A francia mérnököt elsősorban a Párizs jelképévé vált Eiffel-torony megépítőjeként ismerjük, illetve a vasszerkezetek építésének mestereként, de ő volt az aerodinamika egyik első kutatója is. Alexandre Gustave Eiffel 1832. december 15-én született.

Német eredetű, jómódú dijoni családból származott. Mivel a műegyetemre nem vették fel, ezért tanulmányait párizsi mérnökképzőn kezdte el. Diplomájának megszerzése után vasszerkezetekre, főleg hidakra szakosodott, s az elsők egyikeként dolgozott a nehéz és kevéssé rugalmas öntöttvas elemek helyett jóval teherbíróbb, hengerelt acélból készült, szegecselt térbeli rácsos szerkezetekkel. Ő volt az aki szintén az elsők között sűrített levegős keszonokat alkalmazott a hídépítésben.

Munkássága során ő tervezte az 1867-es párizsi világkiállítás gépeket bemutató, hatalmas, boltíves csarnokát, a következő évben pedig önálló céget alapított.

1877-ben az ő tervei alapján épült meg a portugáliai Portónál a Douro folyó feletti 160 méteres acél átkelő, és irodája készítette a dél-franciaországi Truyére folyót 162 méteres acélívvel összekötő, 400 méter hosszú Garabit-viadukt tervét. Ez az átkelő sokáig a világ legmagasabb hídja volt.

Világszerte kapott megbízásokat, így ő tervezte a New York-i Szabadságszobor tartószerkezetét, a Panama-csatorna számos hídját és zsilipjét. Hazánkban pedig a budapesti Nyugati pályaudvar vasszerkezeti tervei kerültek ki az Eiffel-irodából.

A "vas varázslójának" is nevezett mérnök leghíresebb építménye az 1889-es párizsi világkiállításra készült Eiffel-torony, amiről nem is gondolnánk, hogy csupán két év alatt épült fel. Érdekesség a toronnyal kapcsolatban, hogy

a közhittel ellentétben igazából nem ő, hanem cégének egyik építésze, a svájci Maurice Koechlin tervezte; Párizs városa pedig hétszáz ajánlat közül választotta ki az övékét.  

A római Szent Péter-bazilikánál vagy a gízai piramisoknál kétszer magasabb, 300 méteres (angol mértékegységben számolva ezer láb) torony, a megépültekor a világ legmagasabb építményének számított, csak 1930-ban felépült New York-i Chrysler Building múlta felül. A 7,5 millió frankba kerülő munka két évig, két hónapig és öt napig tartott, a torony minden hónapban 12 méterrel lett magasabb, és ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden fázisát végig fényképezték.

Két és félmillió szegecs kellett hozzá

A tornyon háromezer munkás dolgozott és 2,5 millió szegeccsel illesztette össze a 18 ezer egyenként tízméteres, előre gyártott elemet, amelyek összsúlya 7300 tonnára rúg. A négy pilonon (támasztószerkezeten) nyugvó torony tetejére 1665 lépcsőfok vezet fel. Ezeknek a pilonoknak mindegyike saját alaptestében van kihorgonyozva, a lábak közti 76 méter fesztávú boltíveknek csak esztétikai szerepük van.

A különleges konstrukció a maga idejében komoly ellenérzéseket váltott ki, Párizs látképét elcsúfító monstrumnak tartották. Egy anekdota szerint a leghevesebben az író Maupassant tiltakozott, aki elkészülte után mégis minden nap a torony vendéglőjében ebédelt - szavai szerint azért, mert ez az egyetlen hely Párizsban, ahonnan nem látszik az építmény. A tornyot eredetileg csak húsz évre engedélyezték, jövőjét csak az garantálta, hogy 1906-ban rádióadót szereltek a tetejére, később tévéműsorokat is sugároztak innen.

Eiffel még a torony építése közben a korrupció szinonimájává lett Panama-csatorna építésével kapcsolatban vesztegetési botrányba keveredett, emiatt lemondott cége vezetéséről. Élete hátralévő részét tudományos munkájának szentelte: aerodinamikával (az áramló levegővel, a levegőben mozgó testekre ható erőkkel foglalkozó tudományág) foglalkozott, dolgozószobáját a torony harmadik emeletén, 280 méter magasságban rendezte be.

A kísérleti aerodinamika megteremtője

Miután a mérnök visszavonult, az Eiffel-torony kísérleti helyszín is lett. Az egyik lábában szélcsatorna készült, ahol repülőmodelleket teszteltek. Eiffel a Párizs melletti Auteiulben aerodinamikai laboratóriumot hozott létre, amelyet 1921-ben a francia államnak adományozott. A torony tetejére meteorológiai mérőállomást telepített, idővel Franciaország 25 különböző pontján mérte és jegyezte fel az időjárással kapcsolatos adatokat.

A világhírű francia mérnök 91 évesen, 1923. december 27-én hunyt el Párizsban. Képmása és a nevét viselő torony 1996-tól az euró bevezetéséig a 200 frankos francia bankjegyet díszítette. 2021-ben film készült életéről francia-belga-német koprodukcióban, Eiffel címmel.

A tornyot a párizsiak idővel megszerették, és esztétikai értékeit is elismerték, mára az "öreg hölgy" Párizs szimbóluma. Évente - normális körülmények között - hozzávetőlegesen hétmillióan keresik fel, és ezzel a világ leglátogatottabb fizetős műemléke. A 2018-ban indított teljes felújítás 2032-ig tart, ennek részeként többek között golyóálló üvegfallal veszik körül, a tervek szerint a munkálatok nagy része 2024-ig, a párizsi nyári olimpiai játékok idejére elkészül. Ti jártatok már az Eiffel-toronynál? Van közös képetek az építménnyel? Ha igen, osszátok meg velünk a Facebook-oldalunkon.

Forrás: MTVA Sajtóarchívuma