtük magunkat, hogy mennyire szuper a szállásunk, jót ettünk és fröccsöztünk, nekivágtunk a város felfedezésének. Megnéztük a Csontváry múzeumot, a Székesegyházat, az UNESCO Világörökség részét képező ókeresztény sírkamrák érdekesen kialakított látogatóközpontját. De persze a Tudásközpontot, a Kodály Konferencia és Koncertközpontot, és a Zsolnay-negyedet sem hagytuk ki. Sőt, még a Tettye városrészbe is elkirándultunk, hogy a mésztufa-barlangban lakó sárkánnyal haverkodjunk egyet, és hogy végül a Havi-hegyen sörözve, lábunk alatt Péccsel zárjuk a remek hétvégét. Kíváncsi a részletekre? A következő részben mindenről beszámolunk.