Több mint 80 – a kunpeszéri Rákosivipera-védelmi Központban született – kígyó csatlakozott vadon élő fajtársaihoz a Kiskunságban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) fajvédelmi programjának köszönhetően 45 viperát új helyszínen, Peszéradacs egyik fokozottan védett területén engedtek szabadon a szakemberek, 42 kígyó pedig a korábbi kibocsátásokhoz hasonlóan a Központ közelében helyreállított gyepterületen kezdte meg önálló életét. A mostani akcióval 190-re nőtt a védelmi programban nevelt, de már szabadon bocsátott viperák száma, ami annak fényében is jelentős eredmény, hogy a munka 2004-es indulásakor a vadon élő populáció összegyedszámát 500-ra becsülték.

Bár a rákosi vipera mérgeskígyó, marása egy egészséges, felnőtt emberre nem jelent veszélyt, ráadásul annak esélye, hogy valaki természetes körülmények között találkozzon egy ilyen állattal, minimális. A rákosi vipera számos állat étlapján szerepel, ezért az MME munkatársai mindent megtettek azért, hogy a szabadon engedett egyedek túlélési esélyeit növeljék.

Idén először a kibocsátott kígyók nyomon követése céljából 6 állatot rádió-jeladóval szereltek fel, amelyet a Bécsi Vadbiológiai Intézet és a Fővárosi Állat- és Növénykert segítségével fejlesztettek ki. A 200 méter adósugarú eszközök segítségével várhatóan egy éven keresztül követhetik ezeket a rejtőzködő életmódú hüllőket. A jeladók ráadásul az állatok testhőmérsékletét is rögzítik, amely adatok birtokában tovább közelíthetőek a természeteshez a tenyésztés- és tartástechnológiai körülmények. A kibocsátási helyszínt felkereső egyéb állatokat az idei évtől mozgásérzékelős kamerák is figyelik, így a szakemberek pontosabb képet kaphatnak a ragadozók jelenlétének mértékéről.

Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a „legkiemeltebb" kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1 millió forint. A jelenlegi populációk mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn. A rohamos térvesztés legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása. A gyepek nagy részének mezőgazdasági művelésbe vonása, és a kígyók kereskedelmi célú gyűjtése mellett a szándékos pusztítás is azt eredményezte, hogy a faj a kihalás szélére került. Ezért volt szükség egy komplex természetvédelmi program elindítására, melynek része egy zárttéri tenyészállomány létrehozása is.Több mint nyolcvan rákosi viperát engedtek szabadon a természetvédelmi szakemberek Peszéradacs közelében a Kiskunságban. Bár ezek mérgeskígyók, marásuk felnőttekre nem jelent veszélyt, és amúgy sem valószínű, hogy találkoznánk velük, nyugtatnak a szakemberek.

Az Európai Bizottság LIFE-Nature Alapjából finanszírozott Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri terráriumainak kialakításakor az volt a cél, hogy optimális életkörülményeket biztosítson a viperáknak, kizárva a ragadozókat, ugyanakkor lehetőséget teremtve az egymástól elszigetelt élőhelyekről származó egyedek párosítására. A tenyésztésén kívül a Központban a rejtőzködő életmódú faj életmenetével kapcsolatos, még megválaszolatlan kérdések tisztázására is lehetőség van. A Rákosivipera-védelmi Központ a Kiskunsági Nemzeti Park területén található, technikai üzemeltetéséért az MME felel, illetve szakmai felügyeletet a téma szakértőiből álló Rákosi Vipera Védelmi Koordinációs Csoport látja el.