Az egyik tornyának lábánál egy kis rinocérosz-szobor látható, amelynek modellje volt királyi házi kedvenc, pápai ajándék, művész ihletője, élete pedig egy szomorú hajószerencsétlenségben ért véget.

Az első orrszarvú a római idők óta, amely európai földre lépett, nem volt túlságosan hosszú életű. Az állat diplomáciai ajándék volt Indiától, ahonnan 1515-ben érkezett meg Portugáliába, egy 120 napos tengeri út viszontagságai után. Az indiai orrszarvút az éppen akkor épülő lisszaboni Belém-torony közelében tették ki a partra.

Az akkori uralkodó, I. Mánuel király pedig nem éppen méltó módon bánt szegénnyel. Hónapokig kikötözve tartották palotájában, ahol kevésbé kifinomult szórakoztató produkciókhoz igyekeztek használni: megpróbálták rávenni például arra, hogy megküzdjön egy elefánttal, de az elefánt erre nem volt hajlandó, és egyszerűen elsétált.

Mánuel hamarosan ráunt az orrszarvúra, és úgy döntött, hogy különféle politikai szívességek reményében X. Leó pápának ajándékozza. Nem ez volt az első egzotikus ajándék, amivel a király igyekezett megnyerni az egyházfő kegyeit. Egy évvel korábban egy ritka fehér elefántot küldött neki, amelyet a pápa Hannónak nevezett el, és házi kedvenceként tartott. (Hannónak sem lehetett túl jó sorsa, mivel két évvel később székrekedésben, vagy inkább az azt gyógyító módszerek következtében pusztult el.)

Sajnos az orrszarvú soha nem jutott el Rómába, egy hajótörésben vízbe fulladt Észak-Olaszország partjainál. A szomorú sorsú, rövid életű állat képe azonban a művészeknek köszönhetően fennmaradt az utókor számára. 

A német fametszetkészítő, Albrecht Dürer soha nem látta személyesen, így híres illusztrációját leírások és egy ismeretlen művész vázlatára alapozta. A fametszet nem egészen pontos ábrázolása a rinocérosznak, inkább egy fantasztikus elemekkel kiegészített fenevad van a képen: hátát páncél borítja, lábát pikkelyek, és egy kis csavart szarv is nőtt a lapockái fölé. A valóságnak ez a fantáziadús értelmezése roppant népszerű lett Európában, Dürer rinocéroszáról rengeteg másolat készült az elkövetkező három évszázad során. A kép jelentős művészi hatását bizonyítja, hogy a rinocéroszt sokan még akkor is páncéllal és hátán szarvval ábrázolták, amikor már közismert volt, hogy ezek csak a fantázia szüleményei. 

A történtek közben Lisszabon ünnepélyes kapuja és a város védelmi rendszerének része, a Belém-torony is épülőben volt. Az 1514 és 1520 között épült torony az I. Mánuel királyról elnevezett mánuel stílus jellegzetes példája, amelyen a nagy felfedezések és Vasco de Gama utazásai által ihletett motívumok is szerepelnek. A marokkói, velencei és indiai dízsítőelemek olyan tengeri szimbólumokkal keverednek, mint például a hajókötél. A torony bejáratánál lévő armirállis gömbök, Mánuel jelképei arra utalnak, hogy a király támogatta a felfedezéseket.

A tornyokat egzotikus állatokat ábrázoló faragványok is díszítik: az egyik torony tövében a kőfaragók megörökítették az 1515-ben partra szállt orrszarvút is. A szobrocskát mára alaposan elkoptatták a hullámok, de ha apálykor közel megyünk az erődhöz, könnyen felismerhető. Az ábrázolás azért is érdekes, mert mivel ez a természet után készült, hiányzik róla a korszakban Dürer-fameteszet nyomán minden orrszarvú-ábrázoláson jelen lévő páncél.

Forrás: Atlasobscura, Wikipedia